FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A bajnokság 3. fordulójában a besztercebányai „katonák” otthonában léptünk pályára, ahol egygólos vereséget szenvedtünk. „Olyanok vagyunk az ellenfél számára, mint vörös posztó a bikának” – nyilatkozta a találkozó előtt a bikaviadalok világát nálunk valószínűleg jobban ismerő Xisco Muñoz. Majd így folytatta: „A DAC ellen mindenki egy plusz motivációval lép pályára”. Mint vörös posztó a bikának – jót derültem a mester besztercebányaiak felé intézett hasonlatán. Ahol egyébként nem kevesebb, mint hat egykori DAC-játékost jegyeznek a keretben. Reméltem, hogy belőlünk sem hiányzik majd a motiváció! Tévedtem…
A napokban Szolgai Mátét klubunk Rózsahegyre kölcsönözte a szezon végéig, így már ott is – ha jól számolom – négy egykori dunaszerdahelyi rúgja a bőrt. Egykor mind ennek a bizonyos „vörös posztónak” egy-egy darabkái voltak, csak az aktuális „torreádor” nem bírta lobogtatni őket a „bika” előtt. Elgondolkodtató, mert mindannyian a Niké Ligában szerepelnek. S akkor a többi egyesületet nem vizsgáltuk át tüzetesebben, bár a választ anélkül is tudjuk.
Petráš kapus Győrbe igazolt, a brazil Felipe megsérült. Ki most a DAC cserekapusa? Persze azt is elfogadom, hogy ilyen bő keretet, mint a miénk, nem lehet naponta „etetni-itatni”. Pláne, ha nemcsak egy gárdát kell jóllakatnom – az ETO szintén kikapott.
Aztán ha valamiért mégsem megy a szekér, figyelemeltérésnek kiváló szólam a „teljes erőbedobás”, a „kemény munka”, meg a „vörös posztó” és egyéb nyalánkságok: „Tisztában vagyunk vele, hogy a győzelmünk esetén fellépünk a tabella első helyére…” – mondta Kiko Herc. Mi is tisztában voltunk vele, majd a végelszámolásnál térjünk vissza rá. Rendicsek? Mert a szurkoló nem felejt. Alázatos, elkíséri a csapatát, ha kell a világ végére is, de nem felejt! Besztercebányára pl. 86-an utaztak el.
Az ország közepén is 30 fokos hőmérséklet várt minket, talán ezért sem sikerül rögtön a mérkőzés elején felvennünk a játék ütemét. Na, nem a DAC-szurkolóknak, hanem a csapatnak, hiszen egész 90 perc során (és utána is) a mi fanatikusainktól volt hangos a stadion.
Mivel a Voyo-platform augusztus elejétől felárat számol fel a sportközvetítések előfizetésére, az otthonmaradók közül sokan hoppon maradtak:
– Nem lehet nézni a meccset! – panaszkodtak szurkolóink.
– Amúgy is nézhetetlen… – jött rá a válasz.
Nos igen, az első félidő valóban nem hozott nagy izgalmakat. A játékrész legnagyobb helyzete a hazai Rymarenko előtt adódott, miközben tőlünk Almási, Trusa, Vitális és Mendez próbálkozásait jegyezhettük fel.
A szünetben egyik oldalon sem volt csere, pedig az ilyen lagymatag alibi foci cseréért kiált, señor! Hogy a katonák sem cserélték, az az ő problémájuk.
Aztán az 51. percben nekünk adódott „problémánk”. Kacharaba lemaradt Záhumenský beadásáról, de Malec nem – 1:0! Nem szokásom az ellenfél játékosait név szerint szólítani, viszont az eddig kiemelteket mindannyian ismerjük, mert ugye… Írtam az elején, s majd írom a végén is barátaim. Aztán persze rögtön jöttek a cserék: Almási és Herc le, Redzic és Bernát be. Redzic az első labdaérintésével helyzetbe került, ám lapos lövése elkerülte a hazaiak kapuját.
A besztercebányaiak utoljára májusban tudtak győzni! – nehogymá’ most, srácok. Ébresztő!
Újabb cserék: Bajo és Mendez le, Ramadan és Yapi be. A hazaiak vezető gólja, valamint a cseréket követően kissé megélénkült a mérkőzés. Ez pedig a besztercebányai tábor hangját is meghozta. Kulturális és egyéb szellemi (?) lemaradásuk miatt viszont csak egyetlen rigmusra futotta tőlük:
– Üsd fejbe a magyart! – jaj, de nocsik vagytok!
Vitális Milán le, Szendrei Ákos be – Xisco Muňoz az utolsó cserelehetőségét is felhasználta, az eredmény mégsem változott. Ha ez a Legyen ön is milliomos c. játék lenne, úgy is mondhatnánk: nincs már felezőnk, sem telefonos segítségünk!
Beívelésekkel próbálkozunk, rendre kevés sikerrel. A Dukla katonái „V3S-kát toltak” a kapjuk elé. Igazából úgy lett vége a mérkőzésnek, hogy egyetlen ziccert sem dolgoztunk ki.
A hazaiak viszont a minimumból is kihozták a maximumot, góljukat két ex-DAC játékos hozta össze nekik. Ha arra gondolt a mester, hogy az egykori szerdahelyi spílerek ellen játszani olyan, mint a bikát vörös posztóval izgatni, tulajdonképpen igaza volt. Nekik ez tényleg plusz motivációt jelent, míg mi folyton „keményen” dolgozunk, hogy aztán csupán alapgázon futballozzunk.
Ehhez jön még a spanyolos „fék-taktika” – írhattam volna „fake-taktikának” is.
Biztonsági játék, csak gólt ne kapjunk. S ha esetleg lövünk egyet, azonnal visszazárunk. Zéró rizikó, a cseréket értelmetlenül hanyagoljuk, vagy már „tűzoltásra” használjuk fel. Elnézést kérek mindenkitől, hogy nem tudtam semmi pozitívumot írni, talán majd legközelebb. Dolgoznunk kell tovább! Hajrá, DAC!
BESZTERCEBÁNYA–DAC 1904 1:0 (0:0)
DAC: Popović – Andzouana, Kacharaba, Brunetti, Mendez (65. Yapi) – Vitális (78. Szendrei), Bajo (65. Ramadan), Dimun, Herc (53. Bernát) – Almási (53. Redzic), Trusa.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Besztercebánya–DAC (1:0) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Pont nélkül távozott a DAC Besztercebányáról
