ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Látod, Yhoan? – végül igazad lesz. Megfogadtam, ezúttal nem írok, hogy ne szítsam tovább a hangulatot, de senki sem tökéletes. Szívem legőszintébb sorai úgy áradtak belőlem egy frusztrált, dögmeleg munkahét után, mint verejtékcseppjeim szoktak az átizzott vágány felett. Majd feledem a fáradtságot, ha a család együtt lesz, ha a gyerekek mosolyát látom. S persze a hétvégén, amikor nyer a DAC!
Péntek reggel van. Felkelnék, de először még átfutom a híreket – előző este eléggé kidőltem, a mozdulatlan forró levegőn kívül semmit sem érzékeltem a külvilágból. A gyerekek elszunnyadtak, a mobilom sem raktam fel töltőre, s kora reggel ugyanígy nem regisztráltam, amikor a feleségem dolgozni ment.
Szóval felkelnék az izzadtságszagú vánkosomról, de menten sokkot kapok:
A Rózsahegy kiütötte idegenben a Hajduk Splitet, Matúšsal, Kristóffal… Az általam sem kedvelt Nagyszombat elcsúszott ugyan büntetőkkel, de a Slovan már korábban továbbjutott. És mi? Mi hol vagyunk? Tévedés ne essék, engem sem a kiesés, meg vereségek dühítenek fel. Nem! Az a mérhetetlen gőg, ami folyton felénk árad, az. Miközben évről-évre csak alibizünk, profi hozzáállást imitálva tengődünk a saját „fészkünkben”, ahol olykor az sem világos számunkra, kik tartoznak még a csapatkeretbe és kik nem?! De a „kocsma” bezzeg hangos!
Meddig?
Mert a tisztelet kölcsönös hiánya, a szurkolók állandó lemondása magasabb szintekről is, vagy legutóbb szeretett csapatunk kapitányának szavai már sávon kívüliek. Miközben ledegradálnak minket kommersz fogyasztóvá, akiknek egyetlen dolguk – szerintük – a bólogatás, a bérletvásárlás, a túlárazott szurkolói kellékek beszerzése, nemhogy örömérzést, vagy eredményes játékot nem kapunk „viszonzásul”, hanem bónuszként le is hordanak a fekete földig. Tudom, semmi sem kötelező!
Pályán lézengő játékosokat viszont garmadával kapunk, edzői ballépéseket, taktikai pötymörgést.
A szlogen: Mindig együtt! – csak egy bejegyzés lett a szótárban. Fokozatosan hal ki a szenvedély, a tűz belőlünk. Kiölitek! Velünk „reklámoztátok” a show-t, mert miattunk, szurkolók miatt vált Dunaszerdahely a Kárpát-medence egyik zarándokhelyévé. És nyilván miattunk lett mostanában 4-5 ezerrel kevesebb néző az Arénában, ezt szintén aláírom. Viszont ez nem a mi bizonyítványunk! Yhoan, te mit tettél le az idei szezonban az asztalra? Rakd le a szalagot és talán behunyom az egyik szemem.
Mert ami a besztercebányai mérkőzés után történt, egyenesen elfogadhatatlan!
„Bennetek, szurkolókban van a hiba… Ha nem tetszik, játszhatok ti… Mi nem vagyunk brazil játékosok, hogy mindenkit legyőzzünk!?” – igazad van Yhoan, bennünk van a hiba, mert eltűrtük, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Már akkor fel kellett volna állnunk, amikor legelőször csendre intettél minket. Minket, akik itt születtünk, s akiknek már akkor a DAC volt a Miatyánk, amikor te még csak… (inkább hagyjuk). Amikor rosszakaróknak neveztek bennünket, csak mert nem bólogatunk úton-útfélen minden jöttment döntésére, játékára, vagy épp a fogyaszthatatlan kínálatra.
De Isten látja lelkünk, odabent alázattal vagyunk, hisz’ a DAC a szívügyünk. Olyan „kapcsolat” a miénk, amiben időről időre eltűrjük, hogy megcsalnak, mivel újra és újra bízni, hinni akarunk!
Kedves Yhoan és vezetőség, a rózsahegyiek között mennyi brazil futkározik? És mennyivel kisebb költségvetéssel „csinálják meg” azt, amit most is? Meddig éljünk még a Marco Rossi vagy a Peter Hyballa-időszak árnyékában? Szándékosan az elmúlt 10 évet emlegetem fel, mert ami volt, elmúlt. A most 2014-ben kezdődött. És Xisco Muňoz marad? – minek is menne, mi haszna lenne megint egy edzőcserének?!
A klub gondolkodásmódját kéne megváltoztatni. Ami tegnap, tegnapelőtt veszett ügy volt, az anélkül holnap is az marad!
Mi szurkolók pedig meghasonulunk saját magunkkal, mert bár mérhetetlenül fáj, ezt a fájdalmat csak „kutyaharapást szőrével” lehet gyógyítani. Miután tükörbe néztetek és ígéretet tettetek, hogy mindent elkövettek. Profik vagytok, ebből éltek, teljesítsetek hát legjobb tudásotok szerint, mellébeszélés nélkül.
Valahogy úgy, mint Nagymihályban, ahol az imént leírtak miatt ezúttal csendes volt a vendégszektor.
Csak a keleti DAC-szurkolókat sajnáltam, akiknek nincs sok választási lehetősége, ha élőben szeretnék látni szeretett csapatuk játékát. A „körítés” számukra most elmaradt a megszokottól. Kötelező győzelem egy gyengécske ellenféllel szemben, amelyből annál nagyobb tanulságot, minthogy a legjobbkor jött, levonni nem lehet. Andzouana csak a cserepadon – gesztusértékű! Hasonlóan sikeres folytatást! Egy hét múlva odahaza a Zólyombrézó együttesét fogadjuk. Akkor is a DAC!
NAGYMIHÁLY–DAC 1904 0:3 (0:1)
Gólszerzők: Dimun (11m), Trusa, Redzic
DAC: Popović – Yapi (78. Andzouana), Dimun, Kacharaba, Brunetti, Mendez (85. Tuboly) – Vitális, Bajo, Herc (78. Bősze) – Bernát (68. Redzic) – Trusa.
