A cikk megjelent a Klikk Out 2024/08. számában.
Néhány héttel ezelőtt, a Robert Fico ellen elkövetett merénylet apropóján a John F. Kennedy halálával kapcsolatos, máig jelenlévő összeesküvés-elméletekről szóló cikkemen dolgoztam. Álmomban sem fordult meg akkor a fejemben, hogy hamarosan egy másik férfi fog majd fegyvert egy újabb nagy hatalmú politikusra: az amerikaiak volt, és egyben talán következő elnökére, Donald Trumpra.
Márpedig így történt. Július 13-án, egy kampányrendezvényen Trump beszédet mondott éppen, amikor egy közeli épület teteje felől lövések dördültek el. A republikánus elnökjelölt a füléhez kapott, közben testőrei körbevették őt, hogy testükkel védjék az esetleges további golyóktól. Trump azonban egy pillanatra kitört védőgyűrűjükből, hogy az amerikai zászlóval a háttérben diadalittasan magasba emelje az öklét, jelezve, hogy őt nem lehet csak úgy félreállítani. Mindezt természetesen kamerák kereszttüzében – tagadhatatlanul ikonikus pillanat volt ez, pártszimpátiától és politikai meggyőződéstől teljesen függetlenül. A támadót közben hatástalanították.
Az emberek pedig rögtön elkezdtek azon spekulálni, hogy mi is történt valójában.
Mert hát ugye, a legegyszerűbb magyarázat, mely szerint a Trumpot védeni hivatott titkosszolgálat csúnyán elbaltázta a dolgokat, sokaknak túlontúl egyszerűnek tűnt. Ehelyett elméletek tömkelege látott szinte azonnal napvilágot, amelyek viszont már korántsem voltak pártszimpátiától függetlenek.
Még a támadó kilétét is homály fedte, Trump fülén meg alig száradt meg a vér, amikor – túlnyomórészt demokrata elveket valló – influenszerek és egyéb internethasználók hangot adtak azon gyanújuknak, mely szerint az egész esemény megrendezett volt. Az exelnök túlságosan jól jött ki a dologból; nem létezik, hogy ilyen lélekjelenléttel kezelte volna, ha nem tudott volna róla előre, illetve tervelte volna ki éppen ő, hogy jó fényben tüntethesse fel magát a közelgő választások előtt.
A republikánus oldal összeesküvés-elméletek felé hajló tagjai viszont az egészet teljesen máshogy értelmezték. A meghiúsult kísérletben további bizonyítékát látták annak, hogy Trumpot politikai ellenfelei, illetve az államigazgatáson belül működő, sötét és kifürkészhetetlen mélyállam, vagy tisztes angol nevén Deep State hataloméhes konspirátorai el akarják tenni láb alól. Jól tudják ugyanis, hogy Trumpot nem lennének képesek irányítani és befolyásolni, ő lerántaná róluk és ördögi világuralmi terveikről a leplet. Mindehhez pedig a titkosszolgálat örömmel asszisztált.
A Deep State mellett azért konkrétabb gyanúsítottak is szóba jöttek.
Természetesen Joe Bidennel az élen, aki Trump ellenfele lett volna a választásokon, de azóta visszalépett – viszont nem éppen ennek az ügynek a hatására. Voltak, akik szerint a felelőssége közvetlen volt, azaz ő rendelte el a merényletet, mert az előzetes felmérések alapján nem szerepelt eléggé jól a választópolgárok előtt. Még olyan megválasztott köztisztviselők is hangoztatták ezt, mint Mike Collins, az amerikai képviselőház tagja. Collins az azóta X-szé avanzsált Twitteren Biden egy, szponzoraival folytatott telefonhívására hivatkozott, mint bizonyítékra, melynek során Bidennek azt sikerült mondania, hogy ideje Trumpot „célkeresztbe venni”. Így utólag persze elég hülye megfogalmazás, de sok minden van, amit ha szó szerint vennénk, nem feltétlenül járnánk jól…
Mások Biden felelősségét inkább közvetettnek tüntették fel. J. D. Vance szenátor például Biden retorikáját kritizálta, mivel szerinte Trumpot hataloméhes fasisztának állította be, ezért komoly szerepe volt abban, hogy az indulatok elharapóztak. Megint mások a médiát hibáztatták, mondván, démonizálják a volt elnököt.
De ezektől sokkal izgalmasabb elméletek is felbukkannak. A gyanúsítottak között persze ott vannak a szokásos „rosszfiúk”: az izraeli titkosszolgálat, Kína, Soros György, Hillary Clinton és Barack Obama. De akár a QAnon teóriához köthető Vincent Fusca is kitervelhette az egészet, ugyanis Trump mögött ült a kampányrendezvényen, és elvileg arcizma sem rendült a lövések eldördülésekor, meg amúgy is, ő eredetileg egyenlő az ifjabb John F. Kennedyvel, csak épp jól álcázza a dolgot. Magát a lövészt pedig hibásan egy Marco Violi nevű olasz sportriporterrel azonosították egyesek, aki szerintük az Antifa nevű baloldali szervezet oszlopos tagja. Mire Marco – egyébként viszonylag hamar – reagált a hülyeségre, már többmillióan látták, hogy elvileg ő lőtt az exelnökre. Csakhogy gyakorlatilag meg még csak ugyanazon a kontinensen sem volt, mint Trump – otthon, Olaszországban tartózkodott ekkor ugyanis.
Az is felmerült, hogy nem egy fegyveres volt a helyszínen, hanem kettő.
A később azonosított elkövető, a húszéves pennsylvaniai Thomas Matthew Crooks indítékairól nem sok mindent tudni még mindig. Ami biztos, hogy egy öregotthonban dolgozott, és bár egy sportlövész-egyesület tagja volt, állítólag ironikus módon nem célzott valami jól. Mindenesetre csendes, jólelkű fiúnak tartották, semmiképp sem egy veszélyes figurának. Az édesapja által vásárolt fegyvert használta a merénylethez, és miután többször meghúzta a ravaszt, őt magát is lelőtték, a helyszínen életét vesztette. A hivatalos verzió szerint egyedül hajtotta végre a sikertelen kísérletet.
Ahogy azonban anno a Kennedy-gyilkosság kapcsán, úgy itt is úgy vélik többen, hogy volt egy másik férfi is, aki nem ugyanazon épület, hanem egy közeli víztorony tetején helyezkedett el. Ez a másik, igazi mesterlövész vagy azért volt ott, hogy a tett után lelője a szerencsétlen bűnbak Crooksot, nehogy kikotyogja, ki kényszerítette vagy inspirálta cselekedetét, vagy egyenesen ő lőtt rá Trumpra – itt eltérnek egymástól a verziók.
Mindenesetre valahol érthető, miért született ennyi összeesküvés-elmélet az eset kapcsán.
Szinte hihetetlen ugyanis, mennyire nem volt a titkosszolgálat a helyzet magaslatán. Rendőrök ugyanis már vagy másfél órával a lövések előtt kiszúrták a gyanúsan viselkedő Crooksot, ahogy később a tetőn hasalva a rendezvényen jelenlévő egyszerű civilek is, akik szintén igyekeztek figyelmeztetni a hivatalos szerveket az esetleges veszélyre. Mégsem történt semmi, csak miután már késő volt. Kimberly Cheatle, a Secret Service vezetője az üggyel kapcsolatos meghallgatáson az őt felelősségre vonó kérdések kereszttüzében elismerte, hogy „kolosszális kudarc” volt ez a szervezet részéről, és a tragédiába torkollt eset megelőzhető lett volna. Még ha Donald Trumpnak nem is esett nagy baja, a rendezvény résztvevői közül egy ember életét vesztette, míg ketten súlyosabban megsérültek.
Jelenleg is folynak a vizsgálatok, melyek azt hivatottak kideríteni, hogy mi és miért is történt pontosan, és milyen mulasztások vezettek mindehhez. Félő azonban, hogy még ha alaposan fel is göngyölítik az ügyet, utólag az sem fog változtatni sokak véleményén.
