FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A Czibók sikabonyi dűlőnév, az utcához viszonyítva egykor Czibóknak hívták annak Pozsonyi úti végét, illetve a vasúton túli területeket is. Ugyanakkor a „Két út közi Czibók” (napjainkban a Pozsonyi és Nagyabonyi út köze) elnevezés részben a mai Nyugati lakótelep területére vonatkoztatható, amelyet azonban láttam már régi térképeken egykori nemesszegi külterületként is jelölni.
A Magyar néprajzi lexikon szerint a dűlőnevek – esetünkben Czibók vagy Czibók-puszta – a település határának művelés alatt álló részeire vonatkozó földrajzi elnevezések. Jelentős forrásai a helytörténetírásnak, agrártörténetnek, régészetnek, néprajznak egyaránt, mivel tanúskodnak:
– a határ régi természeti viszonyairól,
– az egykori művelési formákról, termelvényekről, határhasználati módokról,
– a birtokbavétel módjáról, és a birtoklási forma változásáról,
– a határban állt egykori településekről, valamint az elpusztult középkori falvak dűlőnévként tovább elő elnevezéseiről.
A két út közi Czibók – ahogy már írtam, a Czibók utca a Pozsonyi és a Nagyabonyi utakat köti össze, amelyet nem is olyan régen még a város legnyugatibb utcájaként ismertünk, ám sokáig név nélkül szerepelt a térképeken.
Házak csak az utca egyik oldalán álltak, pontosabban azok udvarainak hátsó részei. Valamint egy hosszú sorgarázs, ami kvázi az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején felépült Nyugati lakótelephez tartozik. Egykor jelentéktelen, gyér forgalmú utca, kis túlzással amolyan dűlőút volt, ahol alkalmanként lerövidíthettük kerékpartúráinkat édesapámmal. Bezzeg napjainkban!
Aztán a rendszerváltás után minden megváltozott.
Beépült az egykori olasz tiszti hadifogolytábor területeként is ismert rényi rész, ahová egy jó ideig volt szerencsém a városi újságot kézbesíteni: Gesztenyesor, Rényi utca, Esterházy János utca, Marczell Mihály utca… Illetve a „mi” utcánk szintén nevet kapott: Czibók utca – a Nagyabonyi úti sarkán lévő, 1996-ban átadott OMV üzemanyagtöltő állomással, valamint az utca „derekán” az azóta felépült kisebb lakóparkkal. Mindez magával hozta a megnövekedett gépjárműforgalmat is, s az egykor félreeső „dűlőút” mára olykor „őrült száguldozás” színhelye lett.
Rényi- dűlő, major vagy puszta, különböző formában hallottam már, legjobb tudomásom szerint anno a Rényi család birtoka volt. Ahogy a Czibók is valószínűleg egy családnévhez köthető. A cibók egyébként mókust jelenthet, abból meg ugye nem sok van mifelénk.
Pár évtizede még a Rényi-majorban állt a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat (ZHZ) hizlaldája. Helyén ma az Europack vállalat található, ismertebb nevén az egykori „Obal”. Visszatérve a Czibók utcára, 2004-ben megnyitotta kapuit a Nevada étterem, amely azóta a város egyik legkedveltebb vendéglátóipari egysége lett, s az idők során panzióval is bővült. Jómagam szintén gyakran megfordultam már itt, lévén amióta a Nyugati lakótelep lett a „természetes élőhelyem”, adja magát a közelsége.
Így történt hát, hogy a Czibók utca legutóbbi nagyobb beruházásait napról-napra figyelemmel kísértük a gyerekekkel.
2021. április 23-án végre hivatalosan is átadták a forgalomnak a Nagyabonyi út, a Kertész és Czibók utcák kereszteződésében megépített – a lakosság által már évek óta óhajtott – „sikabonyi” körforgalmat. Az az év március első napján indult építkezésre kivonuló technikát ikergyermekeink, Emese és Máté kitörő örömmel fogadták. Beszélni alig, gügyögni viszont annál jobban tudtak, a bagger hangját utánozni pedig amúgy is gyerekjáték. Majd a már lényegében elkészült, de egyelőre még lezárt körforgalmat „birtokba véve” tettünk egy kört a babakocsival.
Erről az eseményről „A sikabonyi körforgalom súlyterheléses vizsgálata a szakmai bizottság által” – címszó alatt videó is készült. Hiába na, apa minden őrültségben (is) benne van.
– Jó lesz, Emese? – kérdeztem a kislányomat, mire ő rábólintott. Máté viszont rápihent a véleménynyilvánításra…
Aztán tavaly nekifogtak a Czibók utcai járdának, ami kerékpárút is egyben. Mindezt a sorgarázsok mögötti gazos, poros sáv helyén. Merthogy ezt megelőzően még járda sem nagyon létezett az utcában – írtam már, hogy az egykor jelentéktelen utca nem indokolta ezt, viszont a helyzet évről évre változott, s mire valóban elkészült, tulajdonképpen el is késtek vele az illetékesek.
Jobb későn, mint soha – tartja a mondás.
Ha engem kérdeztek, kinek valószínűleg bicikli volt a jele az óvodában, és világ életében kerékpáron járja mindennapjait: a lakott területen belüli kerékpárutaknak nem sok értelmét látom. Települések között viszont kötelezővé tenném, s egyben a kerékpárosoknak is azok használatára! Persze, ez csak az én véleményem…
