FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Előttünk állt az őszi szezon talán legjobban várt bajnokija. Lesz meccs? – széttártam karjaim, és az ég felé néztem, ahonnét patakzott rám az égi áldás. Sok lesz ez a halasztás, de mit lehet tenni?! – konstatálta a cimborám pénteken, mintha a széttárt karjaim és bágyadt tekintetem nemet jelentett volna. Éppen a Klikkout magazint hordtuk ki zuhogó esőben. Ti esőben is hordjátok? – folytatta. Persze, most esik jól hordani – válaszoltam…
De most már komolyra fordítva a szót, talán az 1990-es évek elején volt egy olyan DAC–Inter meccs, amelyet harmadjára tudtak csak befejezni. Első nekifutásra félbeszakadt, majd másnap még mindig ömlött az eső, végül harmadik próbálkozásra összejött. Aztán volt az az emlékezetes 2014-es DAC–Nyitra, amelyen először énekeltük a Nélküledet, de igazából le sem szabadott volna játszani, annyi víz állt a pályán. 2024: DAC–Slovan, 2-3 napja ömlik ez eső, bizonytalanná vált a mérkőzés lejátszása…
Sokan azon aggódtak, nehogy az utolsó pillanatban fújják le, hiszen lesznek, akik 200-300 kilométert utaznak Dunaszerdahelyig, hogy lássák a nagy rangadót.
Az öregfiúk mérkőzését mindenesetre már pénteken törölték, és így jártak akadémistáink is, valamint az alacsonyabb osztályokban sem rendeztek teljes fordulókat. De mi lesz a nagy derbivel, amit oly sokan várnak, miután már két forduló is kimaradt szeretett csapatunknak? – hogy a válogatott szünetet már ne is említsük. Szombat reggel a somorjai fiókcsapatunk mérkőzését szintén törölték, az eső pedig ismét zuhogni kezdett Dunaszerdahelyen. A MOL Aréna stábja ugyanakkor mindent megtett, hogy pályára léphessen a DAC és a Slovan!
A DAC odahaza pontosan hat hét után, a hónap mérkőzésén!
Vagyis a nem éppen barátságos időjárás ellenére a meccset végül lejátszották, s bizony voltak olyan momentumai, amikor úgy tűnt, hálistennek. Először lépett pályára sárga-kék mezben új szerzeményünk, Bassey, aki hozta azt, amiért a fradisták örültek, hogy megszabadultak tőle. De ami – legalábbis számomra –nagyobb horderejű tény, hogy a pozsonyiak a BL-csoportkörben való részvétel ellenére az alap, tehát szinte a legerősebb tizenegyükkel álltak ki. Pedig ez nem szokás! – gondolom a presztízs miatt? Így aztán Blackman minden labdaérintésnél (is) megkapta a magáét, s láthatta ország-világ, hogy úszta meg a kis Weiss a második sárga lapját, vagyis a kiállítást. Ezzel együtt pedig a minősíthetetlen, részrehajló játékvezetést!
Egyébként kövezzetek meg nyugodtan, de úgy gondolom, az első félidőben partiban voltunk a Slovannal, kiknek szurkolói már a mérkőzés kezdete előtt a „magyarok fejbeverésére” buzdítottak…
[„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” – csak vicceltem, bár Arany János Toldijával nem illik… Szünet után Brunetti lövésével, illetve a Slovan védőjének asszisztálásával vezetést szereztünk, ám alig tíz percig tartott csak az örömünk. A vége sem lett happy and, inkább dráma, VAR itt, VAR ott, dulakodás, és Trusa kihagyott tizenegyese.]
…Aztán a második félidőre különös dolog történt, a MOL Aréna szervezett DAC-szurkolás nélkül maradt. Persze csak azoknak különös, akik nem látnak bele az ultra szurkolók világába.
A teljes B-közép kivonult a lelátóról, és innentől kezdve a szektor mögül szurkolt tovább. Mivel ennek nyomós oka van, amiről nem tisztem nyilatkozni – az az Ultras Dunaszerdahely dolga –, de mert lélekben én is ultra szurkoló maradtam, támogatásukat kifejezve a meccsjegyzetem itt megszakítom…
„Az Ultras egy egység, senkit nem lehet különválasztani!”
Hajrá, DAC! Felvidék veletek!
DAC 1904–SLOVAN BRATISLAVA 1:2 (0:0)
Gólszerzőnk: Kashia (öngól)
DAC: Popović – Andzouana (77. Bősze), Csinger, Kacharaba, Brunetti, Mendez (90. Ramadan) – Vitális, Bajo, Bernát (58. Herc) – Bassey (58. Redzic), Trusa.