FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Három nappal a Slovan elleni hazai vereséget követően újabb bajnoki mérkőzés várt csapatunkra. A Niké Liga 6. fordulójából elhalasztott mérkőzésen Csák Máté vára alatt a trencséni gyepszőnyegen léptünk pályára. Méghozzá a szó legszorosabb értelmében, hiszen hosszú idő után immár Trencsénben is természetes borítású játéktér várta szeretett csapatunkat – az „ebédlőszőnyeg” helyett. Emlékeztek még, ki hívta így?
Elég sűrű a program, 15 nap alatt 5 mérkőzést játszunk, ami két angol hetet jelent a játékosoknak és drukkereknek egyaránt. Márpedig Slovan elleni hazai mérkőzést követően – illetve már közben – akadt elég oldanivaló a tábor és a klub között, s a – már nem először – kiélezett szituációról az „egyszerű” szurkolóknak is megvolt a véleményük. Olyanoknak is, akik látatlanban, a találgatásoknak felülve ítélkeztek. Nyilatkozatok hangzottak el hivatalos helyekről pro és kontra, de a B-közép hangadói szerint természetesen: „nincs harag, nincs bojkott, „csak” pár kérdés, amit közösen meg kell oldanunk”.
Ékes bizonyítéka ennek, hogy hétköznap lévén is közel 50 lelkes szurkoló buzdította a sárga-kékeket a vendégszektorból. A hazai „kemény magot” szinte nem is lehetett hallani.
Végül meggyőző játékkal magabiztos győzelmet arattunk, gyakorlatilag mindvégig csak egy csapat volt a pályán. Hát ez meg mi volt? – kérdezhetné az örök borúlátó, míg az objektívebb hozzáértő valószínűleg azt is észrevette, hogy ez a Trencsén nyilván nem túl „penge” csapat benyomását keltette. Ami persze mit sem von le Xisco Muñoz legénységének érdemeiből. És hogy mit mondhatna a hűséges, megszállott DAC-drukker? Hát kb. ezt:
Na, most hol vagytok károgók?
Kétségtelen, hogy a DAC játékerejét jelenleg nem a Slovanhoz kell mérnünk, mégis úgy vélem, a múlt hétvégén némi szerencsével az egy pontra jók lettünk volna. Mondjuk, ha Trusa tizenegyese bemegy a végén… Matej Trencsénben jóvátette hibáját, kétszer is betalált. És valljuk be, ezen a találkozón nem volt túl sok izgulnivalónk, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Muñoz mester „belenyúlt” a kezdőbe, több helyen is változtatva a legutóbb pályára küldött összeállításon. Kimaradt a védelem tengelyéből Csinger Márk, aki helyett kolumbiai újoncunknak, Pablo Ortiznak szavazott bizalmat. Bernát helyén Ramadan, Bassey posztján pedig Redzic kezdett, és erre úgy vélem, mindketten rászolgáltak!
Az első percektől kezdve aktívabbak voltunk, Ramadan, Redzic, na meg Trusa volt elemében.
Damir nem először került helyzetbe, amikor a 22. percben Ramadan indította őt, s védője mellett a hosszú sarokba rúgta a labdát – 0:1. Öt perc elteltével ismét Ramadan adott gólpasszt, ezúttal Trusának, aki a tizenhatoson kívülről célzott pontosan – 0:2. Kényelmesen hátradőltem odahaza a kanapén (nem a fotelban, nincs is fotelunk! 😉), mint aki jól végezte a dolgát, és biztos benne, hogy nagy baj már nem érhet bennünket.
Kétgólos előnnyel vonulhattunk az öltözőbe, a csere sem volt indokolt.
Fordulás után átengedtük a hazaiaknak a kezdeményezést, akik nem igazán tudtak mit kezdeni a játékszerrel, vagy ha mégis, a védelmünk állta a sarat. Popovićnak talán egyszer akadt komolyabb védenivalója, igaz rögtön duplázott is. Aztán a 65. percben Vitális húzta meg a labdát, majd Trusához passzolt, aki megszerezte második gólját a mérkőzésen – 0:3. Ez már tuti megvan! – kiáltottam fel örömömben.
Ezekben a napokban, amikor a foci talán kissé háttérbe szorult, és nagyobb erénynek számított nehéz homokzsákokat cipelve legénynek lenni a gáton, mi könnyedén visszük haza a három pontot!
Visszatérve az elején leírt gondolataimhoz: tisztában vagyok vele, hogy az ultrák nem szent emberek. Ám ahogy egy kedves barátomnak kifejtettem, ezek a „nem szent” emberek az együvé tartozást nem csupán a lelátón bizonyították már. Az éppen elvonuló árhullám juttatta eszembe, hogy ha kellett, szintén legények voltak már a gáton, máskor pedig beteg gyerekeknek gyűjtenek, vagy épp véradást szerveznek.
Nem hivalkodásból! – zárójel bezárva.
Győzelmünknek köszönhetően visszakerültünk a dobogóra, mindezt úgy, hogy még mindig maradt egy elhalasztott mérkőzésünk. Szombaton irány Szakolca, aztán hétközben kupameccs Nagyölveden, majd a következő hétvégén a MOL Arénában DAC–Nagyszombat. Hajrá, DAC!
TRENCSÉN–DAC 1904 0:3 (0:2)
Gólszerzők: Redzic, Trusa 2x
DAC: Popović – Andzouana (58. Yapi), Ortiz, Kacharaba (58. Csinger), Brunetti, Mendez – Vitális (77. Herc), Bajo, Ramadan (70. Tuboly) – Redzic (77. Szendrei), Trusa.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Trencsén–DAC (0:3) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Kiütötte a DAC a Trencsént
