NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE
Talán nem is annyira maga a mérkőzés, mint a héten történt események ragadták magukkal a nagyérdemű figyelmét. Egyik sajnos tragikus, a másik egy kissé megosztó történet. Tulajdonképpen a kettőt nem emlegethetjük egy kalap alatt, csupán, hogy egyaránt a DAC-hoz köthetőek. Szerda délután jött a szomorú hír. Megnyitom a Messenger alkalmazást, ott állt feketén-fehéren: meghalt a Bús Karcsi! Jaj, mi történt? Szurkolói körökben ismert személyiség, aki a szó jó értelmében megszállott tagja volt közösségünknek. A világ végére is követte a csapatot, még ha nem is tartozott nagy hangadóink közé.
Az időfolyam itt hirtelen felgyorsult, s a kezdeti kételyek hamar eloszlottak, miután az eset hátterét számos további információ világította meg. A „Papi” vezetett, jöttek haza Trencsénből, és velük volt felesége, Terike is. Győztes meccsről tartottak hazafelé, amikor szemből beléjük hajtott egy furgon. Sajnos ilyen tragikus eseményeket is kreál a fociszeretet, a klubhűség és a fanatizmus. Károly családjának ezúton fejezném ki – szerkesztőségünk nevében is – őszinte részvétem. Nyugodj békében barátom, találkozunk az égi lelátón! 😢
Papiéknak kitartást, mielőbbi felépülést kívánok. Visszavárunk Benneteket!
A két angol hét közül az elsőt Szakolcán zártuk, ahol kilenc nap leforgása alatt a harmadik bajnoki mérkőzés várt ránk. Mint klub, immár új sportigazgatóval, a csütörtökön bemutatott Martin Škrtellel. Nos igen, az egykori szlovák válogatott játékosa, valamint a Liverpool sztárja, aki Nagyszombatban szintén megfordult, és… Nyilván lenne a DAC szellemiségéhez jobban illő, rátermettebb szakember is a feladatra, de ha megvizsgáljuk a két klub múltbéli viszonyát – s talán az iszonyát is –, bőven találunk neveket, játékosokat, edzőket, akik ide-oda pendliztek. Janko Kapko, Simon Gyuszi, Radványi Miki, Pecze Karcsi bá’, vagy éppen a megboldogult Jozef Adamec, akitől úgy vélem, keményebb trénert, illetve karaktert aligha hordott hátán a Föld.
Tisztában vagyok Martin Škrtel múltjával, de engem a DAC jövője jelenleg jobban érdekel. Ha általa ne adj’ isten csorbát szenved, én leszek az első, aki lehúzza róla majd a keresztvizet. De addig szakmai szempontból jár a megelőlegezett bizalom!
Egy perc néma csend – szakolcai ligameccsünket elhunyt szurkolótársunk emléke előtti tisztelgés előzte meg. Szeretett csapatunk játékosai fekete karszalagot viselve léptek pályára, míg a tábor „SZURKOLJ TOVÁBB AZ ÉGI LELÁTÓN!” feliratú transzparenst húzott ki a vendégszektorban, ahová 72 sárga-kék szurkoló váltott jegyet. A trencséni győzelem után az utolsó helyezett Szakolca otthonában is volt keresnivalónk, de a hétközi könnyed játék után ezúttal alaposan megszenvedtünk a három pontért.
Győztes csapaton ne változtass, kivéve, ha Xisco Muñoznak hívnak és keresed csapatod arculatát, vagy ha esetleg sérülted van – Vitális.
Kimaradt tehát a kezdőből Andzouana, Vitális és Redzic, helyettük Herc, Bassey és életében először Bősze Levente lépett kezdőként a pályára. Az első negyedóra a puhatolózásról szólt, majd a 15. percben a hazaiak tizenhatosába érkező labdát Ramadan visszapasszolta Trusának, aki nagyjából 14-15 méterről, laposan bevette a szakolcai kaput – 0:1. Ezt követően nekünk alig, a hazaiaknak egyáltalán nem volt helyzetük. Az első félidő ráadásperceiben azonban egy, a tizenhatosunk előtti szabadrúgásból mégis kiegyenlítettek – 1:1. Popović csak nézte. Való igaz, védhetetlen lövés volt, de én ilyenkor úgy szoktam tenni, mintha a labda felé nyúlnék. Rég volt, tán igaz se volt…
Hármas csere a szünetben: Bassey, Mendez és Bősze helyett Andzouana, Redzic és Yapi kapott lehetőséget. Nem lehettünk maradéktalanul elégedettek a látottakkal, ám a posztra poszt cserék sem növelték az effektivitásunkat.
Döntetlen állással fordultak a csapatok, s ahogy telt az idő, egyre nagyobb teret adtunk az erdőhátiaknak. Olyannyira, hogy a szerény pontocskánk is nemegyszer veszélybe került, pedig ide győzni jöttünk. Méghozzá fogadalmat téve, hogy elhunyt szurkolótársunkért is küzdeni fogunk! – tisztában vagyok vele, hogy nem éppen etikus ezt itt és most feszegetni, de a küzdelem jobb helyeken nem így néz ki. Már-már úgy tűnt, hogy kénytelenek leszünk megelégedni a döntetlennel, amikor a rendes játékidő utolsó percében Andzouana passzolt Redzic elé, aki kilőtte a hosszú sarkot – 1:2.
És még nem volt vége! Amikor szakolcaiak mindent egy lapra téve egy szögletnél kapusukat is előrehozták, sikerült felszabadítanunk. A labda ismét Redzichez került, akinek az üres kapu előtt csak egy hazai védő állta az útját, de megoldotta a szituációt – 1:3.
Napok, hetek, hónapok telnek majd el, és mindenki csak a kétgólos győzelmünkre emlékszik majd. Pedig a játék képe alapján, ez több mint hízelgő számunkra. Lényeg a lényeg, hogy a megszerzett három pontunkkal a tabella harmadik helyére jók vagyunk! A jövő hét ismét angol hét lesz: szerdán kupameccs Nagyölveden, majd szombaton kerületi rangadó a Nagyszombat ellen. Az egyiket kötelező, a másikat elvárt hoznunk. Mindent bele, fiúk! Hajrá, DAC!
SZAKOLCA–DAC 1904 1:3 (1:1)
Gólszerzőink: Trusa és Redzic 2x
DAC: Popović – Ortiz (85. Szendrei), Kacharaba, Brunetti, Mendez (46. Andzouana) – Ramadan (66. Tuboly), Bajo, Herc – Trusa, Bassey (46. Redzic), Bősze (46. Yapi).
