A cikk megjelent a Klikk Out 2024/09. számában.
Tűzoltó? Katona? Vadakat terelő juhász? Türelmes? Megértő? Bölcs vagy épp bunkó? Valaki feltette már magának a kérdést, hogy az lett-e belőle, akit szeretett volna mondjuk harminc évvel ezelőtt, vagy épp ellenkezőleg, az lett belőle, mint akitől a szülei óvták?
„Kovács úr alkoholista. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Ez az ember egész gyerekkorában azt látta, hogy az apja esténként részegen dülöngélve ment haza, mi a meglepő abban, hogy ezt a mintát követi maga is? Nagy úr viszont soha nem iszik egy kortyot sem. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Ez az ember egész gyerekkorában azt látta, hogy az apja esténként részegen dülöngélve ment haza, mi a meglepő abban, hogy ő egy életre elundorodott az italtól? Kiss úr nagyon harmonikus házasságban él. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Tudjátok, milyen pokol volt a szülei házassága, mi a meglepő abban, hogy ő ennyi energiát fektet a kapcsolatába, nehogy hasonló sorsra jussanak? Horváth úr magányosan él. Azt mondja erre a bölcs pszichológus: csodálkoztok? Tudjátok, milyen pokol volt a szülei házassága, mi a meglepő abban, ha ő arra jutott, hogy ebből inkább nem kér, és egyedül marad? Vagyis mindenre ugyanaz a magyarázat – és tessék megkapaszkodni: jogosan!” – írta Popper Péter Hogyan válasszunk magunknak sorsot? című kötetében.
Tiszta apja, tiszta anyja – emlegetjük gyakran faék egyszerűségű logikával a gyerekről. Egyismeretlenes egyenletek egyszerű megoldásaira van szükségünk, ami megmagyaráz múltat s jövendőt.
Mindeközben viszont Popper is hozzáteszi, minden gyerek előtt többféle lehetőség áll, és alapvetően az egyes szituációkban meghozott döntései határozzák majd meg az útját. A döntéseit pedig az addigi tapasztalata, illetve az is, hogy milyen emberekkel, mikor és hol találkozik. Jó időben, jó helyen, vagy épp ellenkezőleg, illetve ezek variációi.
Tudunk-e azért tenni, hogy adott helyzetekben a gyerek helyesen döntsön? Igen is, meg nem is. Egy ideig ott kell állni mellette, majd mögötte és előtte is, szemben vele, de nem bezzegezni, kivetítve mindent az aktuális fiatal generációra és ismételgetni, hogy régen minden jobb volt.
Az aktuális fiatal generációt és az azt körülvevő vívmányokat hajlamosak vagyunk démonizálni. Steigerwald Krisztián generációkutató, aki szeptemberben Dunaszerdahelyen is előadást tart, előadásaiban, podcastjaiban általában elmondja, hogy az egyes generációk nem jobbak, nem rosszabbak az előzőknél, csak mások. Más origóról indulnak, teljesen más környezet határozza meg a mindennapjaikat.
Egy gyerek megkaphatja azokat a mintákat, amelyek akár hozzá is járulhattak ahhoz, hogy a nagyapja ács lett, de azokat is, hogy otthon meg egy gazember. Azokat is, amelyekre szükség lehetett ahhoz, hogy az apja meg mondjuk újságíró, ráadásul azokat is, amelyekből kifolyólag arra hajlik, amerre a szél fújja. Amelyek alapján becsületes fickó vagy épp egy gatyarohasztó válik belőle.
Félelmetes annak a képességnek a hiánya, hogy tudjuk előre, jó ember lesz-e a gyerekünk, amire viszont biztosan szüksége lesz, hogy odafigyeljünk rá, a támaszai és egyben a tükrei legyünk és különösen, hogy megértsük. Más feladatunk tulajdonképpen nincs is.
