A cikk megjelent a Klikk Out 2024/09. számában.
„(…) ez egy szar történet, ez már az elején elárulja a tragikus csúcspontokat” – olvassuk Szentesi Éva regényének tizennegyedik oldalán, de már akkor sem hisszük el. Addigra ugyanis bőven beszippant minket a szöveg a maga egyszerű, őszinte és költői stílusával.
Mindebből csak annyi az igaz, hogy a tragédia valóban ott van a legelején, vagyis jobban mondva főszereplőnk már túl is van rajta. Minden esély ellenére legyőzte a rákot, és innentől az a feladat, hogy ha megszorítások közt is, de éljen, élvezze az életet, szeressen mást, szeresse saját magát.
Történés- és gondolatmozaikokból épül fel A mai naphoz nincsenek emlékeim, mely tagadhatatlanul is önéletrajzi ihletésű. Na meg tagadhatatlanul huszonegyedik századi, benne a modern ember, s főleg nő szorongásaival és kiszolgáltatottságával, az online világ felszínességével és személytelen kegyetlenségével, a közösségi szerepvállalás szükségességének és egyben lehetetlenségének kérdésével. Hogy lehet ennyi trauma, megaláztatás, becsmérlés és fájdalom után csak-azért-is, vagy éppen azért boldognak lenni? Talán segít rájönni ez a regény. S ha nem, akkor is érdemes elolvasni, elmélkedni fölötte.
Open Books, 2024
