FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A bőröket ősidők óta felhasználja az emberiség ruhák, takarók, eszközök készítésére. Ma is bőrből készül a ruhánk, cipőnk, táskánk, a derékszíjunk, de az ókorban és a középkorban a bőriparnak sokkal nagyobb szerepe volt. A vadásznépek bőripara készítette a hadfelszereléshez szükséges bőrárukat – a lószerszám szíjazata, a nyergek, bőrvértek és bőrpajzsok készítése egykor a csúcstechnológia része volt. A bőrkikészítés tehát egy több ezer éves mesterség: de mit csinál manapság, mit készít ma egy bőrműves? Mai vendégem Soós Laca, aki egyszerre fotós és az 5005 Leather gyakorló bőrművese.
Szia, Laci, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást!
Sziasztok, én köszönöm.
Rögtön az elején azt kérdezném: hogy kezdődött a bőrműves szakmád?
Mindig is tetszettek a kézzel készített tárgyak, főleg a hagyományos módszerekkel készülő bőrtárgyak, bőrkiegészítők, pénztárcák, kártyatartók és hasonlók. A mai világban ez egyre inkább ritkaságnak mondható. Akkoriban, mikor ez elkezdett érdekelni, nem igazán ismertem senkit, aki ilyen stílusban készített volna bőrtárgyakat. Először az interneten inspirálódtam, majd apránként belekezdtem, belevágtam. Beszereztem néhány szerszámot, egy-két kisebb darab bőrt és az évek során odáig fejlődött ez a kedvtelés, hogy igazából már a másodállásomnak mondhatom.
Mi az, ami megfogott benne: hogy ezek egyedi tárgyak?
Ez is, de maga a bőr mint anyag, amely nagyon különleges, az emberiség már a kezdetektől használta és használja a mai napig is. Bár megpróbálják műbőrrel vagy vegán bőrrel helyettesíteni, de az akkor is csak műanyag.
Vegán bőr? Az milyen?
A mostani, zöld világban ez is a felszínre került. Nem állati szövet, hanem növényi rostokból préselik össze, hasonlóképp, mint a farostlemezeket. Azokat is rétegezik, és bennük is található műanyag. Vegánnak ugyan vegán, de annyira nem zöld, mint amennyire első látásra tűnik. Sőt, nem is annyira tartós, mint a bőr.
Milyen állat bőrével dolgozol a legtöbbet jelenleg?
Marhabőrrel. Amit a világban látunk – az autóülésektől kezdve a bútorkárpitig–, az nagyrészt marhabőrből készül. Elsősorban azért, mert a marhákat a húsukért tenyésztik világszerte, a bőr pedig csak melléktermékként van jelen. Azon belül aztán vannak persze szabadtartású marhák, ahol kevesebb a villanypásztor – ők sokkal jobb körülmények között vannak tartva. Itt nem sérül a bőr, sokkal jobb minőségű alapanyag születik belőlük. A húsukért tartott marhák bőrének felhasználására két lehetőség mutatkozik: vagy komposztálják, vagy felhasználják a bőriparban. Az utóbbit gyakran támadják, hiszen ez is állati eredetű alapanyag: de ha nem használnánk fel ezt az úgynevezett mellékterméket, akkor ezt csak műanyaggal lehetne helyettesíteni. Ez pedig kevésbé tartós és sokkal környezetszennyezőbb, mint az igazi bőr.
Több mint tíz éve tehát jött nálad egy vágy, hogy kitanuld ezt a mesterséget. Kitől sajátítottad el az alapokat?
Igazából az internetről. Sokkal tovább tartott így, mintha elszegődtem volna valaki mellé inasnak. Kevesebb veszteséggel gyorsabban fejlődtem volna, de így megvolt az előny, hogy a saját hibáimból tanulhattam és saját magam építhettem fel bizonyos módszereket. Persze a mai napig ellesek ilyen-olyan praktikákat az internetről, hiszen szerintem ez egy olyan szakma, amelyet holtáig tanul az ember.
Nem volt senki olyan, akinek átvettem volna az ízlését, munkastílusát – mindent saját magam alakítottam ki. Ahogy mondtam, ez időigényesebb, de sokkal hatékonyabb módszer.
Milyen a Soós Laca-stílus? Mitől lesz egyedi a munkád? És nemcsak azért, mert magad jöttél rá a dolgokra és ilyen értelemben nem befolyásolt senki, még ha azt is gondolom, hogy ha látsz egy internetes dolgot, az valahol befolyásol.
Talán az, hogy igyekszem időtálló darabokat készíteni, nemcsak szerkezetileg, de dizájn tekintetében is. Minimalista a stílusom, a műveim nincsenek túldíszítve, inkább igyekszem magának az alapanyagnak a szépségét kihangsúlyozni. És természetesen arra is nagy figyelmet fordítok, hogy használható legyen a tárgy. Prakticizmus, tartósság és időtálló dizájn. Mindegyik termékre öt év garanciát adok, de ha valaki ennek letelte után hozza vissza azzal, hogy például kikopott belőle egy picit a varrás, nagyon szívesen megjavítom. Mindig jó ilyenkor látni, hogy ennyi idő elteltével is használják a terméket és nem cserélték le egy év múlva.
Gondolom, ez neked is egy jó tapasztalat, hogy milyen irányba haladj tovább, ha több év után visszahozzák a terméked és látod, hogy még mindig használatban van.
Igen, egyszer láttam az utcán valakinél egy táskát, és felismertem, hogy én készítettem. Látom, hogy melyik anyag hogyan öregedett, melyik kap úgynevezett patinát, amely réteg a bőr felszínén jelenik meg a használat során. Ez attól függ, ki hogyan használja és ápolja a bőrterméket. Láttam már férfinél olyan ötéves pénztárcát, amely úgy nézett ki, mintha új lenne. De láttam olyat is, amely két esztendő után tizenöt évesnek tűnt.
Utóbbi esetnél nem sajnáltad, hogy nem úgy használták, ahogy azt te eltervezted?
Nem, inkább örülök neki, ha extrémebb használatnak teszik ki.
Milyen alapanyagokból dolgozol? Említetted a marhabőrt – van ebből valamilyen különleges fajta, amelyet nagyon szeretsz?
Igen, van. Toszkán alapanyagokkal dolgozom, abban a régióban nagyon sok kis cserzőműhely található, ahol remek minőségű marhabőrt készítenek. Beviszik hozzájuk a lenyúzott marhabőrt, azt különböző eljárásokkal először zsírtalanítják és leoldják róla a szőrt.
A növényi cserzés azt jelenti, hogy növényi csersavakat, például fakérget használnak a cserzéshez. Ehhez óriási fahordókat alkalmaznak, utólag színezik, a legvégén pedig tartósítják a bőr színét és a felületét, hogy szép egyenletes legyen. Ebben azért az olaszok az egyik legjobbak a világban.
Olvastam, hogy a spanyolok is a világ élvonalába tartoznak: például a szattyánbőr megmunkálásában…
Igen, akárcsak a franciák, de Toszkánában csak ezzel a típusú bőrrel dolgoznak. Igazából ez a védjegyük. A marhabőrön belül is vannak kategóriák. Mikor lenyúzzák az állatról, akkor nagyjából egy centiméter vastagságú. Az egyes szeleteket, rétegeket különböző célokra használják fel. A legfelső rész a legjobb minőségű, megvan az egyedi textúrája, akár néha itt-ott különféle, villanypásztor vagy szúnyogcsípés okozta hibák találhatók rajtuk. A többi réteget különféle anyagokkal kezelik, vonják be. Itt már műanyaggal is érintkezhet a bőr, ez viszont sokkal ellenállóbb, strapabíróbb anyag lesz a végén, amelyet például a kárpitosok használnak.
Hogy működik az anyagbeszerzés? Felmész az internetre és egy bizonyos bőrtípusból rendelsz bizonyos méretet? Vagy megvannak az előre megadott méretek?
Igen, meg. Viszonteladóktól szoktam vásárolni, mert a cserzőműhelyek csak nagy mennyiségben árulnak anyagot. Általában ez minimum huszonöt négyzetméter, ami rengeteg. Ha képzeletben kiterítjük a marhabőrt, annak a részei is különböző minőségűek. A hasi és a nyaki rész inkább nyúlósabb, más dolgokra való – például késtokra, ahol lehet formázni a bőrt –, mint amelyeket én készítek. Az alsó háti és a felső vállrésze a legjobb minőségű. Ezeket szoktam általában vásárolni, mivel nincs rajtuk gyűrődés, szép, sima és egyenletes területek.
Vegyük végig a gyártási folyamatot. Különböző platformokon is jelen vagy, ahol megtalálhatnak téged, hogy készíts valamilyen bőrtárgyat. Első lépésben leültök és megbeszélitek a lehetőségeket?
Egyrészt így is. Két lehetőség van: vagy valaki konkrét dologgal fordul felém és küld egy régebbi képet arról, mit is szeretne, vagy van egy elképzelése, és azt szeretné általam megvalósítani. Ideális esetben eljön hozzám személyesen a műhelybe, ahol mintákat is tudok neki mutatni, és átbeszéljük a részleteket.
Anyagmintát tudsz neki mutatni?
Igen, ha pontosan az a bizonyos anyag nincs éppen a műhelyben, akkor valami hasonlót. Általában úgy van ez, hogy ha tartok otthon öt színt, akkor úgyis egy hatodik fog kelleni a kliensnek. Viszont egy-két hét alatt bármilyen rendelés megérkezik, szóval ez sem jelent gondot.
Megvan a tárgy, elkezditek a tervezést, elmondod, milyen lesz és jön a gyártás. Például legyen szó egy képzeletbeli aktatáskáról, amelynek van egy rákapcsoló része, belül pedig két vagy három egységnyi elválasztást tartalmaz. Ez egy reális példa, csinálsz ilyet?
Igen, néhányat már készítettem. Úgy indulok neki, hogy ha megvannak a részletek és a megrendelő által megadott méretek, kartonból készítek egy milliméter vastagságú szabásmintát, plusz ráhagyások és egyes alkatrészek. Előre kell tudni fejben, hogyan fog kinézni a termék.
Mint valamikor a Burda nevű újságban, abban voltak szabásminták… Most már értem, miért.
Igen, nálam is ugyanaz a történet. Van, aki számítógépben tervezi ezt meg, én a régi, ceruzás-vonalzós módszert követem, mert fizikailag látom, hogy például mekkora lesz egy 35 centiméteres termék. Nekem így könnyebb. Először kivágom a kartonból a mintát, majd azt rárakom a bőrre. Körbejelölöm és úgy vágom ki az egyes darabokat.
Nem félsz az első vágásnál?
Nem. Benne van a pakliban, hogy egy tábla bőr 20-25 százaléka hulladék lesz. Sok mindent félrerakok, például a kisebb darabokat, mert azok később még jól jöhetnek. Persze később sosem nyúlok ezekhez, így van már egy teli kosaram a műhelyben. Azt is megbeszéljük, milyen színű fonallal varrom meg a bőrt. Ha átvittem a szabásmintát a bőrre, megvannak az egyes alkatrészek, esetleg valamelyik részén vékonyítani kell a szélét a cipzár vagy a bélésanyag miatt, akkor a végén a sok kis dologból összeáll a termék.
Hány munkaóra a képzeletbeli táskánk elkészítése?
Ha nincs hozzá sablonom, akkor 4-5 nap. A sablonokat természetesen elrakom.
Munkaórában mérve naponta legalább nyolc órát dolgozom. Vannak időigényes folyamatok – például én kézzel varrok mindent, két tűvel. Ez azért jó, mert ha bárhol elszakad egy öltés, attól még ugyanúgy tart.
Egy táskánál ennek talán nincs olyan jelentősége, mint egy lószerszámnál, ahol balesetveszély alakulhat ki emiatt.
Lószerszámokat is készítesz?
Nem, a nyereg- és lószerszámkészítők egy másik ágazat tagjai. Van ennek is piaca, hiszen a lovaglás a mai napig is népszerű. Ott is sokan használnak műanyag kiegészítőket, de aki igényesebb, az bőrt használ. Nagyon oda kell figyelni náluk a fémalkatrészekre és ők vastagabb bőrt is használnak. Az esztétika mellett a biztonságosság is rendkívül fontos szempont számukra.
Mi mindent készítesz? Tudjuk, hogy táskát igen, de láttam már szemüvegtokot is.
Pénztárcákat, kisebb-nagyobb táskákat, öveket, óraszíjakat.
Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás, ami feladta a leckét?
A táskákat szeretem, legyen szó aktatáskáról vagy utazótáskáról. Az elkészítésük többnapos munka, amely sodor magával. Sok minden máshoz hasonlóan ez is egy meditatív folyamat:
legtöbbször az ember feje más gondolatokkal is tele van, azokon is pörög, de vannak olyan ritka pillanatok, amikor sikerül rákoncentrálni, ez pedig egy nagyon érdekes folyamatot eredményez. Ez főleg a táskáknál jön elő, hiszen ez hosszadalmasabb folyamat, egy pénztárca nagyjából egy nap alatt elkészül.
A táskák esetében van kihívás – egyszerűnek néz ki, de bizonyos részek megoldásán bizony sokszor el kell gondolkodni.
Beleszeretsz az elkészített tárgyaidba?
Volt már rá példa, hogy megtartottam volna magamnak, de természetesen ez még sosem történt meg.
Nem gyártod le újra magadnak azt a bizonyos terméket utána?
Nem, mert szerencsére mindig van mit csinálni. Idén igyekeztem kicsit előre dolgozni, szeretném felfrissíteni a weboldalt és felhalmozni egy raktárkészletet, hogy ha valaki eljön a műhelybe, tudjak neki mutatni termékeket.
Amikor Dunatőkésre költöztetek, már láttad, hol lesz a műhelyed?
Igen, azt a területet szabadon is hagytam, majd 2022 végén költöztem ki. Dunaszerdahelyen béreltem egy irodahelyiséget, amit már kinőttem, így jó lett volna egy nagyobb hely. Kézenfekvő megoldás volt, hogy a ház mellett van egy terület, akkor ott alakítsak ki egy saját műhelyt, amelyet úgy csinálok meg, ahogy én szeretném. Ez sikerült is, szóval nagyjából már másfél éve ott vagyok.
A feleséged és a két gyermeked hogyan fogadja, hogy apa reggel megissza a kávét és kimegy a műhelybe dolgozni?
Igen, nagyjából így van. Sokkal jobb, hogy otthon vagyok, bár az elején furcsa volt, de kezdem megszokni. Megvannak a pozitívumai és negatívumai is, oda kell figyelni arra, hogy a napi rutin ne menjen a mentális egészség kárára. Ehhez néha kicsit el kell szökni otthonról, szerencsére erre tökéletes megoldás a fotózás. Nyáron, a fényképezős szezon során nagyon keveset voltam otthon. Reggel bejöttem Dunaszerdahelyre, napközben a fotókkal vagy a bőrös megrendelésekkel dolgoztam, délután szintén, estefelé pedig vagy fotózás volt, vagy a határidős munkákat oldottam. Este keveredtem haza, ami nem volt túl egészséges. Sokkal jobb otthonról dolgozni, hiszen így bármikor megtalál a család, ha szükség van rám.
Azt tudjuk, hogy a fotózás tavasztól őszig lezajlik. A másik munkád is szezonális jellegű? Gondolom, hogy egy bőrművesnek például karácsony előtt dömpingje van…
Pontosan, de ez nagyjából egészéves meló. Egyedül a nyár gyengébb, hiszen az emberek főleg akkor kirándulnak. Akkor viszont a fotózás az erősebb, tehát a kettő jól kiegészíti egymást. Ősszel, mikor lecseng a fotós szezon, jönnek a megrendelések. Azért szeretem ezt a két dolgot párosítani, mert teljesen eltérőek egymástól.
A fényképezéskor emberek között kell lenni, kommunikálni velük, a bőrös munkámnál viszont leülök, becsukom az ajtót és magamban dolgozhatom. Egyikből a másikba is lehet pihenni, valamikor arra vágyom, hogy kimenjek végre a műhelyből fotózni, és hogy emberek között legyek…
…illetve az új hobbid, hogy felülsz a bringára és tekersz.
Igen, igyekszem állandósítani a biciklizést, mert ez minden téren jó.
Ez azért egyemberes meló, nem adod ki másnak a munkát a kezedből. Gondolkodtál már azon, hogy valakit alkalmazz segítőnek?
Igen. Ismerősök, barátok is kérdezték már, miért nem veszek fel valakit, aki segít. Egyrészt változó, mikor mennyi munka van, egyelőre még győzöm egyedül, másrészt nem tudom, ez mennyire lenne kifizetődő hosszútávon. Eleve fizetni kellene az illetőt, és állandó munkát biztosítani neki, ami megoldható az előre dolgozással, de mire betanítanám, az beletelne fél, vagy akár egy évbe is. Szeretem a munka egyszemélyes részét. Megvannak a hátrányai is, mert mindent nekem kell csinálnom: én vagyok a tervező, az üzletkötő, a marketinges, az anyagbeszerző és a takarító is. Ez sokszor teher, de megvan az az előnye, hogy bármikor becsukom az ajtót és pihenek egyet, ha éppen úgy van rá időm, kedvem.
Úgy gondolom, megtaláltad magad.
Én is úgy érzem. A fotózást és a bőrművességet is szeretem, mindkettő a saját gyermekem és jó, hogy mindkettő van. Ha az egyik nem lenne, akkor hiányozna és úgy érezném, hogy túlságosan átbillenne az a bizonyos mérleg. Megvannak a hosszútávú céljaim. A fotózásból előbb-utóbb kiöregszik az ember, mert szerintem hatvanévesen már nem hiszem, hogy képes leszek esküvőkben futkosni. Talán már a korkülönbség is túl nagy lenne a párokhoz képest, szeretem kialakítani velük azt a minimális kapcsolatot, hogy jól együtt tudjunk dolgozni. A bőrművességnél ez nem feltétel, ezért is lehet ezt bármeddig csinálni, amíg működik az ember keze és agya.
Nők vagy inkább férfiak keresnek?
Változó, talán kicsit több a nő, akik ajándékban viszik a terméket. Eleve, ha az ember átböngészi az internetes vásárlások statisztikáit, akkor látható, hogy általában a nőket célozzák meg a reklámokkal.
Vezetsz saját statisztikákat?
Igyekszem figyelni a trendeket, hogy nagyjából tudjam, mit hogyan. Nem vezetek összeszedett naplót, mindkét munkámból befolyó bevételt vezetem csak, hogy tudjam, éves szinten nagyjából milyen esztendőt zártam, a fotózás és a bőrművesség közül melyik hozott több pénzt.
Azokat a tárgyakat is fényképezed, amelyeket elkészítesz?
Igen. Ez az elejétől kezdve nagy előny volt, hogy jó fotókat tudtam csinálni a termékeimről.
Lehet, hogy az elején szebb volt a fénykép, mint maga a tárgy, de szerintem most már mindkettő a helyén van. Laca, köszönöm a beszélgetést: mindig is kíváncsi voltam rád, mert követtem a munkásságod, és követem a továbbiakban is. Kívánom, hogy folytasd, és legyen kiegyensúlyozott a munkásságod – a saját megelégedésedre mindkét vonatkozásban!
KAPCSOLÓDÓ:
Menyhárt Dodi vendége Soós Laca | Magunk között
