Kovi buddhista tanító és világjáró, nemcsak az utazásairól mesél előadásokon, hanem arról is, hogyan tanította meg neki a természet tisztelete és felfedezése, hogy egyensúlyban legyen a világgal. Inspiráló példa arra, hogy mennyire fontos összhangban élni a természettel, új helyeket felfedezni és az élményeket mélyen megélni. De hogyan illeszkedik mindebbe a zene? Milyen szerepet játszik Zoltán életében a zene, milyen hatással volt rá az élete során, és mi az a tíz dal, amelyet beválogatott a személyes zenei válogatásába? Ezt mind megtudhatjuk az aktuális epizódból.
Fotók: Ugróczky István
Kovács Zoltán, magyar barátaimnak jellemzően Kovi, Andalúziában vagy éppen a berberek földjén pedig Soltan-Sultan, amire – valljuk be – nem nehéz ráérezni. 🙂
A legfontosabb dolgok az életemben: a családom, feleségem, gyerekeim, a barátok, a természetben való kószálás (hegyek, sivatag, erdők, tenger és a többi) és a mindennel (is) rezonáló zen. Bár nem szívesen nevesítem, mert ezzel éppen a lényegétől fosztom meg. De ez éppen ilyen. A férj, apa, buddhista tanító, a VándorLáss alapítója címkéken kívül van sok-sok egyéb is, ami szintén igazi, mégis ezek a leginkább lényegesek.
Milyen a zenével való kapcsolatod?
A zenről gyorsan eszembe jutott az Akkezdet Phiai „Zenebuddhizmus” című száma. Volt idő, amikor őket is rengeteget hallgattam. Igen, a zene mindig fontos volt az életemben, és rá tudtam hangolódni szinte bármilyen stílusra, talán a nóta és a mulatós kivételével. Otthon a rádió szólt meg a tévé, de anyám halkan szerette hallgatni,
nekem viszont a zene hangerő nélkül olyan, mint lanovkával hegyet mászni.
A teljesség igénye nélkül erős emlékeim vannak a Bonanza Banzai, a Bros, a Depeche Mode és a ’80-as, ’90-es évek egyéb zenei felhozatalából. Jól emlékszem, hogy valamikor hetedikes korom táján az akkori legjobb barátom, Lőrincz Olivér (talán apai hatásra) Pink Floydot hallgatott, majd hallgattatott velem. Teljesen megfertőzött. Ez aztán egyenes út volt a Dire Straits, a Rolling Stones, a Doors stb. irányába. Amikor megismerkedtem a későbbi feleségemmel, erősen befigyelt a Kispál és a Borz, Janis Joplin, a Jutott Neki, Gary Moore, az LGT meg jó néhány komolyzenei klasszikus.
Nem sorolom fel, mi mindent hallgattam szívesen, de az a mai napig megmaradt, hogy ha a közeg valamiért rajong egy-egy adott zenéért, előadóért, én fel tudom venni a „ritmust“. Kivéve a már említett kivételeket. Egészen eklektikus az általam kedvelt zenei repertoár.
A punk először az öcséméket szállítva (többek között az Előtag zenekar tagja volt Szabó-Gila-Ádámmal), került a látókörömbe: a PICSA, a Prosectura, a Rózsaszín Pitbull, majd nagy ugrás az időben, és a gyerekeim (3 fiú, egy lány) kezdték szállítani az éppen aktuális kedvenceiket.
Hogyan befolyásolják a zenei ízlésedet a különböző kultúrák, amelyeket meglátogattál?
Mivel évekig Andalúziában éltünk, a latin ritmusok, előadók természetesen bukkantak fel. Manu Chao sokáig tetszett, hallgattuk a családban, de igazán akkor vált kedvenccé, amikor megértettük a spanyol szövegeit.
Az útjaimon az aktuálisan kedvenc zenéimet hallgatom, sok esetben ezekre a ritmusokra „kényszerítve“ a velem autózókat. Mivel immár közel 20 éve szervezzük és vezetjük a VándorLássokat, így a velem utazók követhetik a zenék, stílusok aktív változásait. Fáradtan vezetve máig segít az Offspring, The Distillers, Nirvana, Red Hot Chili Peppers, vagy éppen a magyar Bankrupt, a Duckshell, az Aurevoir, a Quimby, na meg az általam kedvelt anime intrók. 🙂
Túrázások közben milyen típusú zenék adnak neked energiát vagy segítenek ellazulni a természetben?
A hegyekben, túra közben a csendet részesítem előnyben.
Soha nem hallgatok sem zenét, sem mást. Persze terepjáróban, buszban, repülőn igen. Sok időt töltök a Szaharában, így a berber ritmusok közel férkőztek hozzám. Andalúziában kihagyhatatlan a flamenco. Valamikor a világból kikergethettek volna vele, ma kimondottan szeretem, hallgatom, szívesen megyek flamenco estekre. Az utóbbi időben, ha tekerek (biciklizek), és meguntam a podcastokat, akkor zenét hallgatok. Éppen amit.
Hoppá! Majdnem kimaradt, pedig fontos zenei állomása az életemnek a Ghymes zenekar. Évtizedek óta kedveltem/kedvelem őket, de amikor 2010 táján másfél évig én voltam a zenekar sofőrje, több mint 100 koncerten, próbán, rádiós és televíziós beszélgetésen, fellépésen tartottam velük. A Szarka fivéreken kívül is fantasztikus zenészekkel ismerkedtem meg. A zseniális dobos, Lau Jani volt a szobatársam. Štúr Lajosnak hívtam, ő engem ősmagyar helyett „öregmagyarnak“. Rengeteg sztori, még több koncertélmény jellemezte azt az időszakot. Jó volt. Jól emlékszem, abban az időben Muddy Waters, John Lee Hooker, B.B. King, Clapton és hasonló blues legendákkal „fárasztottam“ Gyulát, Tomit az éjszakai autózások alkalmával.
A mixben 10 kedvenc zenéd szólal meg, mi alapján válogattál, és mennyire volt nehéz feladat 10 re sűríteni a kedvenceket?
Kizárólag azokat válogattam be, amelyeket ma is meghallgattam. Paco de Lucián kívül mindet tekerés közben… Rengeteg kedvenc kimaradt, holnap másképp alakulna a lista. Meg holnapután is…
A MIX:
