FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A válogatott szünetet követően újraindult a honi legfelső pontvadászat, amelynek folytatását a negyedik helyről várta szeretett csapatunk. Elcsépelt frázis, avagy a realitás? A „szeretett csapatunk” kifejezésre gondolok, hiszen a meghirdetett szurkolói busz érdeklődés hiányában nem indulhatott el. Ami úgy vélem, inkább a klub körüli vélt vagy valós helyzet lakmuszpapírja, mint az a bizonyos klisé kigúnyolása. Holott szombatról lévén szó, ráadásul relatíve korai kezdéssel – tehát hazajutással is – több mint szurkolóbarát körülmény. A túra így „csak” autós – partybuszos történet lett. Ami végül is nem a világvége…
Na, de ez van szurkolótársaim. Megjegyzem, én sem terveztem útra kelni, tehát jobban tenném, ha kussban maradok! Pedig klasszikus ellenfélről lévén szó, ott, ahol 2018-ban történelmet írva, negyedszázad után nyíltak meg előttünk ismét Európa kapui. Csodálatos környezetben, a hegyek ölelésében és a már legutóbb [DAC-Zsolna meccsjegyzet] is megénekelt romantikus őszi színekkel. Na meg fatálas, tájjellegű ételekkel a Kolibában. Hogy mást ne mondjak, hízelgő helyszín.
Csak hát a foci ugye, illetve a kissé megromlott viszonyok a tábor és a klubvezetés közt. Nincs tabu, beszélni kell róla néhanapján, s ha lehet, oldani is. Persze csak úgy, hogy egyik félben se maradjon hiányérzet. Csak együtt megy!
De utóbb megkövetve magamat, a stáb részéről Xisco Muñoz mester jelensége is idevág, akit bár jó szakembernek tartok, valahogy mindig más meccset lát, mint a „mezei” drukker. Az elvégzett munkamennyiség pedig már-már kényszeresen készteti őt hibáink felismerésére vagy épp fel nem ismerésére. Ami persze fordítva ugyanúgy érvényes. Nyilatkozatai olykor köszönőviszonyban sincsenek a valós helyzettel, hogy mást ne mondjak, a klubunkat „simogató” gondolataira céloznék. Señor, ha azt mondod a győri, egyébként 3:1-re megnyert meccs előtt, hogy:
„Várjuk már, hogy egy szép stadionban abszolválhassunk egy jó mérkőzést.” –
előtte légyszíves odahaza körülnézni a Sport utcában. Merthogy ott is van egy „szépnek mondható” létesítmény, így érdemesebb lenne ahhoz viszonyítani magasztos szavaid. Bár nyilván mondani kell valamit, ami lehetőleg odafent a VIP-zónában is tetszést nyer majd, s ezzel kihúzható valahogy a szerződésed végét jelentő dátum!? Oké, befejeztem a morgást…
Mondd csak, legalább ettetek juhtúrós galuskát? Cipóban felszolgált gombakrémlevest? De füstölt „korbácsik” sajtot, biztosan. És Ti, barátaim, szurkolótársaim?
A válogatott szünetben, nemzetüket képviselve Andzouana, Herc, Ramadan, Bajo, Vitális, Csinger és Bősze Levi nem állhatott a mester rendelkezésére. Rózsahegyen, ahová végül 43 DAC-szurkoló követte csapatunkat, Csinger Márkon kívül már mindannyian ott voltak. Látszólag kellemes, napos időben kezdődött a találkozó – ott, ahol néha az „ördögök házasodnak” [čerti sa ženia – részlet egy szlovák szólásmondásból]. Méghozzá számunkra kedvezően, hiszen
a 12. percben Herc középre adott magas labdáját Bassey fejelte a rózsahegyiek hálójába – 0:1.
Nigériai támadónknak ez volt az első találata a bajnokságban. Nem tartott azonban sokáig az örömünk, mivel hét perc múlva a hazaiak büntetőből kiegyenlítettek – 1:1. Védőnk, Pablo Ortiz állítólag kézzel ért a labdához, Popović pedig hiába vetődött a jó oldalra. Ezzel gyakorlatilag véget ért az, amit mi focinak nevezünk. Mindeközben szerény hajlékunkból átvonultunk egy szurkolói kocsmába, amiről úgy véltem, tömve lesz, de csalódnom kellett!
Ez a realitás 2024-ben egy idegenbeli mérkőzés alkalmával. A cseheknek van erre egy jó szavuk: „ostuda”. Aki úgy érzi, dobja be Google fordítóba.
Hogy pontosan mi is történt a második játékrészben, azt csak utólag, a Voyo alkalmazásból tudtam meg, bár az 1:1-es végeredmény tudatában, nem volt egyszerű végignéztem a felvételt.
– A gyerekek mellett nem lehetett egyszerű meccset nézni – jegyezte meg egy a Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok c. rovatunkban is szereplő házaspár.
– Az első félidőt láttam, a másodikat azért visszanézem felvételről – feleltem.
– Nem vesztett semmit – jött a válasz.
És így utólag valóban nem vesztettem semmit. Cserébe viszont idegenvezetőt „játszhattam” szülővárosomban egy kedves régi ismerős párnak, akik a messzi távolból éppen aznap tisztelték meg jelenlétükkel a Csallóköz fővárosát.
Tizenegy forduló után a harmadikok vagyunk a tabellán.
Szerdán túlárazott kupameccs Vágsellyén, a hétvégén Kassa elleni bajnoki a MOL Arénában. S vajon mit nyilatkozott Muñoz mester a mérkőzésről? „Folytatnunk kell a munkát, hogy hatékonyabbak legyünk a helyzetkihasználásban…” – jólvan akkor. Hajrá, DAC! Ehhez mást nem tudok hozzáfűzni…
RÓZSAHEGY–DAC 1904 1:1 (1:1)
Gólszerzőnk: Bassey
DAC: Popović – Ortiz, Kacharaba, Brunetti – Yapi, Vitális (57. Ramadan), Bajo, Herc (84. Andzouana), Mendez – Trusa, Bassey (63. Almási).