Klikk Out Vikkendhouse: Matusek Attila tízes listája
KLIKK OUT-ARCHÍVUM
Ez az epizód eredetileg 2023 karácsonyán jelent meg.
A Vikkendhouse mix karácsonykor sem marad el, sőt, ma egy nagyon speciális adással jelentkezik. Sorozatunk legújabb részében a fiatal színész és rendező, Matusek Attila mesél a zene szeretetéről, és mutatja be tíz (plusz egy) kedvenc zenéjét.
Fotó: Ugróczky István
Űrhajós szerettem volna lenni, aztán dínókutató, zenész, táncos, varázsló, jedi, bokszoló, programozó, vagy mindegyik egy kicsit. Így lettem színész, vagyis így vagyok mindegyik. Komárominak vallom magam, bár nem ott születtem, de az elmúlt három évben főleg a Jókai Színház deszkáit koptatom. Ugyanilyen jóleső vissza-visszatérni Kassára rendező szerepkörben, de hát rokonszakma – vagy ez is csak egy szerep? Mindenesetre teljesen más idegrendszert igényel, de a zene folyamatosan jelen van mindkét oldalon.
Hogy jellemeznéd ezt a kapcsolódást?
Hektikus. Nagyon dinamikus váltások voltak a zenei ízlésem alakulásában. Elkezdtem a zeneiskolát, de végül nem lettem a tangóharmonika nagymestere. Apám kazettáit hallgattam, amint megkaptam az első walkmanemet. Guns N ’ Roses, Shakespears Sister, magyar táncdalok és a Queen. Na, az volt a minden. Máig az egyik legmeghatározóbb audio élményem. Aztán voltam rapper, rocker, hippi, minden, amit el tudsz képzelni. Szépen lassan kialakult egy zenei világ, amiben valahogy minden elfér, talán ezért szeretem annyira az ötvözött, vegyített stílusokat. A kapcsolatunkról még annyit, hogy vannak csöndek. Van, amikor egyáltalán nem hallgatok semmit. Nem is olyan rég volt egy majdnem egyéves kihagyásom. (bár szerintem a csend is zene).
A munkád mennyire fonódik össze a zenével?
Nagyon. Az előbb hazudtam, vagyis… amikor nem hallgattam zenét, akkor is kerestem, mert a munkám része. Inkább így fogalmaznék: kikapcsolódásra nem használtam, csak munkára, vagy munkához.
Amikor játszom, szeretem, ha van egy zenéje a karakteremnek: valami, ami ő.
Ez néha nem jellemzi az egész szerepet, csak egy döntését, vagy egy momentumát, de meghatározó. Rendezés közben kell. Akarom. Jön. Nagyon szeretem a zenét az előadásokban és szerintem jól is használom.
Milyen platformokon hallgatsz zenét?
Már Spotify, de nagyon sokáig YouTube playlistes voltam. Most is előfordul, hogy inkább azt nyitom meg reflexből. De mindig kell legyen valami CD a kocsimban, valami mix vagy valami, aminek nagyon jó vibe-ja van. Most egy Buena Vista Social Club CD van benne, nyálkás takony időben a legjobb: szinte kisüt a nap.
Mit gondolsz annak fontosságáról, hogy az emberek nyitottak legyenek új irányzatok felé?
Minél többféle zenét ismersz és szeretsz, annál színesebb ember vagy. Rohadt fontos, pedig nekem is vannak korlátaim. Igyekszem mindennel megbarátkozni, de a koreai noize még nem lett az esetem. Panyi Gergő barátom igazi audiofil, ő óvatosan mutogat príma kis újdonságokat, amikből azért nem sikerül mindent befogadnom. De annak kifejezetten örülök, hogy rászoktatott, ne számokban gondolkozzam, hanem albumokban.
És ha van egy olyan album, aminek jó dramaturgiája van, akkor már rendezem és játszom is fejben.
Térjünk a mixhez, amiben a 10 kedvenced szólal meg. Mi alapján válogattad a zenéket a mixhez, és mennyire volt ez nehéz feladat számodra?
Ez egy mostani 10-es. Szerintem már holnap más lenne. Talán az volt a legfontosabb, hogy benne legyek. Próbáltam egy személyes listát összeállítani, amiben benne van a véleményem, az érzelmeim, a játék. Talán pontosabb, ha nem is kedvenceknek nevezem meg ezeket a dalokat, hanem inkább fontosaknak – élményeknek. Egyszerre volt nehéz és könnyű. Mindenből akartam egy szeletet. Könnyű volt előadókat választani, dalt már sokkal nehezebb. Albumokat írtam volna szívem szerint. Talán egyedül az utolsó dal az, ami önállóan szólalt meg bennem.
A MIX: