FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mérhetetlen veszteség érte szeretett klubunkat, és egyben a felvidéki sportot. Nem sportember volt, sokkal több annál: a stadionok, csarnokok lelke, a bemondó, a szpíker, és nem utolsósorban a DAC hangja! Mindannyiunk Bíró Tomija tragikus kimenetelű autóbaleset áldozata lett, halálhíre mélyen lesújtotta nem csupán a sportszerető közvéleményt, de a diszkók, a zeneipar világát is.
Ha megengeditek, az aktuális meccsjegyzetem előtt személyes történetemet mesélném el: Tomival egészen kisgyerek koromban találkoztam először. Diszkókat szervezett a kultúrház alagsorában. Annyi idős voltam csak, hogy valójában nem is emlékezhetnék rá, de az Isten valahogy ezt a képességemet tökélyre fejlesztette. Nagyapám volt a VMK gondnoka, anyu szedte a belépőjegyeket, én pedig ott sertepertéltem körülöttük.
Ez az életepizód alapozta meg a barátságunkat, de tulajdonképpen Ő a család barátja volt. Mindenki ismert mindenkit, ez később jól jött…
Elmesélte a Radetzky-induló történetét, amelyet valójában a véletlen szült. Németül köszöntötte ’88-ban a Bayern München híveit. Évekig-évtizedekig nélkülözhetetlen alakja volt a régi DAC-stadionnak, hogy igazmondása miatt ugyanonnan félreállítsa őt a 2008-as klubvezetés. Tomit száműzték, de pár év elteltével az új tulajdonosi kör ismét visszahívta. Ő a DAC hangja, nélküle nem lehet focimeccs! Gondolkodás nélkül elvállalta.
A Nélküled sem lehetett volna Nélküle. De „Zoltánka”, az YBS és a „Nagyhátú” nélkül sem, aki ötezer példányban kinyomtatta a szövegét. Zuhogó esőben ragasztgattuk a székekre. Valaskó Feri elénekelte, nagyot szólt. Mindmáig…
Aztán amikor cápó lettem, sokat beszélgettünk: – „Iszonyatosan jól nyomod Roberto, csináld, ez a te dolgod. Az én dolgom, hogy szóljak, amit már nem kéne” – mondta. És igen, Tomi szólt is: – „Anyuék miatt, miattad, a családod miatt…” Félrevonultam, bár sosem tudtam elszakadni szeretett klubomtól. Tomival nem csupán a fociról beszélgettünk, a családról, a gyerekekről. Elmesélte, hogy a kézilabda szintén a szívügye, s hogy a csarnok dolgait térítésmentesen vállalta, mert a lelkiismerete ezt diktálja. Ja és hogy az új autójában nincs dohányzás – holott eszem ágában nem lett volna rágyújtani. Igen, abban az autóban, ahol…
A legnagyobbat talán 2016 áprilisában szólta, az öreg DAC-stadion búcsúztatóján.
Láttam az emberek arcát, a hozzám hasonló korú vagy tőlem idősebb szurkolótársaim szemeit: „Halott virágok illatát nyögik a fák” – Ákos örökzöldje után, a Poór Tibi tollából született írást elcsukló hangon konferálta fel – utoljára, a meghitt, fényeitől megfosztott öreg DAC-stadionban. Ott, ahol a generációm gyermekből felnőtté vált, egyszerű szurkolóból fanatikus kemény maggá lett, hogy később visszavonulva az oldalsó szektorokba „leüljön tökmagozni”. Egy nagy család lettünk, DAC-szurkolók = DAC-család. Majd a MOL Arénát szintén egy Ákos szerzeménnyel üdvözölte: „Minden most kezdődik el”. El is kezdődött, ám mostanra sajnos nagyon széthullott a lelátó. Hittünk egy álomban, amiben Tomi ugyanúgy bízott. Hittünk, és továbbra is hiszünk egy álomban! Most már Miattad is!
Tomi, Nélküled már nem lesz ugyanaz a DAC sem! Nyugodj békében Barátom, részvétem a családnak!
Ilyen szomorú hírrel, alázattal a lelkünkben utaztunk Aranyosmarótra – a KFC ideiglenes otthonába –, hogy lejátsszuk a második Csallóközi Derbit a lila-fehérekkel. A játékosok a zöld gyepen, a szurkolók a sörcsapok mellett, egy asztalnál a dunaszerdahelyi Ultras 1904 a komáromi Klapka Divízióval. Sportszempontból talán a legnagyobb kérdés, hogy a Zólyombrézó elleni győzelemtől függetlenül marad-e Xisco Muñoz vezetőedző, vagy esetleg igazak a pletykák, hogy már tárgyalnak a színfalak mögött a helyettesítéséről. Két név is napvilágot látott, egyikük a bosnyák Sergej Jakirović, aki legutóbb a Dinamo Zágráb csapatát irányította. A másik lehetséges tréner Lőw Zsolt, akit úgy vélem, nem kell bemutatni szurkolótársaimnak.
16 éve büntetlenül! 2008.11.1. – állt a vendégszektor korálján, ahová 154 DAC-drukker váltott jegyet.
2008. november 1-je örök trauma marad mindannyiunk számára, különösképpen azoknak, akik személyesen is átéltek a karhatalom erőfitogtatását a DAC-stadionban… Bíró Tomi emlékére egyperces néma csenddel adóztunk, játékosaink fekete karszalaggal léptek pályára. A három pont sorsa bőven a ráadás perceiben dőlt el. Mindent egybevetve a döntetlen talán igazságosabb eredmény lett volna. Az első félidőt a küzdelem jellemezte, s ahogy a lelátó két térfele összhangba került, úgy kerekedtek egyre fölénk a „hazaiak”, akinek gólját leállás miatt érvénytelenítette a VAR. Egyáltalán nem volt meggyőző Muñoz mester fiainak játéka, ellentétben Radványi Miki csapatának teljesítményével, akik nem riadtak vissza a keményebb belemenésektől sem. A lilák egyértelműen a győzelemre hajtottak, míg mi a tőlünk sajnos már-már megszokott lagymatag tempóban focizgattunk.
Gól nélküli döntetlennel vonultak az öltözőbe a csapatok, a DAC két helyen változtatott.
A második játékrészben feljavult a játékunk, rögtön az elején kimaradt a mérkőzés addig talán legnagyobb helyzete: Trusa ziccerét védte a komáromiak kapusa. Ahogy teltek a játékpercek egyre feszültebbé vált a játék, többet volt nálunk a labda, de a KFC védelmi falát képtelenek voltunk feltörni. Kicsit az idegek harca is volt, s mint tudjuk, nyomás alatt nem igazán muzsikál jól Xisco Muñoz legénysége. Konstans hiányzik a kreativitás, az átütő erő csapatunk játékából. A 90 perc letelte előtt előbb Redzic, majd Trusa és Bajo dönthetett volna, de a lilák hálója érintetlen maradt.
Öt perc hosszabbítás következett, kinek kevés, kinek sok? – ez volt csupán a kérdés.
Már-már elkönyveltük a döntetlent, amikor az egyik komáromi védő csak szabálytalanul volt képes tartani Pablo Ortizt, a spori a büntetőpontra mutatott és a vétkest – megkapta második sárgáját – kiállította. Trusa vállalta magára a főszerepet, majd az elvetődő kapus mellett a kapu közepébe lőtt – 0:1. A csattanó tehát a végére maradt, a három pont Dunaszerdahelyre vándorolt.
Megőrizve negyedik helyünket a tabellán szerdán a kupában is bizonyíthatunk. A besztercebányai katonákat odahaza látjuk vendégül.
Bárki szólal meg majd a mikrofon mögött, nem lesz egyszerű dolga. Sem neki, sem a nézőknek, szurkolóknak. Tomi hangja örökre velünk marad: ahogy hecceli a közönséget, s ahogy csitítja a felforrósodott indulatokat…
KOMÁROM–DAC 1904 0:1 (0:0)
Gólszerző: Trusa, büntetőből
DAC: Popović – Yapi (36. Gruszkowski), Csinger, Kacharaba (46. Redzic), Ortiz, Brunetti – Herc (46. Bajo), Tuboly, Vitális (84. Szendrei) – Almási (66. Bősze), Trusa.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Komárom–DAC (0:1) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Bíró Tomira, a DAC hangjára is megemlékeztek a csallóközi rangadón
