Havas csúcsok hódítói – avagy gondolatok a Minek ment oda c. dokumentumfilm-sorozat kapcsán | Különvélemény
Egy évvel ezelőtt, Suhajda Szilárd tragikus története járta be a magyar sajtót. A hegymászó oxigénpalack és magashegyi teherhordó nélkül tett kísérletet arra, hogy megmássza a Mount Everest-et, azonban az expedíció kudarcba fulladt. Szilárddal elveszítették a kapcsolatot és testét végképp magába zárta, a 8849 méteres hegy. Hirtelen mindenki a hegymászás szakértője lett, a kommentszekciókban teljesen elszabadultak az indulatok, és felhangzott az ezerszer ismételt, számonkérő kérdés is: Minek ment oda?
A Spektrum csatorna pont ezzel a címmel készített egy dokumentumfilm-sorozatot, azzal a céllal, hogy az expedíciós hegymászás világát, közelebb hozza a laikusokhoz. A nagyjából egyórás epizódok mindig egy-egy hegymászó – Ács Zoltán, Erőss Zsolt, Klein Dávid, Nedeczky Júlia, Suhajda Szilárd és Várkonyi László – személyes történetét és mászásait mutatják be.
Megdöbbentő látni azt a több hónapnyi, előkészítő munkát, amely egy tulajdonképpeni expedíciót megelőz, az anyagiak előteremtésétől kezdve a szponzorok felkutatásán és az útvonaltervezésen át, a hegymászók fizikai és mentális felkészüléséig. Emellett családtagok, barátok, mászótársak és oktatók is megszólalnak, akik szintén fontos támogatói a mászónak, hiszen az minden alkalommal az életét kockáztatja. Nemcsak a sikeres nyolcezres csúcshódítások történetei ezek, de betekintést nyerünk három olyan esetbe is, amely a hegymászó halálával végződött. A sorozat kellő érzékenységgel és tapintattal kezeli a halál mint eshetőleges kimenetel kérdéskörét.
A forgatások összesen hét országban zajlottak, Géczy Dávid rendező és csapata így valóban egy monumentális alkotást hozhatott létre. Némi hazai vonatkozása is van a sorozatnak, hiszen az első epizódban Suhajda Szilárd özvegyének, Legindi Tímeának az útját követhetjük a Magas-Tátrába, ahol egy téli hegymászó-tanfolyamon vesz részt. A résztvevők többek közt arról is képzést kapnak itt, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha a csapatot eltemetné egy lavina.
A részek bővelkednek az igényesen kivitelezett képekben – szemet gyönyörködtető drónfelvételekkel, profi animációkkal és a hegymászók személyes videónapló-részleteivel színesítik a történetmesélést. Láthatjuk például, ahogy Nedeczky Júlia és Erőss Zsolt fagyoskodva éjszakázik a hegyoldalban, félúton felfelé, amíg odakint vad hóvihar dúl – ezektől a pillanatoktól pedig igazán emberivé válik a sorozat.
Ügyes az egyensúlyozás az edukatív jelleg és az személyes történetek, motivációk bemutatása között, sosem lesz az a benyomásunk, hogy szenzációhajhász, bulváros irányba húznának a készítők. A hatrészes sorozat megtekintését bátran ajánlom azoknak is, akiknek semmi köze a hegymászáshoz, hiszen általa jobban megismerhetünk egy titokzatos világot, ahol mindig egy újabb és újabb csúcs meghódítása jelenti, a teljesség megélésének legmagasabb fokát.
