A cikk megjelent a Klikk Out 2024/10. számában.
A teázás nem egy egyszerű italfogyasztás, egyfajta élvezet, amelynek meg kell adni a módját. Manapság a teaválaszték az üzletek polcain oly hatalmas, hogy jó időbe telik, míg kiválasztjuk számunkra a legmegfelelőbbet. Pár évtizede volt olyan időszak is, amikor a kínálat mindössze a kínai vagy az orosz fekete teából, illetve egy-két fajta gyümölcsösből állt, és ennyi volt. Olyan idők is jártak, amikor csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak a tea fogyasztását, a magasabb társadalmi szinten vált szokássá a délutáni teázgatás. A tea nemcsak egy ital! Egy tea sokkal több, mint egy ital! A tea a víz után a legtöbbet fogyasztott ital a világon. Honnan és merről ered a teázás története? Most, hogy egy kissé „tüsszögő” időszakot élek át, kicsit jobban beleástam magam a történetbe, és körülnéztem a világhálón…
Mint sok minden más, a teázás eredete is Ázsiához köthető. A tea kialakulásáról több történet is kering. Az egyik szerint, amely a régi feljegyzéseken alapul, időszámításunk előtt 2700 körül fedezték fel a növényt, amely cserjéjéből egy véletlen során készült el, mondhatni úgy is, hogy az első tea. A történet szerint egy kínai uralkodó a vizét ivás előtt mindig felforraltatta. Épp egy teafa alatt rotyogott a víz, mikor is egy hirtelen szellő belefújta a teafa cserjéit vagy a leveleit a forró vízbe, majd az sárgulni, barnulni kezdett, és szinte azonnal mesebeli aromát árasztott maga körül. Császárunk meg is kóstolta, így fogyasztva a világon elsőként teát.
Annak ellenére, hogy Ázsiában már több évezredes hagyománya volt a teázásnak, Európába csak a 17. században jutott el az angolok és a hollandok révén.
A teázás hatalmas népszerűségnek örvend a nagyvilágban, és bizony nem mindenhol csak úgy leforrázzák, majd cukrozzák, esetleg citromlével boldogítják. Sok esetben a teafőzésnek és -fogyasztásnak szinte szertartása van. Japánban például többszöri főzési folyamatot alkalmaznak, amelyet matcha szertartásnak hívnak. Az első főzet minden esetben kizárólag a helyiség illatozására szolgál. A tea elkészítésének módja szigorú szabályokhoz kötött, majd csak azt követően fogyasztják.
Miután a tea megérkezett Európába, szinte gyógyszerként kezdte a karrierjét, orvosok, gyógyszerészek ismertették a növény gyógyító hatását szaklapokban, magazinokban, és szinte azonnal hatalmas luxuscikknek számított.
Idehaza a 19. században terjedt el leginkább, mikorra már szinte gyökeret vetett az angoloktól átvett teadélutáni tevékenység, így minnél mélyebb nyomot hagyva a tea fogyasztásának a kultúránkban, egyben kiemelkedő hatást nyújtva a fogyasztóinak. A tea főzése Európában nem hasonlítható az akkoriban és mostanság sem a japán vagy a kínai teafőzési ceremóniákhoz, inkább a teázás összejöveteli alkalmából adódó szórakozás vált népszerűvé. A tea a kávé mellékszereplőjeként volt jelen a szalonokban akkoriban. Egy idő után a tea mellé gyakran különböző süteményeket fogyasztottak, igy alakult ki a teasütemény, amelyet egyébként a keserűbb ízvilággal rendelkező teákhoz fogyasztottak előszeretettel az akkori úriemberek.
A britek művészi szintre emelték a teadélutánokat. Mivel a „pórnép” nem nagyon engedhette meg magának akkoriban efféle kiváltságokat, így urizálásnak, sőt, a Nyugat majmolásának is nevezték ezeket a teadélutánokat.
Na de mára pórnép állítólag szinte nincs is, teaválaszték pedig van dögivel. A teaültetvények és a gyorsabb, egyben olcsóbb szállítási költségeknek köszönhetően sokkal több háztartásban elérhetőbb, mint a kilencszázas évek elején. Manapság már nemcsak a „csiliárdosok” kiváltsága a teázás, legyen az a nap bármely szakában, hanem bármelyikünk főzhet magának kedvérevalót. Jómagam is nagyon „izmos” teakedvelő vagyok, ám bizony még én sem művelem ceremónia szinten a tea főzését. Arra viszont nagyon odafigyelek, hogy milyen minőségű teát főzök le magamnak. Többnyire a minőségi teafüveket, keverékeket kedvelem a legjobban, amelyeknek egyedi az aromájuk, és a lehető legjobb az ízviláguk. A egyik legnagyobb kedvencem a thai zöldtea-keverék és a jázmin tea, amelyet előszeretettel fogyasztok Thaiföldön a legnagyobb melegekben is forrón, de akár jeges változatában. Elég gyakran kísérletezem a tea főzésénél is, így gyakran az alap teában szárított gyümölcsöt, fűszereket, virágokat, különböző mézfajtákat, illetve friss mentát vagy citromfüvet is nagy előszeretettel használok. A teát sosem forrázom le forrásban lévő vízzel, sőt, érdemes néha kísérletezni a víz hőmérsékletével és a tea áztatási idejével, így szinte minden esetben más dimenzióban élvezhetjük kedvenc forró italunkat.
Nálam a tea főképp kora reggel, ébredés után a főszereplő, és elég szép teagyűjteményem is van szerte a világból, így még nagyobb élvezetet nyújt a tea fogyasztása. A reggeli tea kortyolgatása, a kellemesen pozitív rezgésű zene, egy mécses, esetleg egy minőségi füstölő összhatása nagyon kellemes irányba terelheti a mindennapjaidat.
Találj rá időt, mert a magadra fordított idő a legjobb beruházás az életed minőségébe! Próbálj meg elfeledni minden gondot, és utazz! Gondolatban repülj, szárnyalj, akár egy madár, hiszen megérdemled! Elvégre ez a tizenöt perc sokkal többet nyújt, mint egy elpocsékolt óra a közösségi hálón.
Légy igényes a teásbögréd vagy csészéd kiválasztásában is, így a végső élmény még jobban fokozódhat! Egyelőre kegyes hozzánk az időjárás, ám nemsokára beköszönt a nyirkos, csípős, hideg időszak, amelyek reggelén a hasonló időtöltés után szellemünk biztosan pozitívabban, felfrissülve, a tea fogyasztásától felmelegedve rugalmasabban lépsz majd ki az ajtódon az élet mókuskerekébe…
