FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A Közös Igazgatású Szakközépiskola igazgatónőjével, Vajda Angelikával beszélgettünk egy remek kezdeményezésről, mégpedig a Dekor suliról, amelyet az iskola közösen szervez az Inportante céggel.
JELENTKEZÉS: SOLAVA LÁSZLÓ, 0917 864 685, solava@inportante.sk
Kérem, mutatkozzon be az olvasóknak!
Vajda Angelika vagyok, immár harmadik éve dolgozom a Közös Igazgatású Szakközépiskola igazgatónőjeként. Azt megelőzően az Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola igazgatónője voltam két évig. Az iskolánk két szakközépiskola, az Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola és az Építészeti Szakközépiskola összeolvadásából jött létre. Jelenleg 728 diákunk, 80 alkalmazottunk és 35 osztályunk, 17 szakunk és szakmánk van, lassan tehát kinőjük magunkat. Öt épületet használunk, van kollégiumunk, ebédlőnk, az oktatás pedig három iskolaépületben zajlik. Új sport- és teniszpályával is rendelkezünk.
A 17 szak és szakma közül melyikre jelentkezik a legtöbb diák és melyek a jelenlegi kor divatszakmái?
Ez nagyjából 2-3 évente változik. Néhány esztendeje, még a koronavírus-járványt megelőzően, de közvetlenül a covid utáni évben is rendkívüli módon megemelkedett az építészeti szakmák iránti kereslet, nagyon sok volt a jelentkező. Akkoriban az volt a köztudatban, hogy kőműveseket, víz-, gáz- és központi fűtésszerelőket keresnek, melyek rendkívül jó szakmák és hosszútávon lehet ezekből profitálni. Aztán megint változott a helyzet. Most, hogy az építkezések üteme kicsit lelassult, érdekes módon ez a része is picit megállt.
A lányok körében nagyon keresett szak a kozmetikus, az utolsó három évben állandó túljelentkezéssel küzdünk. Az információs és hálózati technológia is egy keresett szak immár évek óta, ahol szintén túljelentkezést regisztrálunk. Az utóbbi esztendőkben talán a villanyszerelő szakma az, ahol megmutatkozik, hogy az emberek ebbe az irányba mozdultak el, elsősorban szülői javaslatra. Itt is folyamatos túljelentkezés van, gyakran több mint kétszer annyian jelentkeznek, mint amennyit felvehetünk.
Az iskola már elért egy szintet, amelyben tudnak rólunk, érdeklődnek irántunk. Többször is előfordult, hogy felhívtak a szülők, hogy szeretnének eljönni iskolalátogatásra és minél többet megtudni a szakokról, mert a gyerekük azt mondta, hogy mindenképpen a mi iskolánkban szeretne továbbtanulni. Természetesen be kell hozzánk jönni és elbeszélgetni a gyerekkel arról, milyen terület iránt vonzódik, még ha nem is tudja pontosan, mi akar lenni, mert ebben az esetben tudunk neki tanáccsal szolgálni. Az iskolánk sokrétű, nem beszélhetünk csak építészetről, de ha már építészet, akkor elmondhatom, hogy mindenféle szak megtalálható nálunk. Szintén szót ejthetünk a szolgáltatásokról – kozmetikusokat, fodrászokat, virágkötőket, autószerelőket és informatikusokat is képzünk.
JELENTKEZÉS: SOLAVA LÁSZLÓ, 0917 864 685, solava@inportante.sk
Gyakorlatilag az összes témában nagyon fontos a hagyomány és az állandóság. Sok különféle szakmában dolgozó ember panaszkodik, hogy nincs utánpótlás. Változnak a hagyományok, melyek az aktuálisan népszerű szakmák?
A mi iskolánk kézzel fogható, hagyományos szakmákat kínál, amelyeket mondjuk az édesapa, a nagypapa vagy az üknagyapa is végzett, így a gyerek is tovább tudja vinni a szakmát. Az is elképzelhető, hogy van már otthon egy vállalkozás, amelybe az iskola elvégzése után betagozódik a diák.
Hogyan zajlik a cégek és az iskola közötti együttműködés?
A hagyományos együttműködés ismérve, hogy a hároméves szakmáknál egy hetet iskolába járnak a diákok, egy hetet pedig szakmai gyakorlaton töltenek. Utóbbi esetében ők választanak céget, de mi is sok céggel állunk kapcsolatban, amelyek egy hét alatt betanítják a diákokat. Most egyébként egyre inkább térünk vissza a szocialista stílusra, bár kissé modernizált köntösben. Az úgynevezett duális képzés már pár éve próbál beindulni, de talán az ide vonatkozó törvény nem annyira egyértelmű és könnyen teljesíthető a vállalatok számára. Nem egyszerű bekerülni a duális képzés folyamatába, mert olyan feltételeket kérnek a cégektől – például, hogy legyen valakinek bizonyos végzettsége –, amelyekkel sokan nem rendelkeznek. A másik út, hogy a cég nem vesz részt a duális képzésben, csak felhív minket, hogy szeretne elvinni egy diákot. Ilyenkor kötünk egy szerződést, amelyet mindkét fél betart és ennyivel le is zárul a dolog. A két mód kicsit különbözik egymástól, és ezért hiába próbálkozunk mi is megszólítani a cégeket, hogy lépjenek be a duális képzés folyamatába és intézzék el maguknak a képesítést, hogy duális képzésben részesülhessenek a gyerekek, ami egyébként különféle előnyökkel is jár. Nagyon nehéz erre rábeszélni őket.
Annak külön örülök, ha sikerül olyan vállalkozást találni, amely az iskola elvégzését követően fel is veszi ezeket a gyerekeket. Gyakran előfordul, hogy elviszik gyakorlatra a diákokat, és ha ügyesek, díjazzák is őket, kapnak valamennyi zsebpénzt, ebédet. Ezt követően fel is ajánlják nekik a munkalehetőséget és nem egy diákunk él is ezzel.
Ez egy jó kezdet, amely után eldöntheti, hogy marad-e, esetleg, hogy magánvállalkozóként dolgozik-e tovább. Ha mondjuk a festőszakmát vagy az építészeti szférát nézzük, elsősorban a magánvállalkozók nyelik el ezeket a diákokat, mert az ügyesebbje szeretne saját magára dolgozni és csak bedolgozik egy nagyobb cégnek. Ebben az esetben van munka és mindenki jól jár.
Mit jelenthet az Inportante céggel készített projekt az iskolának, a diákoknak?
Mindig nagy öröm olyan céggel találkozni, amely valami pluszt is felajánl. Hiszen hogyan is működik egy iskola? Szakemberként, tanárként próbáljuk tanítani a diákokat, kutatjuk az internetet a modern trendek után, de ez sosem ér fel azzal, mint amikor megjelenik egy konkrét cég, egy konkrét termékkel, konkrét ajánlattal és konkrétan meg tudja tanítani, mutatni a folyamatot.
Nagyon megörültem, amikor a helyettes úr megkeresett azzal, hogy a cég iskolázást tartana a diákoknak a modern dekorációs elemeket illetően. Szerintem ennek a tanulóink is örülni fognak, hiszen bármennyire is furcsán hangzik, szeretik az új, modern dolgokat, szeretnek kilépni a komfortzónájukból – csak meg kell hozzájuk találni az utat. Szerintem ez egy sikeres projekt lehet, csak mindkét félnek türelmesnek kell lennie és megtalálni a gyöngyszemeket.
Mit osztana meg a diákokkal a projekttel kapcsolatosan, milyen érvekkel győzné meg őket, hogy vegyenek benne részt? Miben segítheti őket és a fejlődésüket ez a projekt?
Jó kérdés. Amikor bemegyek egy osztályba, akkor és ott tudom, mit kell mondani. Nem tudom, a festőnek tanuló diákjaink közül kit mivel lehet meggyőzni, de általánosságban elmondható, hogy bizonyos dolgokkal érhetünk el sikert. Az egyik, hogy azt mondjuk neki, ha elvégzi ezt a kurzust, megismeri ezeket a festékeket és kijárja az iskolát, nagyon sokat fog tudni keresni anélkül, hogy halálra dolgozná magát. Ez az alap érvelés, ami mindig bejön a diákoknál. Ráadásul értékelni is fogják a munkáját, plusz dekoratív dolgot lesz képes alkotni és fejlesztheti is magát. Viszont a festőnek tanulók között is van olyan, aki nem akarja ezt a szakmát űzni, csak a szülei abba az irányba vitték. Őket nem igazán tudom semmivel sem meggyőzni, azt fogják kérdezni, hogy aznap kell-e iskolába jönni, vagy hogy lóghat az illető. Ilyenkor azt válaszolom, csak ülje végig a képzést. Meg kell találni azt a néhány diákot, aki ebből profitálni tud. Számomra mindegy, hogy egy vagy öt diákról van szó, a lényeg, hogy legyen valaki, aki ebből hasznot húz. Ha a cég is profitál belőle, azt külön örömöt jelent.
A szakmák többségében nagyon fontos a kreativitás.
Ebben az esetben a lányokat tudnám ajánlani, nagyon kreatív kozmetikusaink vannak, főleg a sminkelés területén.
Ön napi szinten kreatív lányokkal és fiúkkal dolgozik. Mit ad ez önnek igazgatóként?
Nagyon sok munkát, hiszen komoly, nagyszámú embertömegről beszélünk. Nagyon szeretek tanítani, rendkívül hosszú ideig oktattam. Közgazdász a végzettségem, imádtam magyarázni, átadni a tudást, ez pedig hiányzik. Jelenleg ott tartunk, hogy mivel rendkívül nagy iskola vagyunk, a teendőim sokszor bele sem férnek a nyolcórás munkaidőmbe. Ez már nem is az oktatással, hanem az intézmény fenntartásával függ össze. Azonban amikor mondjuk rosszabb napom van, kimegyek a diákok közé és a hogylétem felől érdeklődnek, az nagyon jó érzés tud lenni. Természetesen nem ismerhetem mindannyiukat, hiszen több mint hétszázan vannak, de ha nincs is jó kedvem, mindig kapok valamelyiküktől egy jó szót.
Összefoglalásként még el szeretném mondani, hogy tényleg nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek.
Mindig voltak, vannak olyan cégek, amelyek bizonyos szakmán belül eljöttek hozzánk és valamit kezdeményeztek, ami aztán később sajnos elhalt. De nem azért, mert mi vagy a diákok nem akarták, egyszerűen nálunk, országos szinten nem számít hagyománynak kinevelni a gyereket, fejleszteni az utánunk jövő generációt. A konkurenciaharc a trendi. Szerintem sokszor azon buknak meg ezek a kezdeményezések, hogy a cégek nem hosszútávra gondolkodnak. Ha így tennének, nagyon sok cég kopogtatna nálunk konkrét tervekkel, konkrét segítséggel és ezalatt nem a pénzt értem. Inkább azt, hogy segíthetnének átadni a szaktudásukat.