FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Igyekszem mindig a lehető legkülönlegesebb személyt megszólítani egy interjú erejéig, aki képes elhivatottan mesélni a saját sportágáról. Most sem történt ez másképp! Ravasz Sziszivel a dunaszerdahelyi Buena Coffe House-ban találkoztunk. Izgatottan várakoztam, hiszen Sziszit már régóta ismerem és mindig is lenyűgözött a sport iránti csillapíthatatlan szeretete. Gimnáziumban elképesztő sikereket ért el a kosárlabdacsapattal, majd később rátalált a CrossFit világára. Elmondása szerint ez hozta meg számára az igaz szerelmet is, megismerte jelenlegi párját és végre rálelt önmagára a sport által. A baráti hangulatú beszélgetésünk során mesélt az energikus személyiségéről, a sport iránti szeretetéről, a CrossFit világáról és a jövőbeli elképzeléseiről.
Sziszi, te mindig egy örökmozgó lány voltál! A sport mindig is az életed fő mozgatórugója volt?
Édesanyám szerint mindig is egy igazán eleven gyermek voltam, nem tudtam megülni a fenekemen. Mikor mások már aludtak, én még bicikliztem este 10-kor a Templom téren. Ez a mai napig nem változott, hiszen folyamatosan mozgásban vagyok. Nem szeretek unatkozni, képtelen vagyok egyhelyben ülni. Sok energia tombol bennem, amit muszáj valahogy levezetnem. A „sportkarrierem” a néptánccal indult, heti négy edzésünk volt, és napi két órát folyamatosan táncoltunk. Hat év intenzív néptánc után rátaláltam a kosárlabdára. Nyolcéves gimnáziumi éveim alatt váltam az iskolai kosárlabdacsapat játékosává. Többször sikerült megnyernünk az éves bajnokságot, ami kitartásra, fegyelemre és csapatszellemre nevelt már fiatalon. Itt alakult ki bennem igazán először a sportszeretet. Szívvel-lélekkel küzdöttünk és jártunk az edzésekre. Mindig úgy gondoltam, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azt vagy rendesen tegye, vagy sehogy.
Kijelenthetjük, hogy a mozgás a te életed, és már fiatalon kialakult bennem a sport iránti csillapíthatatlan vágy.
Igen! Ha az ember megízleli a sikert, és látja a befektetett energiájának a gyümölcsét, ami hozzásegíti őt, hogy elérje a célját, az nagyon jó érzés. Ezért az érzésért pedig mindent meg akarsz tenni! Az idődet is sokkal könnyebben áldozod az edzésekbe, és gondolkodás nélkül lemondasz bizonyos dolgokról. Örülök, hogy kitartottam a sport mellett! Emlékszem, mikor mentünk főiskolára (megj.: angol-német szakos tanárként végzett, mert az évben nem nyitottak angol-torna szakot), és nem volt túl sok lehetőségem arra, hogy legalább egy testnevelés órát felvegyek a tantárgyaim közé. A csalódottság és a mozgáshiány az első évem alatt kijött rajtam, amelynek következtében kissé meghíztam. Ekkor köszöntött be az életembe a fitnesz világa, végül pedig maga a CrossFit
Hogyan csöppentél a CrossFit világába?
Lengyel Ákossal húsz éve vagyunk barátok, és egyszer azt mondta nekem, menjek el, majd ő megmutatja nekem, mit és hogyan kell edzenem. Elmentem az első CrossFit edzésemre, ahol végül megtaláltam önmagam egy igazán intenzív sportágban, majd később az edzések alkalmával megismertem a jelenlegi páromat is. Úgyhogy ez az egész igazán pozitív töltettel járt! S ennek már több, mint 11 éve. Így kezdődött el az igazi CrossFit-szerelem az életemben.
A párommal, Krecskó Szabival együtt jártunk az edzésekre, együtt éltük az egészséges életmódot és együtt fogytunk! Úgy gondolom, hogy a sport hatalmas pluszt adott az életemhez, ami által kiteljesedhettem és rátaláltam önmagamra.
Képes vagyok 100%-ban odatenni magam minden edzésen, mert élvezem. A tavalyi évben sikerült elérnem az első nagyobb eredményem a Szlovák Bajnokságon, ahol az 59 kg-os női kategóriában elhoztam a harmadik helyezést, és szakításban egyéni rekordot döntöttem! Ez évben pedig az októberben megrendezett Szlovák Nemzeti Bajnokságon az 59 kg-os súlykategóriában aranyérmet szereztem – 6/6 sikeres emeléssel, 61 kg szakítással és 76 kg lökéssel.
A sok pozitív pillanaton kívül, mire tanított meg téged a sportszereteted?
A sport egy szórakozás, egy kikapcsolódási forma. Sokkal magabiztosabbá és fegyelmezettebbé váltam. Megtanított a kölcsönös tiszteletre, empátiára, ami által még befogadóbbá váltam. Elértem azt a szintet, hogy jobban örülök mások sikerének, mint az sajátoménak. A sport megtanít az alázatra, és arra, hogy mindig van hová fejlődnie az embernek. Nem szabad másokkal összehasonlítanod magad, hiszen önmagadtól kell mindig jobbnak lenned. Az a jó CrossFit-ben, hogy az embernek folyamatosan van hová fejlődnie, ez pedig egy hatalmas löketet ad! Nagy örömet tud okozni, hogy egyre nagyobb súlyt tudsz felemelni, sikerül végre a húzódzkodás, vagy eggyel több ismétlést végezni. Leírhatatlan érzés, hogy a sok belefektetett energia végül megtérül!
Emlékszel arra, amikor igazán azt érezted, hogy jó helyen vagy?
Az első közös karácsonyi edzésen éreztem ezt. Egy-két hónapja jártam CrossFit edzésekre, szinte újonc voltam. Harminc ember volt a tréningen, és egy kézműves, fából készült padra ugráltunk fel. Majdnem elestem, és egy vadidegen ember kapott el. Akkor éreztem igazán, hogy ez tényleg olyan közösség, ahol nem kell attól félni, hogy valami bajod lesz. Tudom, hogy figyelnek rám mások, az edzőm és az edzőtársaim is. Így elkerülhető a lesérülés. Azonnal tudtam, hogy itt megkapom azt a maximális odafigyelést minden téren, amire szüksége van mindenkinek.
A mi közösségünk egy nagyon erős, összetartó baráti társasággá alakult. Úgy érzem, egy egész életre szóló barátságok köttetek a teremben. A sport összehozott minket!
Ha jól tudom, edzéseket is tartasz.
Igen, Ákos egyszer azt mondta, ha érdekel a dolog, akkor szívesen átadna egy-két órát, hogy neki is legyen egy kis szabadja. Gondoltam, miért ne, egy próbát megér, hátha tetszik majd a többieknek. A sok pozitív visszajelzés után elértünk ahhoz a ponthoz, hogy hetente két edzést én tartok. Így mindenkinek megfelelő, Ákosnak több ideje jut a családjára, én pedig kiélvezhetem a sport iránti rajongásomat. Élvezem minden pillanatát, hiszen minden edzésen egymást motiváljuk és fejlesztjük. Az Ákos egy sziklaszilárd közösséget alakított ki, hihetetlen pozitív és motiváló edző, így volt kitől tanulnom!
Nem félsz attól, hogy lesérülsz? A CrossFit nem egy könnyű sportág.
Ez az életforma ezzel együtt jár! A sérülés az egyetlen hátráltatója a sportnak. Aki élsportoló, az előbb-utóbb valamilyen sérülést szenved, akármennyire is ügyel mindenre és regenerálja magát. Ettől függetlenül, ha az ember kitartó, akkor nincs gond. Úgy gondolom, manapság mindent kézhez kapsz. Ha te azt mondod, hogy te meg akarsz venni egy autót, bemész az autószalonba, és veszel egyet. A sportban elért eredmények és a fejlődés az egyetlen dolog, amit nem tudsz megvenni. Ehhez kell az elegendő akarat és kitartás, ami sajnos manapság sok emberből hiányzik.
Sziszi, hihetetlen pozitív és kirobbanó személyiséged van még mindig! Mondd, milyen jövőbeli céljaid vannak?
Nem lehet mindent előre megtervezni, valahogy mindig alakul az élet. Az a típusú ember vagyok, aki ha valamit eltervez, és az nem úgy alakul, csalódottá válok. Pontosan ezért próbálok szabadabban és spontánabb módon hozzáállni a dolgokhoz. Pár hét alatt világot váltani nem fogok. Mindig az a legfontosabb, hogy bárhogy is alakuljon az élet, próbáld a lehető legjobb formádat nyújtani. Nem lehetünk mindig a legjobbak, de légy magaddal elégedett, mert ha elégedett vagy az elért eredményeiddel, akkor már megérte a küzdelem.
