Miután az eszeveszett rohanásban az emberek felvásárolták a kisbolt teljes szotyikészletét, valamint a papírzsebkendő is elfogyott, kezdetét vehette a holland–magyar összecsapás. Hiába na, vasárnap nincs bolt! – bár az is lehet, hogy a Nemzetek Ligája 5. játéknapjára készült a tisztelt dunaszerdahelyi nagyérdemű. Oké, de papírzsebkendővel? Megérteném, ha ez abban az időben történik, amikor Mexikó után még nyugodjék apámmal néztem a meccseket. De most, amikor a magyar labdarúgó-válogatott az európai elitben focizik, és akár még a második helyen is végezhet a csoportjában?
Kicsit így vagyunk a DAC-cal is mindannyian. Hozzászoktunk a jóhoz, aztán amikor rosszabb idők jönnek, már az jó sem jó? Talán irónia, talán nem, de ha fejvesztve menekülnénk, sorsunk akkor is utolér minket. Amíg bosszankodunk, addig a szívügyünk. A közöny valami teljesen mást jelent, hisz’ ami nem érdekel minket, ami nem hoz lázba, azért nem szokásunk bosszankodni. Tehát a düh szintén a kötődés egyik állapota. Most, hogy „Roberto Coelho” kifilozofálta magát, lássuk a magyar nemzeti tizenegy amszterdami vendégszereplését.
[A bevezető sorait általában a mérkőzések előtt írom, amelyen utólag csak ritka esetben változtatok. Nem állt szándékomban tehát poénkodni, honnan is sejthettem volna, mi történik majd a 8. percben?! – szerk. megj.]
Noha az UEFA büntetése miatt nem értékesítettek belépőket a vendégszektorba, a Hollandiában élő magyarok hazai oldalra válthattak jegyet a legendás Johan Cruyffról elnevezett arénában.
A magyarok kezdő tizenegyében két változás történt az Oranje elleni, októberi összecsapáshoz [1:1] képest: a védelembe visszatért a Parmában remeklő Balogh Botond, míg a középpálya jobb szélén Bolla Bendegúz helyett ezúttal Loic Nego kapott lehetőséget. Rossi mester támadósorában az 50. válogatottságát ünneplő Szoboszlai Dominik mellett ezúttal is Sallai Roland és Varga Barnabás kezdett. Méghozzá nagy iramban, hiszen Nego már a 15. másodpercben óriási helyzetbe került, majd a 4. percben Schäfer András ijesztett rá a narancs mezesekre.
Aztán a 8. percben a magyar kispad ijesztett ránk: Szalai Ádám, a szakmai stáb tagja, nemzeti együttesünk korábbi csapatkapitánya rosszul lett, epilepsziás rohamot kapott – egyes források szerint újra kellett őt éleszteni.
Előkerült egy ponyva, eltakartak mindent a kíváncsi szemek elől. Megdöbbentő pillanatok után folytatódott a mérkőzés, addigra el is fogyott az az egy zacskó szotyolám, amit végül sikerült beszereznem. Ha már az imént az állapotokról „okoskodtam”, annál nincs rosszabb, amikor tehetetlen vagy, és legfeljebb csak imádkozni tudsz. Nem éppen sportszerű módon a hollandok egy olyan kezezést vitattak, ami még a „kényszerszünet” előtt történt. A VAR büntetőt ítélt, amit a hazaiak értékesítettek – 1:0. A megilletődött magyar labdarúgó-válogatottnak komoly erőfeszítésbe került összpontosítani.
Dibusz Dénes tartotta a frontot a kapuban, de a szünetig olykor mezőnyjátékosaink is eljutottak a holland kapuig. Szoboszlai a kezdőkörből célozva, a hazai kapust átemelve rúghatott volna pimasz gólt.
Nem ment be, a hollandok második tizenegyese viszont igen – 2:0. Két perc volt mindössze hátra a jelzett ráadásból. Vannak esetek, amikor az eredmény másodlagos. A magyar labdarúgó-válogatott azzal, hogy Szalai Ádám rosszulléte után egyáltalán visszajött a pályára, óriási tettet hajtott végre. Az első félidő végén megnyugtató hírek érkeztek: Szalai Ádámot kórházba szállították, állapotát stabilizálták! A 86-szoros válogatott Szalai október elején tért vissza a csapathoz Marco Rossi szövetségi kapitány segítőjeként.
A szünet után – cserék nélkül – folytatódott a mérkőzés, az első helyzetet a magyarok jegyezték, majd a hollandok percei következtek.
Az iszonyatos hazai nyomást hősiesen hárította a magyar nemzeti tizenegy, mindeközben Rossi ismét egy újoncot küldött a pályára: Varga helyére a Braunschweig együttesében futballozó Szabó Levente állt be. Dibusz bravúrt bravúrra halmozott, ám a 64. percben már tehetetlen volt – 3:0. Tíz perccel később a szépítés is csaknem összejött, de Sallai estében csak az oldalhálót találta el. Bezzeg mi nem úsztuk meg! Négy perccel a rendes játékidő letelte előtt a hollandok újabb gólt szereztek – 4:0… majd a magyar kapufa „védte” az ötödiket.
Jól kezdtük a mérkőzést, ám Szalai Ádám drámája alaposan megfogott minket. Két tizenegyes után 4:0-ás vereséget szenvedtünk Hollandiában.
Ez azt is jelenti, hogy már biztosan nem juthatunk be a Nemzetek Ligája negyeddöntőjébe. De emlékeztek még 2008. november 1-re, amikor a Slovan ugyanilyen arányban győzött Dunaszerdahelyen? – akkor sem az eredmény miatt bánkódtunk. Negyedórán keresztül állt a játék Amszterdamban, majd miután Szalai állapotát stabilizálták, a magyar csapat jelezte, vállalja a folytatást. Dönthettek volna másként is! Az én szememben 2008-ban a DAC, ezúttal pedig a magyar nemzeti tizenegy a legnagyobb győztes. Hittel és alázattal, mindörökké Magyarország! Jövő hét kedden magyar–német meccs a Puskásban. Mielőbbi felépülést, Ádi!
HOLLANDIA–MAGYARORSZÁG 4:0 (2:0)
Magyarország: Dibusz – Balogh B., W. Orbán, Dárdai M. – Nego (75. Gera D.), Nikitscher, Schäfer (75. Nagy Á.), Nagy Zs. – Sallai (80. Csoboth), Szoboszlai – Varga B. (60. Szabó L.).
