A Nemzetek Ligája zárómérkőzése előtt már minden hely elkelt az A-divízió 3. csoportjában. A képlet tehát egyszerű volt, vagy mégsem? Németország csoportelsősége papírforma, s valljuk be, a hollandokról is tudni lehetett, hogy kemény falatnak bizonyulnak majd. Ennek ellenére odahaza csaknem megfogtuk őket, Amszterdamban pedig tudjuk min ment el a meccs. „Szalai Ádi, Szalai Ádi” – üdvözölte a magyar tábor válogatottunk egykori csapatkapitányát, akiért egy nemzet aggódott szombat este.
Tisztában vagyok vele, hogy a fociban nem létezik feltételes mód, nincs ha. De ha a magyar labdarúgó-válogatott küzd, a magyar ember boldog, ha a nemzeti tizenegy győzni tud, akkor pedig büszke. Pusztán a küzdeni akarást is díjazza, mégha látszólag nincs már tét, amiért küzdeni érdemes. Hiszen Magyarország harmadik helye tény volt. S igen, azt is tudtuk, hogy így is, úgy is osztályozót játszunk majd az A-divízióban maradásért. Nem vártuk azonban hátradőlve a kedd estét, hiszen az évet illett szépen zárni, hogy „Balsors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt…”
A németek elleni mérkőzés, az év utolsó válogatott mérkőzése tulajdonképpen a magyar foci jövőjéről is szólt. Arról, hogy milyen szájízzel lépünk át az új esztendőbe, s majdan mekkora elánnal vágunk neki a 2026-os labdarúgó-világbajnokság selejtezőinek.
Marco Rossi szövetségi kapitány vezetése alatt játékosaink megtanulták, a címeres mezt viselni nem jog, hanem kiváltság. S hogy ez a kiváltság kötelez. Kötelez arra, hogy soha ne adják fel, hogy minden pillanatban a maximumot nyújtsák a pályán és azon kívül is. Hogy méltók legyenek azokhoz, akik előttük viselték a meggypiros mezt. A mester bátran nyúlt a feltörekvő tehetségekhez, s szinte minden NL-meccsen újoncot avattunk. Közülük Nikitscher Tamás, a Kecskemét középpályása válogatottunk egyik alapemberévé vált. Ezúttal Gruber Zsombort, a Fradi ifjú csatárát láthattuk első ízben a felnőttek között. A Nationalelf elleni összecsapás volt a magyar nemzeti tizenegy 999. hivatalos mérkőzése.
A szombati, Hollandia elleni találkozóhoz képest egy változás történt a kezdőben: Balogh Botond helyén Fiola Attila állt a hátvédsorban. A németek kissé tartalékosan léptek pályára, de ez senkit sem zavart a szépen megtelt Puskás Arénában.
Az első félidőben kétszer járt közel a gólszerzéshez a magyar válogatott. Sallai blokkolt lövése pattant Schäfer elé, aki a büntetőterületen belülről célozta meg a jobb alsó sarkot, de a német kapus vetődve védett. Majd a szünet előtt néhány perccel Varga Barnabás fejelt Nagy Zsolthoz, aki nagyjából 15 méterről kínálta meg a német hálóőrt, de az ismét hárítani tudott. A németek sem játszottak veszélytelenül, ám a magyar védelem – néha némi szerencsével ugyan, de –megállította a támadásaikat. Tévedett tehát, aki arra számított, hogy már az első játékrészben döntésre viszik a dolgot a vendégek, hiszen lényegében a kaput sem találták el Nagelsmann védencei.
Gól nélküli döntetlen állásnál vonultak az öltözőbe a csapatok.
Fordulás után sem játszottak alárendelt szerepet a magyarok, s ha Dibusz már verve volt, a kapufa mentett. A túloldalon Sallai passzát Varga Barnabás az ötös bal sarkáról a jobb alsó sarokba lőtte, de a német kapus hatalmasat védett! – ez volt talán nemzeti tizenegyünk legnagyobb ziccere. Aztán a 76. percben egy szögletet követően Dibusz még bemutatott egy bravúrt, de a lepattanót egészen közelről bevágták a németek – 0:1. A rendes játékidő letelte után négy perc hosszabbítás következett, amikor a magyar labdarúgó-válogatott a VAR közbenjárásával büntetőhöz jutott. A tizenegyest Szoboszlai Dominik vállalta el, és jobbal elegánsan az elvetődő német kapus mellett a kapu közepébe emelte a labdát – 1:1. És itt volt vége…
A hollandok után tehát a németek sem tudták legyőzni odahaza a Puskás Arénában a magyar labdarúgó-válogatottat. Mi több, ez a mondat inkább így hangzik helyesen: nemzeti csapatunk Európa mindkét futball-nagyhatalmával szemben megérdemelten tartotta otthon az egy pontot.
A magyar válogatott 6 ponttal zárta a Nemzetek Ligája 2024/25-ös kiírásának csoportkörét, és márciusban a B-divízió egy második helyezettjével játszik az elitben való bennmaradásért. Az ellenfel kilétére hamarosan, a pénteki, nyoni sorsoláson derül fény. Ahogy a bevezetőben már jeleztem, a magyar futballban végbemenő generációcsere folyamata elkerülhetetlen, de véleményem szerint Rossi mester kezei között jó úton halad. Nem hiába hallom a legtöbb szurkolótársam szájából, hogy ha a Mister Dunaszerdahelyen maradt volna annak idején, a DAC már bajnok. Folytassa, Mister! Mindörökké, Magyarország!
MAGYARORSZÁG–NÉMETORSZÁG 1:1 (0:0)
Gólszerzőnk: Szoboszlai Dominik, büntetőből
Magyarország: Dibusz – Fiola, Orbán, Dárdai M. – Nego (65. Gera), Nikitscher (65. Kata), Schäfer, Nagy Zs. (82. Schön) – Sallai (82. Csoboth), Szoboszlai – Varga B. (89. Gruber).
