FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az év utolsó válogatott szünetét követően a Nagymihály együttese ellen folytatódtak számunkra a legfelső osztály küzdelmei. A minap már havat jeleztek a meteorológusok, ami egyben az év végét, s vele együtt a Niké Liga őszi idényének végét is előrevetíti. A 15. fordulón kívül idén már csupán három alkalommal lép pályára szeretett csapatunk – ebből odahaza mindössze egyszer, a trencséniek ellen. Xisco Muňoz csapatának tehát az óévben alig marad lehetősége visszacsalogatni a nézőket a lelátókra.
Márpedig senki sem szeretne rossz szájízzel telelni, még a medve sem! Hogy aztán árnyékát meglátva tavasszal új erőre kapjon – vajon a DAC-nál is ez történik majd? És vajon ismét „random” edzővel, aki az első félévben csodát tesz, aztán beleszürkül az unalmas hétköznapokba, amit a klub hónapokig elnéz, tolerál? Aki képtelen felvenni a Niké Liga ritmusát, s vele együtt áterezni a DAC-szurkoló „egyedi” óhaját?
[*Egyedi = a felvidéki magyar ember létéből fakadó óhaját, ami mindenkor eltér többségi nemzettársáétól.]
A lelátó pedig még a mostaninál is jobban hígul? – az utóbbi évek koncepcióját alapul véve sajnos nem tudok derűlátó lenni. Remélem csupán a szomorkás koratéli időjárás teszi ezt velem. A „mester” – így idézőjelben – ezúttal nem számolhatott a sérült Dimun, Yapi, Kacharaba és Redzic játékával, Tuboly Máté pedig eltiltás miatt nem léphetett pályára. Ez eredményezte, hogy a cserepadon több fiatal tehetség is helyet kapott az akadémiánkról, akik közül Blaško és Jenčuš játékba is avatkozott. A DAC a felvidéki magyarság „válogatottja” lesz – nyilatkozta valaki 2014-ben (sic!).
Ismét veszteség érte klubunkat. Olyasvalaki távozott közülünk, akik miatt számomra a DAC mindenkor DAC marad. Vagyis az ott dolgozó, avagy egykor tüsténkedő alázatos helyiek miatt, akiket még megboldogult Weisz Misi bácsi szellemisége jellemzett.
Miközben alig ocsúdtunk fel Bíró Tomi, a DAC-hangja tragédiából, a dunaszerdahelyi futballcsalád egy további hűséges tagját vesztette el. A mérkőzés előtti néma főhajtás ezúttal – egy számomra felettébb kedves ember – a 77 éves korában elhunyt Pék László emlékének szólt, akit rendezőként, jegyszedőként ismerhettünk meg az elmúlt közel fél évszázadban.
Laci bácsit gyerekkorom óta ismertem. Feleségével, Kati nénivel elválaszthatatlan párost alkottak az 1980-as években nem egyszer diákjegyek forgókapujánál.
Laci bácsit egy nappal a mérkőzés előtt kísértük el utolsó útjára a dunaszerdahelyi Kisudvarnoki úti temetőben. Három esztendeje többek közt így nyilatkozott a Klikkout szurkolói rovatában: „…Sok mindent tudnék mesélni, azt szoktam kérdezni az emberektől, hogy van-e még 50 éved, mert ha igen, akkor ülj le, és hallgasd, amit mondok…” Legyen könnyű neki a föld!
A karácsony közeledtével (és nem csak ekkor) azonban gondolnunk kell azokra az élőkre is, akiknek a segítségünk csekély formája is számít.
A rendkívül gyér lelátókon folytatódott az Ultras 1904 karácsonyi jótékonysági gyűjtése a dunaszerdahelyi kórház gyermekosztálya, valamint a nagymegyeri állatmenhely részére. Klubunk pedig az „Add a poharad egy jó ügyért!” akciója keretében ezúttal a DAC egykori játékosának, Pavol Kapkónak nyújt segítséget. Ugyanitt a csapat „jótékonyan” átengedte a játékteret a bajnokságban harmatgyenge keletieknek, akik éltek is a lehetőséggel. Pedig ezt igazán nem kellett volna. Nézőszám: 1767, azt hiszem, ehhez nem kell kommentár!?
A mérkőzéshez sem. Leírhatnám, hogy voltak helyzeteink, de a vendégeknek számszerűleg is több és veszélyesebb!
A Nagymihály csapata három ponttal távozott Dunaszerdahelyről! Rajtunk röhög az egész ország, bár nekem olybá tűnik, néha már nem is gúnyos kacaj, hanem csodálkozás, hellyel-közzel megvető szarkazmus. Mintha alapnak mórtéglát, a csinos és csillogó küllemnek vasbeton elemeket használtak volna fel, amikor ez a klub épült, terjeszkedett. A szurkoló ezt az „építményt” támasztotta évekig, de a szurkoló belefáradt. Tessék elhinni, meg is feszült egypárunk. Belerokkantunk! Nem fizikailag, lelkileg. Mohseniék után sosem gondoltuk volna, hogy egyszer még igaz lehet ránk a Rapülők egyik dalának refrénje:
„Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó!
Hé, ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj!
Lesz még rosszabb.”
Utóirat: Xisco Muňoz vezetőedző állítólag távozik a DAC-tól – írta már este az NSO. Hiszem, ha látom a repülőjegyét! És a csoportos utazás lényegesen olcsóbb lenne!
DAC 1904–NAGYMIHÁLY 0:1 (0:0)
DAC: Popović – Gruszkowski (81. Blaško), Csinger, Ortiz, Brunetti, Mendez – Herc (68. Vitális), Bősze (58. Bernát), Bajo (46. Jenčuš) – Almási (81. Bassey), Trusa.