FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A valódi szépség belülről fakad, mondják: szép az, ami jó lévén, kellemes (Arisztotelész), és szép az, ami szemléléskor tetszést vált ki (Aquinói Szt. Tamás). Tehát a szépség fogalmát igen nehéz egyértelműen megfogalmazni. A mai szociális hálón függő világunkban vitathatatlan, hogy a külvilág először a megjelenésünk alapján ítél meg bennünket. Aki szép, azt megnézik, megcsodálják, beszélnek róla, keresik a társaságát, irigylik, vágynak rá – egyszóval középpontba helyezik. És az is gyakran előfordul, mert van rá lehetőség, hogy az ember változtatni szeretne a születésekor kapott külsején: és ezzel el is érkeztünk mai témánkhoz, amely során a szépészeti műtétek, beavatkozások világában próbálunk eligazodni. Útitársul – kalauzként – doktor Farkas Tamás sebész lesz a beszélgetőtársam, akinek nagyon köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.
Doktor úr, örülök a találkozásnak!
Sziasztok, én is köszönöm a meghívást.
Kezdjük azzal, hogyan lettél orvos, honnan indult a doktori pályád?
Picit idősebb voltam, mikor elhatároztam, hogy orvos szeretnék lenni. Ez 2007 környékén volt, előtte közgazdasági egyetemet végeztem, konkrétan a nemzetközi kapcsolatok szakán. Gyermekkoromban, magam sem tudom, hogyan, de eléggé jól ragadt rám a német és az angol nyelv.
Diplomata szerettél volna lenni?
Inkább külföldi utazásokról álmodoztam, és arról, hogy lesz egy utazási irodám, amelynek segítségével bejárom az ismeretlen helyeket. Ehhez persze szükséges a nyelvtudás. A felvételim évében Pozsonyban nyílt egy új fakultás a közgazdasági egyetemen, méghozzá a nemzetközi kapcsolatok kara: oda sorolták be azokat, akik a legjobb eredménnyel abszolválták a felvételit. Eleinte nem igazán éreztem otthon magam, nem voltam biztos benne, hogy ez-e a megfelelő pálya számomra, de végül összeszedtem magam és gond nélkül elvégeztem. Belecsöppentem az életbe, elkezdtem dolgozni, de valahogy nem éreztem, hogy ez lenne az én világom. Ekkor előjött bennem az a gondolat, amelyet folyamatosan próbáltam elnyomni a fejemben: mi lenne, ha megpróbálnám az orvosi pályát? Másrészt viszont akkor már huszonhét éves voltam, és nem akartam találgatni – tudtam, hogy lassacskán nekem kellene átvenni a családban a felelősséget…
Édesapád és édesanyád is orvos…
Igen, egyrészt emiatt, de amiatt is, hogy ne kelljen még évekig a nyakukon lógnom, hanem inkább én segítsem őket. Akkoriban valami megtört bennem. Először édesapámat kérdeztem meg, aki a lelki társam. Beleegyezett, de azt mondta, egy dobásom van, abban viszont feltétlenül támogat.
Összeszedtem magam, maradt három-négy hónapom felkészülni úgy, hogy biológiával és kémiával a gimnázium óta nem foglalkoztam. Közben dolgoztam és Pozsonyba utaztam. Végül sikerült, bekerültem.
Büszke voltál magadra? Úgy érezted, hogy édesapádnak is bizonyítottál valamit?
Igen, de természetesen fel kellett mondanom a munkahelyemen, hiszen az orvosi szakot nem lehet távúton csinálni, mellette pedig dolgozni. Biztos van, aki képes rá, de azt már mártírkodásnak vélem, hiszen ott napi szinten jelen kell lenni. Talán erős kifejezés, hogy büszke voltam magamra – inkább jó érzés volt. Viszont a java csak akkor következett.
Azt mondják, bekerülni könnyebb az orvosira, mint bent maradni.
Igen. Hat év az iskola, majd jön a szakosodás. Ez az első atesztáció. Két vagy három évvel ezelőtt végeztem el a sebészeti atesztációt, ami legalább öt-hat esztendőt vesz igénybe. Ez gyakorlatból és úgynevezett cirkulációból áll, amikor a sebész kötelező jelleggel máshol is jelen van: a mellkassebészeten, a plasztikai sebészeten, az urológián, nőgyógyászaton… Ezek hónapokat vesznek igénybe. Régebben a sebészeknek két atesztációja volt. Az első kettő, vagy három év után jött, majd következett a második. Ez jóformán ugyanaz volt, mint az első, csak picit összetettebb, alaposabb formában. Szükséges volt a legalább öt év gyakorlat és egy csomó elvégzett műtét. Ha ez megvolt, az illető megírta és megvédte az atesztációs munkáját, akkor jött a nyolchetes atesztációs kurzus, majd a szakvizsga. Én már ezek után vagyok.
Akkor te most mi vagy?
Sebész. Most már sok függ attól, hogy az iskola után hol kezd dolgozni az ember. Ha például a mellkassebészeten, akkor azt már mellkassebészként végzi. Az általam végzetteket lehet általános sebészetnek nevezni. Nálam ez főleg a hasüreget jelenti, de természetesen máshogy is ugyanúgy kell érteni, például a traumatológiához, a sebekhez – bármihez, ami a sebészet alá tartozik.
Közgazdászként indultál, sebészként dolgozol, édesapáddal váltjátok egymást a rendelőben. Milyen vele dolgozni?
Kimondottan nem dolgozunk együtt: édesapám van hétfőn és kedden, a többi napon pedig én. Tavaly májusban otthagytam a sebészeti osztályt, már nem vagyok a dunaszerdahelyi sebészet alkalmazottja, külön praktizálok.
Azt hallottam, hogy a szépészeti műtétek nagyon felfutottak számodra az utóbbi időben és egy nagyon elismert sebész vagy ebben a szakmában.
Köszönöm a kedves szavakat, de én szerényebben látom magamat. 2018 körül hobbiként indult – mindig is vonzott a sebészet esztétikai része. Tudtam, hogy egy újabb atesztációt már nem fogok csinálni plasztikai sebészetből, mert egy olyan helyre kellene bekerülnöm, ahol akár huszonöt jelentkező is van egyetlen pozícióra. Ez egy felkapott irányzat.
A plasztikai sebészet nem arról szól, hogy melleket csinálok meg, orrokat korrigálok vagy arcokat varrok fel. Ez csak egy nagyon kicsi szegmense a dolognak. A plasztikai sebészetben az igazán szép munka a rekonstrukció, az égési sebek, bőrdaganatok eltüntetése.
Ezeket meg lehet csinálni úgy, hogy megmozgatjuk a bőrt, vagy ha túl nagy a felület, akkor bőrtranszplantációval oldjuk. Ugyanezt próbálom napi szinten a sebészetben is alkalmazni, nagyon gyakran találkozom bőrdaganatokkal, és igyekszem úgy megvívni ezt a harcot, hogy jól legyen megcsinálva, és ne legyen szükséges Pozsonyba küldeni az embereket, főleg az időseket, hogy ne kelljen ott várakozniuk vagy időpontot vadászniuk.
Édesapád sebész, édesanyád bőrgyógyász, te pedig valahol középen helyezkedsz el.
A szüleimnek nincs közük a választásomhoz. Amikor gimnáziumba jártam, sosem esett szó arról, hogy én is orvos legyek.
Érdekes, hogy a sors mégis úgy intézte, hogy orvosként dolgozz. A bevezetőben a szépség fogalmáról beszéltem. Mi az, amit ma szépnek gondolnak az emberek? Az egyik ilyen dolog, amit említettél, hogy bizonyos betegségek után kell rendbe rakni a bőrt, de ezen túl bizonyosan van más is…
Igen, az esztétika egy nagyon felszállóágban levő szféra világszerte. Főleg, amióta minimális vágásokkal, szúrásokkal lehet modifikálni az arc bizonyos részeit. Jelenleg az ajakfeltöltés a legnépszerűbb beavatkozás, ezt egyfajta örökzöldnek mondanám.
Azt hallottam, hogy a homlokkal is meg lehet tenni ugyanezt.
Igen. Arra a botulotoxin, rövidebb nevén a botox a használatos. A hialuronsav egy viszkóz anyag, amely természetes formában is megtalálható a testben: az ízületekben, a porcokban – ennek a segítségével mozognak olyan könnyen az ízületek, mert síkosítva vannak. Ezt az anyagot a szépségipar is felfedezte, ezzel pótolni lehet bizonyos hiányt – képes tömeg és forma visszaadására, illetve növelésére. Ha töltésről van szó – amit én próbálok csinálni –, ott nem a bőr minőségével dolgozom, hanem mélyebben. Tudni kell, hol vannak a belépőpontok, ahol biztonságos, és oda vezetjük be az anyagot, ahol szeretnék tömeget nyerni, ahol szeretnék modifikálni. Laikusoknak úgy magyaráznám, hogy az arcon két nagy zsírréteg van. A felületes, ami közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el, a korral és a hízással gyarapszik. Ahogy az ember öregszik, úgy fogy ki a mélyzsírból, ami egyenesen a csontok felett van. Bizonyos szekciókban vannak elraktározva a zsírpárnák, amelyek csak zsugorodnak össze. Ezáltal ami felette van, mivel megy össze a tömeg, elkezd lefele lógni, petyhüdni. A telt középarc a fiatalság jelképe. Ez nem plasztikai sebészet, hanem esztétika – nem szikével, hanem kanüllel dolgozom. Persze van, aki tűvel csinálja – mindenki azzal dolgozik, amit biztonságosnak tart a kliens szempontjából. A kanül egy tompa szerszám. Minél nagyobb a kaliber, annál kevesebb kárt képes csinálni. Gondoljunk bele, hogy ha egy tűvel bökünk bele a bőrbe, az olyan, mintha lándzsával dolgoznánk, egy csomó olyan struktúrán is áthatolunk, amiről nem is tudjuk, mi az, mivel nem látunk a bőr alá. Megbökhetünk egy ideget is, de a legrosszabb, ami történhet, hogy ha valaki tűvel applikálja a hialuronsavat, és benne van egy nagyobb méretű artériában. A hialuronsav annyira sűrű, hogy eldugíthatja az eret. Az anyag eljuthat bárhova. Ha az artériák végeibe migrál, akkor az a szövet, amit az artéria ellát, nem kapja meg ezt az ellátást. Ekkor kirohadhat az a bizonyos szövet, legrosszabb esetben pedig meg is vakulhat a páciens. Ilyenkor a retinális artériában visszafele embolizál a hialuronsav.
Szóval nem veszélytelenek ezek a beavatkozások. Átveszitek az egyes veszélyforrásokat a pácienseiddel?
Igyekszem mindent mindig úgy elmagyarázni, hogy megértsék, milyen kockázatokkal is jár ez.
Sok dolgot el is utasítok azzal az indokkal, hogy mit tartok a legkockázatosabb helynek. A kliens jön az ötletekkel, én pedig elmondom, vállalom-e a beavatkozást. Megesik, hogy gyakran túlzásba esnek.
Ilyenkor nyomon követed, hogy a kliens elmegy-e egy másik orvoshoz?
Ezt már nem.
Most is vannak szépségtrendek. Hogyan határozzátok meg ezeket? Jön a kliens és elmondja, mit szeretne, majd megtervezitek mondjuk a száj töltését? Gondolom, jórészt hölgyek a klienseid, de azért érkeznek urak is?
Gyakran kérnek tőlem tanácsot azt illetően, mi lenne számukra az optimális, vagy ők hoznak egy ötletet. Ha látom, hogy az ötletben van fantázia, logika és hozzáadna az illető kinézetéhez, akkor megcsinálom. Viszont, ha azt látom, hogy nem jó maga az ötlet, akkor nem állok kötélnek, inkább megpróbálom elmagyarázni, miért nem előnyös az a bizonyos beavatkozás a számukra és ajánlok valami mást, jobbat. Ha ránézek valaki arcára, azonnal mg tudom mondani, mi az a beavatkozás, ami neki kell. Lassan haladunk, lépésről lépésre, és ha a kliens meg lesz elégedve, akkor lehet folytatni.
Ezek folyamatok? Visszatérő klienseid vannak?
Is-is. A töltőanyag egy bizonyos idő után felbomlik, mivel az egy nagyon hosszú cukormolekula: a test lassan, de biztosan lebontja. Viszont egyáltalán nem káros, hiszen ahogy mondtam, a szervezetben természetes formában is megtalálható. Ha rossz helyre kerül beadásra, akkor el lehet vele torzítani a bőrt, meg lehet nyújtani, mint egy lufit, ez pedig látszódik a bőr alatt. Viszont, ha be vannak tartva az előírások és hozzáértő végzi a beavatkozást, akkor ez nem egy rossz dolog.
Százalékosan hogyan fejeznéd ki a klienseid nemi hovatartozását: mondjuk nyolcvan százalék hölgyek, húsz százalék férfiak?
Külföldön még magasabb számot mondanék a férfiakra, és még csak nem is kell messze menni. Járnak itt is, de nem annyira népszerű, mint mondjuk Magyarországon vagy Ausztriában.
Mi, férfiak azt mondjuk, hogy a ráncokkal karakteresebb lesz az arcunk és így tekintünk erre a folyamatra…
Én egy nagyon konzervatív ember vagyok. Az orrom rendkívül csúnyán volt eldeformálódva, tizenöt éve úgy döntöttem, hogy picit megcsináltatom, de kértem, hogy hagyják meg a formáját. A szemhéjamat szintén megcsináltattam, mert már nagyon lógott. Egy férfi legyen férfi. Ezt azoknak is megmondom, akiket ismerek, eljönnek hozzám és például meg akarják csináltatni a ráncaikat.
Beszéljünk a küllemedről, amelyet sporttal, méghozzá crossfittel tartasz fenn.
Igen, számomra ez egy mentálhigiénés dolog. Ha egy bizonyos határt túllép az ember, függőséggé válik a sport. Fizikailag kínban lennék, ha nem járhatnék tornázni. Annyira szükségem van erre, mint a levegőre. Nem tudom, miért, de a saját magam legnagyobb riválisa vagyok, és megpróbálok folyamatosan egyre jobb lenni. Ez valahogy belém van programozva.
És a tetoválások? Mit szólt a bőrgyógyász édesanyád, mikor megjelentél az első varratokkal? Mostanra meg lassan úgy nézel ki, hogy nincs is hova újakat tetováltatni…
Igen, hamarosan oda is eljutok, de azért még van hely. Az elején lehülyéztek a szüleim, később pedig már észre sem vették.
Van egy bizonyos megjelenésed, amihez egy konzervatív gondolkodásmód társul. Mikor mondod egy férfinak, hogy kell a beavatkozás?
Amiben fantáziát látok, az a szemhéj. Amikor már szó szerint belelóg a látásba, akkor mindenképpen ajánlanám, mert nagyon nehéz szemeket csinál. Be kell szépen rajzolni és kimérni, mennyit lehet kivenni.
Ez azt jelenti, hogy a szemgolyó felett vágod ki azt a vékony réteget?
Olyan mélyre nem megyünk, az izom felett dolgozunk. De ha valaki arcot, ajkat szeretne modifikálni, az már komolyabb beavatkozás.
Hány éves kortól jönnek hozzád a kliensek?
Jó, hogy ha betöltötték a tizennyolcadik életévüket, de van, aki az édesanyjával jön. A múltkor jött hozzám egy tizenhét esztendős lány az édesanyjával, hogy műtsem meg a szemhéját, mert szerinte lelógott. Azt válaszoltam nekik, hogy ne haragudjanak, de semmi esetre sem. Ha valaki bevállalja, csinálja meg, de az nem én leszek.
Nem érzed ilyen eseteknél, hogy „a világ megérett a pusztulásra”?
De igen, az emberek nagyon sokszor már túlzásokba esnek.
Honnan veszik az ötleteket? A világhálón látják?
Biztosan az internetről. A fiatal lányok főleg az ajkukkal jönnek, ez most nagy divat. A telt ajak a vonzó megjelenés egyik alapeleme. A férfiak tudatalattijában ez automatikusan a termékenységet szimbolizálja, stimulálja a libidót.
Egyéb dolgok?
Ez egy külön fejezet. Én személy szerint a hialuronsavval szeretek dolgozni és bizonyos stratégiai helyekre elhelyezni. A női arcnak vannak bizonyos karakterisztikus elemei, amelyek vonzóvá teszik azt. Ilyenek a telt középarc, széles járomív és a szépen csúcsosodó áll. Azt mondják, a női arc egy háromszög. Az öregedő női arc kockába vagy fordított háromszögbe megy át. Kezd lelógni, és lent gyülemlik fel a bőr. A töltésekkel szépen meg lehet változtatni ezt az arányt, de nem mondom, hogy teljesen.
Semmiből sem szeretem a túl sokat – az a legjobb munka, amikor valamivel történik valami, amit nem tudnak, mi, de a végeredmény jó.
Túlzások, testképzavar – van ilyen is? Megmondod, ha úgy érzed, hogy bizonyos páciensnél már nem kéne semmiféle beavatkozás?
Megmondom neki, hogy egy évig nem akarom látni.
Kemény szavak. Ilyenkor hallgatnak rád vagy elmennek máshova?
Szerencsére vannak, akik megbíznak bennem és egy évvel később keresnek csak fel.
Doktor úr, nagyon köszönöm a beszélgetést. Már régóta ért bennem, hogy mikrofonvégre kaplak, már csak azért is, mert egy olyan embertől akartam ezt megkérdezni, aki nemcsak ért hozzá, csinálja, hanem vagy egy elképzelése is arról, hova tart ilyen téren világ. Azt kívánom, hogy mindig tudd megtartani ezt a fajta mértékletességet és elmondani a klienseidnek is, hogy azért ne torzuljunk el teljességében és hogy a szép az szép maradjon.
Köszönöm szépen! Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy persze nem lehet mindenkinek megfelelni, nem lesz mindenki mindig elégedett. Aki dolgozik, az hibázik is néha. Az embereknek gyakran nagyon nehéz megfelelni, de igyekszem.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
KAPCSOLÓDÓ:
Menyhárt Dodi vendége Dr. Farkas Tamás | Magunk között
