Kár tagadni, hogy a „magyar film“ szókapcsolatnak éveken át, volt egyfajta negatív jelentése – klisék, életszerűtlenre megírt párbeszédek, kiszámítható cselekmény és halovány alakítások jellemezték, a minimális költségvetésből gazdálkodó műveket. Azonban az utóbbi néhány évben, mintha a filmszakma teljesen új erőre kapott volna, és a már befutott rendezők mellett, a méltatlanul alulfinanszírozott, független magyar filmgyártás is megkapta az őt megillető helyét, a nagy mozik kínálatában.
Az alábbiakban néhány olyan darabot ajánlok, amelyekkel igazán jól esik „bekuckózni“, egy-egy hideg téli estén vagy hétvégén!
Kálmán-nap (2023)Hajdu Szabolcs filmje két házaspár történetét meséli el, akik egy névnapi köszöntés, egészen banális körülményei között találkoznak. Az életközepi válság ordító mementója ez, amely az élettragédiák, és egyre-másra félresikló házastársi viszonyok mellett üdítő humort is felvonultat. Milyen hazugságokban élünk? Mi köt össze minket mégis, a nehézségeink ellenére? Mit tartogat az emberi élet, úgynevezett„B oldala“? Feszítő kérdések ezek, amiket a színész-rendező Hajdu Szabolcs talán nem is akar megválaszolni, ráadásul egyetlen ház nappalijába zárja be a cselekményt. Minden képkockája pontos és életszagú, ehhez nem fér kétség.
Fekete pont (2024)Az idei év talán egyik legjobban sikerült, független magyar filmje, amely az oktatás viszonyrendszereit helyezi a boncasztalra. Nosztalgikus érzés fogja el a nézőt az omladozó iskolaépületek, az évszázados, olykor teljesen értelmetlen szabályok és kiégett pedagógusok láttán – köztük azokkal, akik próbálnak e szűkös keretrendszer ellenére, újításokat meghonosítani. A film főszereplője a tízéves Palkó, aki a német iskolarendszerből kerül haza, Magyarországra, az ő beilleszkedését követhetjük, az iskolája mindennapjain keresztül. Szimler Bálint rengeteg amatőr színésszel és improvizációval tette élővé és átélhetővé a jeleneteket, emellett nem nélkülözi a már-már Örkényre hajazó, kiváló humort sem.
Futni mentem (2024)Csuja Imrével és Udvaros Dorottyával, nem lehet rossz filmet csinálni. Ennek a legfrissebb, ékes példája a „Futni mentem“ című, Herendi Gábor rendező nevével fémjelzett film, amely felvonultatja a magyar színjátszás nagyjait – úgy, hogy a fiatal tehetségek közül is jópárat megcsillant. Főszereplője egy özvegy, aki három lánya segítségével akarja lefutni a maratont, hogy így teljesítse az utolsó pontot, egykori férje bakancslistájáról. Könnyed és befogadható alkotás, amely minden komikuma ellenére, bátran beszél a gyász feldolgozásáról is, a végeredmény pedig, egy igazi sírva-nevetős történet.
