A cikk megjelent a Klikk Out 2024/11. számában.
Az ember már tagadhatatlanul a saját bőrén érzi a klímaváltozás megnyilvánulásait. Évről évre egyre több napi melegrekord dől meg, szélsőséges időjárási jelenségek következtében megy tönkre a termés, a nyári kánikulát pedig hovatovább már csak klimatizált helyiségekben, vagy vízparton lehet bírni. És ez csak Európa, melyet világviszonylatban még csak nem is sújt különösebben ez a probléma, nem beszélve arról, hogy a java csak most jön.
A tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek, hogy ideje komoly lépéseket tennünk, mielőtt a bolygó éghajlata visszafordíthatatlanul kibillen az egyensúlyi állapotból. Nagyon sokan mégis nemhogy a fogyasztói szokásaikon nem hajlandók változtatni, hanem azt is tagadják, hogy bármiféle probléma lenne, bagatellizálják a veszélyt, vagy az egész klímaválságot egyenesen egy összeesküvés részeként látják, amivel az „elit” butítja a népet.
A klímaváltozás tagadása sok formát ölthet.
Az első tanulmányok, melyek bizonyították, hogy a bolygónk éghajlata az emberi tevékenységek következtében változóban van, a múlt század hetvenes éveiben jelentek meg. Voltak a természet pusztításával kapcsolatos témák, melyek már jó ideje ott voltak a köztudatban, de hogy valami ilyen nagy kaliberű dologba nyúltunk bele – tudatunk nélkül és akaratlan – az elég ijesztő gondolat volt. A továbbiak során azonban egyre több tanulmány, illetve mérés igazolta ezt a feltevést, majd kialakult a tudományos konszenzus: a tudósok nagyon kevés kivétellel egyetértenek abban, hogy az emberi tevékenység következtében klímaválság van kialakulóban, amelynek bizonyos következményei előre láthatóak, mások viszont nem feltétlenül. Különböző modelleket dolgoznak ki, amelyek előrevetítik, hogy mi fog történni, és melyeket rendszeresen a nagy közönség elé bocsátanak.
Persze az elmélettel kapcsolatban nagyon korán megjelentek a szkeptikus hangok is. Sokan kétségbe vonták, hogy az időjárás változóban van, azt meg még többen, hogy mindennek az emberi tevékenység lehet az oka. Különösen a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás, illetve ennek a gáznak a növekvő koncentrációja a légkörben, ami üvegházhatást idéz elő. Mivel ez a gáz relatíve kis mennyiségben van jelen az atmoszférában (mindössze 0,04%-át teszi ki a gázok összességének) – kétségbe vonták, hogy oly nagy hatással lehet a globális folyamatokra. Csakhogy a koncentrációjának már relatíve pici növekedése is komoly következményeket von maga után, ezért olyan fontos, hogy a jövőben a karbonsemlegesség megvalósuljon.
Mivel a szén-dioxid-kibocsátás nagy része a fosszilis üzemanyagok égetésével függ össze, az azokra épülő iparágak vezető szereplői maguk is érdekeltek voltak (és mindmáig azok) abban, hogy ezeket a „szkeptikus” hangokat felerősítsék. Már a kilencvenes években olyan tudósok jelentek meg a médiában, akik megkérdőjelezték az „állítólagos” tudományos konszenzust. Azt állították, a felmutatott bizonyítékok nem túl meggyőzőek, vagy, hogy erősen felfújták a lehetséges negatív hatásokról szóló jelentéseket. Ahelyett, hogy a hosszú távú trendeket nézték volna, belekapaszkodtak egy-egy olyan év tapasztalatába, mely a természetes kilengéseknek köszönhetően hidegebb, és nem melegebb volt az átlagnál, és szemezgettek a fellelhető adatokból, hogy álláspontjukat alátámasszák.
Mára, amikor már nem nagyon lehet magát a jelenséget, illetve a felelősségünket letagadni, gyakran inkább azt kérdőjelezik meg, ahogy szembe lehetne szállni a klímaváltozás további súlyosbodásával. Vagy éppen azt sugallják, hogy kár is szembeszállni vele, hiszen annak voltaképp pozitív hozadéka lesz: olyan területeken is lehetségessé válik a mezőgazdasági termelés, ahol azt eddig a hideg éghajlat nem engedte meg. A baj csak az, hogy még több lesz az olyan terület, ahol pedig a növénytermesztés éppenhogy ellehetetlenül a növekvő szárazság, vagy épp jóval gyakoribb áradások miatt…
Na, de hol is van itt pontosan az összeesküvés?
Kinek az érdeke az, hogy az egész klímaváltozós-kibocsátáscsökkentős halandzsával hülyítse az embereket? Nos, bizonyos összeesküvés-elméletekre fogékony figurák szerint egy új világrend létrehozása van épp születőben, a minden hájjal megkent environmentalisták a politikai hatalmuk növelése érdekében bolondítanak minket efféle marhaságokkal. Amikor pedig kellő mennyiségű agyat sikerült majd megmosniuk a propagandájukkal, akkor átvehetik az irányítást.
Mások úgy vélik, az egész zöld mozgalom, meg a különböző nemzetközi egyezmények azoknak a malmára hajtják a vizet, akik a megújuló energiaforrásokba fektették a pénzüket, vagy épp az atomenergiára esküsznek. Az egész energiaszektort azért akarják átalakítani, hogy abból most már ők, és ne az olajipar profitáljon. Ezért iparkodnak mindenkinek bebeszélni, hogy ezekben van a jövő, és a régi út öl, pusztít és nyomorba dönt néhány évtizeden belül. Hasonló hangokat meglehetős gyakorisággal hangoztatnak kifejezetten jelentős politikusok is. Csak hogy egy példát mondjunk, az Egyesült Államok volt és jövendőbeli elnöke, Donald Trump tweetelt már olyat, hogy a globális felmelegedés csak a kínaiak agyszüleménye, amellyel az amerikai gazdaságot próbálják versenyképtelenné tenni…
Van olyan is, aki egészen kreatívan lovagolja meg a felmelegedés-dolgot.
Például a nálunk újabban hírekben is gyakran szereplő szektaféle, az Alkotó Társaság (alias Creative Society, alias Tvorivá Spoločnosť). Weboldaluk pár évvel ezelőtt azért került a konspiratori.sk megbízhatatlannak ítélt oldalakról vezetett feketelistájára, mert tagadták az emberi felelősséget a klímaváltozás súlyosbodása kapcsán. Különféle online konferenciákat rendeztek, melyek egyik fő témája az volt, amit szén-dioxid átverésnek aposztrofáltak. Működésükkel tisztában nem lévő akadémikusok szavait forgatták ki úgy, hogy olybá tűnjön, azok egyetértenek az elképzeléseikkel. Azt vizionálták, hogy a világ úgy, ahogy van, véget ér 2036-ra az egyre sűrűsödő kataklizmák következtében, hacsak mindenki össze nem fog, és együttesen kiragadja a hatalmat a világ véreskezű vezetőinek kezéből.
Mára azonban jelentős arculatváltást sikerült végrehajtaniuk. Ha most meglessük a weboldalukat, inkább az az érzésünk, hogy azokat a fiatalokat célozzák meg elsősorban, akik kifejezetten aggódnak a klímaváltozás, valamint jövőjük bizonytalansága miatt. Az apokaliptikus hangulat megvan, de most már nem vonják kétségbe, hogy az éghajlatváltozás összefüggésben van a szén-dioxidkibocsátással. Sőt, buzdítanak, hogy mindenki tegyen valamit – konkrétan csatlakozzon a projektjükhöz, amelynek a célja egy új társadalmi berendezkedés létrehozása. Egy afféle globális paradicsomé, ahol majd kolbászból lesz a kerítés, dolgozni alig fog kelleni, cserébe mindenki gazdag lesz, nem lesz háború, infláció, de még csak adót sem kell fizetni. Örök élet, ingyen sör – vagy majdnem. Mindezt egy világméretű népszavazáson keresztül erősítik meg, majd vezetik be. Csak akarni kell, meg mozgósítani a szomszéd Pirikét, hogy ő is hirdesse az igét. Hogy mindez hogy előzi meg az éghajlati összeomlást, az számomra nem derült ki kristálytisztán, de talán csak nehéz a felfogásom.
Az információs káosz mindenesetre hatalmas.
Ez pedig hatékonyan késlelteti azokat a kezdeményezéseket, melyek ténylegesen megoldást próbálnak kieszközölni. A helyzet az, hogy ha most azonnal nullára csökkentenénk az üvegházhatáshatású gázok kibocsátását (aminek konkrétan nulla az esélye), a felmelegedés még akkor is súlyosbodna egy darabig, és évtizedekbe telne, hogy a helyzet kezdjen ténylegesen jobbra fordulni. Ami viszont egészen biztosan nem fog sehová vezetni, az a struccpolitika, a probléma relativizálása és/vagy ignorálása.
