FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az esztendő utolsó hazai mérkőzésén kétgólos hátrányt ledolgozva mentettünk pontot a Trencsén ellen. Mondanám, hogy anno, a régi stadionban megesett már velünk hasonló. Voltak idők, amikor éppen a trencséniekkel meccselve, ugyanígy kétgólos hátrányból a győzelmet is behúztuk. Mondanám, viszont a hasonlat nem lenne méltó az akkori, Sablert és Černákot is felvonultató DAC-ra nézve. Láthattuk ugyan a küzdőszellemet, ám a 120. jubileumi év lezárása hazai győzelem nélkül számomra felettébb méltatlan. Ráadásul alig több mint kétezer néző előtt, amivel nem a nagyérdeműt szeretném minősíteni.
Hej, pedig hányszor felemlegettük már azt a tíz évvel ezelőtti mérkőzést! És még hányszor fogjuk – attól félek! 69. perc Szabó Ottó 1:2, 86. perc Saláta Kornél 2:2, 90.+ perc Szabó Ottó, büntetőből 3:2, ami után mindenki „megőrült”. Ahogy most, a második vagy a harmadik – ki számolta? – bekapott gólunkkor, csak ezt nem lehetne idézőjelbe rakni. Úgy kúszott át a trencséniek játékosa a komplett védelmünkön, mintha azok legalábbis kürtőskalácsért álltak volna sorba a MOL Aréna mögötti ádventi vásárban. Popović sem fogta rendesen a szöget…
A hazai közönség előtt is bemutatkozó Braňo Fodrek vezetőedző a már hosszabb ideje sérült Redzic és Dimun mellett Trusa és Csinger játékára sem számíthatott. A csapatkapitányi karszalag így Kiko Herc baljára került – mindössze tíz perc erejéig.
120 füst lett volna a méltó zárás, viszont jelenleg nincs 120 „tökös” legény a kemény magban – ezzel sem a kemény magot minősíteném, elsősorban! Talán kikapok, talán nem, de legény sincs, nemhogy tökös! Elfogytunk, mint a reggeli harmat télvíz idején. És nem szeretném Almási Laci játékát sem minősíteni, mert a Marosinho tuti becsúszna nekem páros lábbal, de… De Laci, az a „gólpassz” a 2. percben mi az istennyila volt? Dicsérendő az erőszakos játékod, már csak a befejezéseket kéne gyakorolni! Részünkről a gyors trencséni gól megalapozta az első félidő játékát, ráadásul a 10. percben Herc is megsérült.
A 15. percben felcsillant a reménysugár: a kiválóan mozgó Andzouana magas centerét Bassey fejelte közvetlenül a bal kapufa mellé – 1:1.
Néhány perccel az egyenlítő gólunk után Tuboly Máté esett el a tizenhatoson belül, de nem szabad akaratából. Az egyetlen felvidéki magyar (?) Niké Ligás bíró előbb büntetőt ítélt, amit a VAR asszisztálása mellett később visszavont. Pedig Almási Laci már a büntetőpontra helyezett labda mögött tipródott. Visszanéztem: előbb a labdát érte a trencséni láb, aztán a „babát”. Igaz, láttam én már a „hátsó szándékot” is büntetni ebben az országban. Pl. ha fordítva történik az eset, pláne ha az ellenfél égszínkék mezben játszik!
Megint a vendégek jártak jól, és ismét és újból. 1:2, Ortiz szintén lesérült, az első játékrész ráadásperceiben pedig már 1:3. Nyilván a szerdahelyi közeg ettől még inkább lelombozódott. Ha tűlevelű fák lennénk, még azok, és akkor is!
Van annyi ebben a csapatban, hogy kezdjen valamit az eredménnyel? – motoszkált a fejemben, és bizony akárhogy csűrtem-csavartam az agytekervényeimet, sehogy sem jött pozitív sugallat. Pedig a trencséniek öt U19-es játékost neveztek, akik állítólag ifjúsági BL-t – vagy mi a szöszt – játszanak. A mieink meg az idegeinkkel játszanak. Ramadan próbálta menteni a dolgot, Almási Laci szintén. De vagy pontatlan vagy gyenge volt mindkettejük kísérlete. Lábbal, fejjel, szögletből, szabadrúgásból…
Aztán a 65. percben Bassey közelről a hálóba gyötörte Gruszkowski beadását – 2:3. Gyerünk fiúk, mindent bele! – élénkült meg ismét a B-közép. A dobot állítólag még a Nyugati lakótelepen is hallani vélték.
Eljött a mérkőzés azon pillanata, amikor az akaratunkkal nem volt gond, a labda többnyire nálunk maradt, a vendégek mintha leálltak volna. Esetleg megijedtek, hogy nyomás alatt tartjuk őket? Olykor pedig ráérősre vették a figurát, bár nekik egyáltalán nem kellett sietniük sehová. Nekünk annál inkább! Egy ilyen sietős támadásunk során trencséni játékos kezét érte a labda a tizenhatoson belül. Kišš Bálint spori most nem VAR-ozott, büntetőt ítélt! Almási Laci helyett viszont ezúttal Andzouana állt a labda mögé és az elvetődő kapus mellett az ellenkező irányba lőtt – 3:3!
Volt még hátra néhány perc, plusz a ráadás, a csoda viszont ezúttal elmaradt.
Bár tisztában vagyok vele, csodát mostanság nem várhatunk. S ha már ez a jegyzet a minősítésekről is szólt, magamat sem minősítve, én konkrétan többet vártam ettől a 120. jubileumi évtől, sokkal többet. Úgy érzem, mintha a klubnak megfelelne a szellős lelátó. Szeretném hinni, hogy ez valószínűleg nem igaz, én sajnos mégis így érzem. A választ talán megkapjuk a téli felkészülés során. Talán igen, talán nem, viszont a választ továbbra sem a PR-részlegtől és a DAC Store kínálatától várom, hanem a csapattól. A dunaszerdahelyi focitól, ami elsősorban a vezetőség hozzáállásától függ!
„Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy vesztünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk.” Bill Shankly
Már-már elcsépelt mondat, s ránk ez különösen érvényes. Megszoktuk, beletörődtünk, hogy bármit is ígérnek, azt fenntartásokkal fogadjuk. Téli álomra készül a MOL Aréna, ám a következő hétvégén még vár ránk az őszi idény utolsó megmérettetése Pozsonyban. Felemelt fejjel búcsúznék az idei fociévtől, de ez nem csak rajtam múlik. „Egy valamirevaló játékosnak a karácsonyfa alatt van az új szerződése!” – mondta anno Radványi Miki. Vajon ez a DAC-ra is érvényes lesz egyszer? Szeretném hinni, hogy hinni és bízni nem csupán a templomban „kell”! Hajrá, DAC!
DAC 1904–TRENCSÉN 3:3 (1:3)
Gólszerzőink: Bassey 2x és Andzouana, büntetőből
DAC: Popović – Andzouana, Kacharaba, Ortiz (37. Gruszkowski), Brunetti, Mendez (85. Bősze) – Herc (10. Tuboly), Bajo (85. Bernát) – Bassey, Almási, Ramadan.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Trencsén (3.3) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: A 300. SzerdaHelyzet epizód! (Trencsén után, Slovan előtt)
