József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam. Talán megesett másokkal is, hogy egy társasházban élve, a szomszédja állandó zajongásától fájdult meg a feje, lett kurtább az éjszakai pihenése – nos, ezt a verset, az ő lelki gyógyírjukként is, jó szívvel ajánlom.
Kovács Andrea: Fakopáncs
Panellakó lettem én,
nem dicshimnusz e költemény
erős
velős
versike, mellyel meglepem
az ötödik emeleten
magam
magam.
Nekem e lakás megfelelt
míg a csend tartósan körbevett
azám
babám!
De pulzusom kitapintható
mióta a felettem lakó
inszom-
niás.
Kezében kalapács, nem lant,
míg én épp pihennék alant.
-Szomszéd!
Bontsd szét
egyenként bútoraidat
Fúrj bátran száz új lyukat
éjjel
kéjjel!
Mit ártottam neked?
Vagy tán elgurult a gyógyszered?
Hahó,
tahó!
Lehettél volna ezermester
ki nem csak hajnalban flexel,
csörög,
zörög.
Ha a zaj miatt felkopogok
te vígan visszadobolod
a panasz
okát.
Ha felpaprikázol egyszer,
majd a macskám rád eresztem,
te fa…
…kopáncs.
