FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Mindig igyekszem olyan embert bemutatni az interjúsorozatban, aki az általa választott sportágban kiemelkedő. Számomra az egyik legfontosabb, hogy az elkészült riport legyen közvetlen, erőteljes, motiváló és figyelemfelkeltő. Úgy érzem, megérkeztem. Rátaláltam arra az emberre, akinek személye az összes elképzelésemet felülírta. Tősér Alexander neve ismerősen csenghet a sport kedvelői számára. Ő az, aki miatt az ember úgy gondolja, most azonnal bele kell vágni és megtalálni a számomra legideálisabb sportágat. A mozgásszeretete nyilvánvaló a beszélgetés minden egyes pillanatában. Lenyűgözött, hogy valaki képes a vízről és a mozgásról oly módon beszélni, hogy kedvet kapjak a jövőben egy csobbanáshoz. A dunaszerdahelyi Rock Caffee-ban ujjaimat tördelve és a kávémat szürcsölve vártam. Alexander széles vigyorral és elképesztően pozitív kisugárzással érkezett meg, szinte azonnal tudtam, egy izgalmas beszélgetés veszi kezdetét. Tősér Alexander az interjú során lelkesen mesélt a víz iránti csillapíthatatlan szeretetéről, a hidegvizes úszás különlegességéről, az eredményeiről és a jövőbeli céljairól.
Az első kérésem az lenne Alexander, hogy mutatkozz be! Mindig ilyen erős volt a sport iránti szenvedélyed?
Tősér Alexander vagyok, a dunaszerdahelyi TopRunDS klub alelnöke és versenyzője. A sport gyermekkoromtól az életem része. Még az iskolai tornaóra keretein belül kezdtem úszni, ami egészen jól ment. Ám, ahogy vége lett a sulinak, abbahagytam, de éreztem, nem jó ez így. Szerettem volna valamit sportolni, hogy kiteljesedjek. Kipróbáltam több sportágat is, mint a kosárlabdát, focit, de végül az úszás szeretete újra visszaköszönt. A víz iránti vonzalmam csillapíthatatlan volt. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal találtam újra és újra vissza az uszodába. Eleinte a mezőgazdasági szakközépiskola uszodájába jártam úszni, majd elkerültem egy győri klubhoz. A Covid-időszakban az uszoda bezárása miatt visszakerültem szeretett városunkba, Dunaszerdahelyre. Azóta itt vagyok, itt versenyzek. Jól érzem magam a bőrömben, tökéletes minden. Rátaláltam a számomra legideálisabb sportra, ami az eddigi életemet körüllengte.
Mit gondolsz, miért pont a vízben, az úszás világában találtál rá önmagadra?
Ha vízben vagyok, úgy érzem, teljesen otthon vagyok. Számomra ez jelenti a normális közeget. Attól függetlenül, hogy mindez sok lemondással jár, hiszen az ember reggel fél 6-kor kel, 6-kor már a medencében van, boldog vagyok. Elégedett vagyok az életemmel.
Sokszor hívnak, hogy nincs-e kedvem csavarogni valamerre, de többet ad számomra, ha felkészülten ott lehetek egy versenyen. Megvan a fontossági sorrend az életemben!
Nagyon elhivatottan mesélsz az úszásról. Mire tanított meg a sport iránti elköteleződésed?
Elsősorban türelemre és alázatra. Például megvan egy bizonyos táv és cél, amit aznap le kell úsznom, az játék az idővel szemben. Nem szabad elsietned, ott kell lenned fejben, odafigyelni minden egyes mozdulatodra és a technikai részre. Ha valamit elsietsz, szétesik az egészen. Pontosan ez az oka annak, hogy megtanultam beosztani az időmet és mentálisan topon lenni. Alázattal állok a vízhez és a sporthoz egyaránt. Ha az ember kint van a nyílt vízen, ott a víz az úr. Alkalmazkodnod kell egy más környezethez, mint a vízi élővilághoz, a hullámzáshoz, az időjáráshoz és a hőmérséklethez. A vízben bármi megtörténhet, pontosan ezért kell tisztelni. Ha én megyek oda, én ott vendég vagyok, és az „ottaniak” vannak otthon.
Laikus módon van pár alapgondolatom, mi a különbség a medencés és a nyílt vízben történő úszás között. Mi az, ami a legnagyobb különbséget jelenti?
Nyáron a medencében egy normális közegben úszhat az ember, ott semmi váratlan nem érheti. Ezzel szemben egy hosszú távú, nyílt vízben való úszásnál bármi megtörténhet. Az egész helyzet tele van meglepetéssel. Vannak egy, három-, hét- és tízkilométeres úszások. Mindenki specializálódhat valamelyikre, ha ráérez, számára melyik a legeredményesebb. Én leginkább a 3 kilométeres úszásokat kedvelem. Fontos, hogy az ember megtanulja kezelni a mélypontokat, ami egy tengerben érheti. Ezért is elengedhetetlenek az edzések, így megtanulhatja az ember a helyes technikát. Az úszás egy nagyon komplex dolog. Minden egyes mozdulatnak megvan a maga technikája, ha ez szétesik, vége az egésznek. Ezt okozhatja akár egy nagyobb hullám. Én ilyenkor igyekszem megállni, átlélegezni és újrakezdeni. Hiába vagyok versenyben, tisztában vagyok azzal, hogy ha abban az állapotban úszok tovább, jóval gyengébb időt fogok elérni. Ezért kell mentálisan teljesen ott lenni az adott pillanatban! Oda kell figyelned önmagadra és a többi versenytársadra. Meg kell tanulni úgy beosztani az idődet és az energiádat, hogy az egyenlő legyen a képességeiddel. Ne akarjam leúszni az elsőt, mert csak kifáradok! Mindig próbálj meg jobb lenni önmagadtól, a saját kereteid között.
Milyen egy felkészülési időszak egy nagyobb verseny előtt? Mennyi edzésed van egy héten?
Reggel van egy edzésünk, hattól nyolcig a dunaszerdahelyi Thermál Parkban. Itt mindenki próbálja elsajátítani a legmegfelelőbb technikai módszereket. Fontos, hogyan teszed a kezed és veszed a levegőt. Nem mindegy, milyen mozdulattal húzod hátra a kezeid vagy a lábaid.
Az úszás nagyon sok apró mozdulatból áll össze, amit muszáj összehangolni, ilyen a levegővétel, a testtartás, a fejtartás, a láb- és kéztempó, ill. a kéztempó száma.
Ezt úgy kell érteni, hogy nagyjából fejben át kell látnod, hogy a kézcsapások mennyire vannak egyensúlyban a levegővétellel. A másik edzés többnyire nyílt vízben történik, télen és nyáron is. Én most 800 méteres nyílt vízi úszásra készülök, így figyelem az időmet és próbálok egyre jobb lenni.
Azért a nyílt vízen nagyon sok veszélyfaktor van. Volt olyan helyzet, amikor úgy érezted, elég volt, elfogyott az energiád és feladod a versenyt?
Olyan, hogy feladjak egy versenyt, nem volt. Egyszer történt olyan, hogy pont a világbajnokságon rosszul lőttem be a tempót, és egy bizonyos ponton teljesen kikapcsolt az agyam. Úgy éreztem, elfogyott az erőm a jeges vízben. A combjaimból és a kezeimből szinte eltűnt az összes erőtartalék. Csak az lebegett a szemeim előtt, hogy mindegy, úsznom kell, célba kell érnem. Hiába volt gyengébb a teljesítményem, végigcsináltam! A veszélyfaktorhoz pedig csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy többnyire az edzéseink alkalmával ismerjük a vizet, ahová úszni megyünk. Így nincs mitől tartanunk. Igaz, egy verseny esetében ismeretlen a terep, de ez nem sem okoz problémát, hiszen teljes a felkészültség. Ott vannak a mentősök, a csónakok, a kísérőhajók, az evezősök és a többi versenytársunk, akik odafigyelnek mindenre és mindenkire.
El sem tudom képzelni, hogy csobbanjak egy nagyot a hideg vízben. Hogyan lehet erre felkészülni, hogy ne sokkhatásként érjen?
Elsősorban elhatározás kérdése. El kell dönteni, hogy igenis ezt akarom csinálni, mindenképp ez az első lépés. A második lépés pedig az, hogy keresni kell egy olyan embert vagy klubot, aki segíti a felkészülést. Fontos, hogy valaki megossza a tapasztalatait. A legjobb időszak erre a nyár vége, amikor már hűlik le a víz hőmérséklete. A fokozatosság és a rendszeresség a titka mindennek. Fokozatosan kell a vízben időt tölteni. Persze, elengedhetetlen egy alap úszóképesség, erre már könnyebben lehet építeni. Utána következik, hogy megtanuljuk eltűrni a hideget. Minden fejben dől el!
Alexander, te amellett, hogy kiváló sportoló vagy, még edzőként is tevékenykedsz.
Igen, a dunaszerdahelyi TopRunDS klubnál vagyok edző. Segítem felkészíteni a tagjainkat a versenyekre, leginkább a medencében való úszásra. Próbálok mindenkit terelni a hideg víz felé, három okból kifolyólag. Egyik, hogy pontokat szerezzünk csapatszinten a bajnokságban, a másik saját magunknak is bizonyítunk, és teszünk az egészségünk megőrzéséért. Nem utolsósorban pedig egy közös élményre tehetünk szert az egész csapattal együtt.
Rendkívül alázatos vagy, de kérlek ne légy szerény. Mesélj, milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?
Most készülök a negyedik világbajnokságomra és a második Európa-bajnokságon vagyok túl. Sajnos, egyelőre nem büszkélkedhetek dobogós vb- helyezéssel, de a legjobb helyezésem a negyedik hely volt.
Szlovák bajnok vagyok medencés és nyílt vizes úszásban is, sőt magyar bajnok második és harmadik helyezést is bezsebeltem az évek alatt. Nemrégiben voltam hosszútávúszásban, ahol sikerült a szlovák bajnoki második helyezést elhoznom.
Ha csapatszinten gondolkodom, akkor a tavalyi évben mi lettünk az országos bajnokok. Ez külön büszkeség számunkra, mivel a csapatunknak először sikerült elnyernie ezt a díjat!
Hogyan motiválnád az embereket, miért érdemes mozogni és megtalálni a hozzánk legközelebb álló sportágat?
A legfontosabb az, hogy mindezt önmagadért teszed! A sport mentálisan és fizikailag is helyretesz. Amellett, hogy szocializálódsz, új embereket is megismersz és teszel az egészségedért. Az a jó, ha a csapattársak tudják egymást kellőképpen motiválni. Ez ad valami pluszt, így örömmé válik a mozgás. Fontos, hogy az ember tegyen önmagáért, és ha ez sikerül, megtalálja magát abban az adott sportágban, akkor tökéletes.
Utolsó gondolatként, milyen jövőbeli céljaid vannak?
Csapatszinten a célunk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el a hazai és a külföldi mezőnyben egyaránt. Ha egyéni szinten gondolkodom, akkor elégedettnek érzem magam. Nyilvánvalóan, van hová fejlődnöm, de küzdök, hogy egyre jobb és jobb legyek. A fő célom az, hogy minél jobb időt tudjak úszni a közelgő versenyeken, mint például a közelgő vb-n. Szeretnék jobb eredményeket bezsebelni, és javítani az egyéni időmet. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy az ember tudjon egyénileg és csapatszinten is gondolkodni. Ha nem építem a csapatot, akkor én sem leszek, hiszen én is a csapat részese vagyok!
