A cikk megjelent a Klikk Out 2024/12. számában.
Manapság a dél-afrikai borok jelentős szerepet töltenek be e nemes nedük világában, noha Dél-Afrikában mindössze háromszázötven éve termesztenek szőlőt és készítenek borokat. Az első szőlőtőkék az 1650-es években kerültek elültetésre, miután a hollandok kereskedelmi állomást létesítettek Afrika csücskében. És tudjátok, főképp milyen okból? Nemcsak a bor hangulatjavító hatása miatt, inkább annak okán, hogy a hajók fedélzetén a hordókban tovább bírta, mint a víz, amely sokkal hamarabb megposhadt. A bor sokkal tovább iható maradt. Nem csoda, hogy annak idején annyian hajótörést szenvedtek a Jóreménység fokánál… 🙂
Fokváros közvetlen közelében több borvidék is található, amelyek közül messzi földön legismertebb a Stellenbosch borrégió, amely a Western Cape borvidék egyik legfontosabb és legnagyobb csomópontja is egyben. A gyönyörű tájat alacsonyabb, hajtogatott hegyek jellemzik, egyben az éghajlat olykor hűvös, esős, ám a napok többségében mediterrán jellegű, ez pedig egészében nagyon kedvez az itt termesztett szőlőfajtáknak. A Stellenbosch borút több mint kétszáz termelőt és pincészetet tömörít, és mi ebből két nap alatt mindössze hármat tudtunk szemügyre venni… 🙂 Egy biztos, aki szereti a bort, a csúcsgasztronómiát, az Stellenboschra legalább négy-öt napot tartalékoljon az utazásából.
Egyébként Stellenbosch egy nagyon gyönyörű kisváros, amelyben séta közben úgy érzed, mintha egy kis holland városkába csöppentél volna. Lenyűgöző épületek, rengeteg zöld, szűk utacskák, tömérdek park, csak a bringások hiányoznak nagy számban az utakról… 🙂
Miután megérkeztünk Stellenboschba, elfoglaltuk a szállásunkat, amelyet az Airbnb segítségével oldottunk meg. Két éjszakára hárman mindössze százharminc európai kemény valutát fizettünk a város szívében található háromszobás, modern stílusban berendezett lakásért. A lakás teljes komfortot kínált, egyben teljes biztonságot nyújtott, mivel a mélyparkolóból egyenesen a recepcióra tudtunk feljutni felvonóval, majd miután beszkennelték az arcodat, szinte minden ajtó megnyílt előtted. A recepció egy bevásárlóközpontban volt található, amely nagyon elegáns megoldásnak tűnt. Azt követően lecuccoltunk a lakásban, majd gyalogosan azonnal körútra indultunk, hogy felfedezzük a közelünkben lévő területet. Ezután egy finom kávé mellett elkezdtük megtervezni a tevékenységeinket az elkövetkező két napra.
Mivel a Jóreménység fokától indultunk, az úton kissé megéheztünk, ám erre a napra nem bíztunk semmit sem a véletlenre az étkezésünkel kapcsolatosan, mivel határozottan úgy döntöttünk, hogy a késői ebédünk, avagy a korai vacsoránk a Fat Butcher étteremben lesz, ahova kizárólag asztalfoglalással érdemes indulni. Mivel nekünk nem volt, szerencsére volt szükségünk, és szerencsénk is lett, ugyanis kaptunk egy szabad asztalt három órára. Három óra sok mindenre elég, így elsőre arra is, hogy a szó szoros értelmében degeszre zabáljuk magunkat, miközben lenyakaltunk pár palack fehérbort is.
A Fat Butcher étterem egy valódi gyöngyszem Stellenboschban! Már másodszor volt szerencsém a vendégüknek lenni, ám mindkétszer hatalmas elégedettséggel távoztunk. Az étel és a borválaszték fenomenális, míg a felszolgálás űrbéli szintet képviselt. Nem bírom felfogni, hogy lehetséges, hogy oly hatalmas a szintkülönbség az itthoni és az ottani szolgáltatások közt. Peddig higgyétek el, fejenként „kis ötvenesbe” került az egész „műsor” előételekkel, levesekkel, főételekkel, desszertel és az italokkal együtt!
Mi került az asztalra? Előételként félbe szelt sült marhacsont velővel, tatárbifsztek, mindez pirítóssal, marha csontleves mindhármunknak, steak-variációk, majd jómagam egy hamisítatlan bécsi szeletet fogyasztottam borjúból. Az ételekhez éltünk a sommelier választásával, aki szebbnél szebb fehérborokkal lepte meg társaságunkat. A Fat Butcher valójában egy steakhouse, ahol a kiváló ételek mellé fenomenális borokat párosítanak a helyi borvidékről. Nem fogom szétszedni ételenként az élményeimet, mivel szinte minden hibátlan volt, kimagaslóan exkluzív színvonalat képviseltek a feltálalt ételek, italok, és a szolgáltatások egyaránt.
Alig bírtunk megmozdulni, annyira „elrendeztük” magunkat a Fat Butcher-ban, de mikor hazafele gyalogolva megpillantottunk egy fagyizót, még benyaltunk egy kiváló duplát, majd nagy nehezen elvánszorogtunk a lakásunkba. Aznap már csak egy jó pihenésre maradt erőnk, így ripszropsz el is aludtunk már kora este. Másnap reggel meglestünk egy közeli bisztrót, ahol fenomenális reggelit is társítottak a kávé mellé. Már volt vagy tíz óra, mire Uberen hívtunk egy taxit, amellyel elvitettük magunkat a Tokara borászathoz, amely a recenziók alapján az egyik legjobb a környéken, így megkezdődött a híres stellenboschi borutunk. Már maga az épület is csodás benyomást keltett, így azonnal helyet foglaltunk, majd vártuk a sommeliert, hadd ajánljon valami finom borocskát. Tokara Reserve Elgin Sauvignon Blanc-t kóstoltunk első nekifutásnak, amely a világ egyik legismertebb szőlőfajtájából készül. Maga a bor közepes testű és alkoholtartalmú, az üde savak, a bodzavirág- és a csalántónusok határozták meg az ízvilágát. Egyben biztosak lehettünk! Rossz bort nem kaptunk eddig egyszer sem, így lecsúszott még egy palack Tokara Reserve Chardonnay, majd egy limitált Chenin Blanc.
Már eléggé kellemesen éreztük magunkat, mikorra a bendőnkben elkezdtek muzsikálni a tücskök, így a kóstoló helyiségből átléptünk az étterembe, ahol egy többfogásos brutális ebéddel leptük meg magunkat. Az ebéd után csak úgy ellazultunk és elégedetten üldögéltünk, csodáltuk a mesebeli tájat, jókat beszélgettünk és kóstolgattuk tovább a szebbnél szebb borokat. Mintha csak vonalzóval húzták volna meg a kimagaslóan rendezett szőlősorokat a kisebb-nagyobb domborulatokon – gondoltam magamban, majd tovább gyönyörködtem a tájban. Nagyon kellemes időjárás melett olyan toscanás „flash” kapott el, és elégedetten mosolyogtam magamban, egyben örültem, hogy mennyire szerencsés ember vagyok, hogy megélhettem ezt a pillanatot.
Nos, úgy délután három után szedtük össze magunkat, majd indultunk a második helyszínre, mely nem más, mint a Thelema borászat volt. Ahogy az autóval hajtottunk be a farmon, mintha csak egy végtelen szőlőültetvényre bevezető úton haladtunk volna, amely a helyiek által gyönyörűen gondozott terület volt. A borászat főépülete a szőlős közepén volt, és miután kiszálltunk a taxiból, oly csodálatos látvány tárult elénk, akár a mesékben.
A Thelemában már csak pohárba kértük a kóstoló mintákat, így sikerült többfélét is degusztálnunk. Sauvignon Blanc, Viognier Roussanne, Southerland Riesling, Anna Chardonnay, Grenache Rosé, Syrah, Petit Verdott… Ennyit sikerült feljegyeznem, miközben itt Thelemában is csak csodálkoztunk a mesebeli tájban, borocskázás és sajtkóstoló közben. Annyit tudni kell, hogy a dűlőn a borászatok többnyire csak hat óráig tartanak nyitva, így mi ki is merítettük az borkóstolásra szánt időnket, zárás után már csak a városban lévő borászatokat tudtuk szemügyre venni, ami meg is történt.
De Warenmarkt, egy népszerű, hangulatos piac, étterem és borozó egyvelege, amely egy nagyon impozáns történelmi épületben található Stellenbosch szívében. Szintén egy kihagyhatatlan hely a turisták számára, akik fel szeretnék fedezni a környék gasztronómiai és borkultúráját. Az ételkínálat nagyon változatos volt, akárcsak a borkínálat. Nagyon élveztük Stellenbosch minden egyes pillanatát, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Stellenbosch, remélem, hogy ebben az életben még többször lesz hozzád szerencsém!
