Bemutatkoznék – extra: Varga Dezső labdarúgó pályafutása
FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
A Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok c. rovatunkban Varga Dezső DAC-cal való kapcsolatáról, és dunaszerdahelyi szerepvállalásáról beszélgettünk. Ezúttal az egykori jobbhátvéd további karrierjét vesszük górcső alá.
A szurkolói rovatunkhoz készült interjút itt találod.
Újfent üdvözöllek Dezsi. Ott folytatjuk, hogy miután évekig a DAC vendégjátékosaként szerepeltél Bősön, az Állami Gazdaság csapata végleg leigazolt. Ezt követően bejelentkezett érted a Bártfa, ha jól emlékszem?
A bősiek végleg leigazoltak, jól éreztem magam, mindent megkaptam, de nem maradtam sokáig, mert felkérést kaptam Bártfáról. Megint jókor voltam jó helyen, Navrátil Karcsi barátommal kimentünk egy DAC-meccsre. Mit ad Isten, a bártfaiak éppen azon a hétvégén játszottak Pozsonyban, és szintén eljöttek megnézni a DAC-ot. A félidőben a DAC akkori menedzsere, Végh „Duci” bácsi megütögette a vállamat és mondja: fiam, mindjárt jön egy úriember, veled akar beszélni, remélem, megegyeztek! Jött is a bártfai JAS elnöke, aki azt hallotta rólam, hogy jó, gyors, keménykötésű, de nem buta védő vagyok és szívesen látnának. A meccs után meg is egyeztünk, olyan feltételeket mondott, amiről addig csak álmodhattam. Talán azóta is én vagyok a bősiek csúcstartója, ami az átigazolási összeget jelenti. Bártfán az Urblík Józsival, Noro Tomannal – aki szintén magyar gyerek – voltam egy csapatban. Ugyanott bártfai mezben fejeltem életem első és egyetlen 1. ligás gólját! De jött egy előre nem látható probléma: becsukott a cipőgyár, gyakorlatilag megszűnt Bártfán a foci. Fél év után döntenem kellett a további jövőmről, de megint szerencsém lett.
Méghozzá Dubnicán, vagyis Máriatölgyesen.
Igen, Peťo Kašpar, a DAC egykori játékosa, majd menedzsere által elkerültem Máriatölgyesre. Egy újabb DAC-szál, hogy Stano Lieskovský éppen eligazolni készült Máriatölgyesről, de csak úgy engedték el, ha hoz maga helyett valakit. Kašparnak megvoltak az összeköttetései, így ez a háromszög is bezárult. Mindenki jól járt. A csapat éppen kiesett az 1. ligából, de a Kerametal főszponzorként elhatározta, hogy erősítenek, majd egy év múlva visszakerülnek, ami végül sikerült is. Kétéves szerződést kötöttünk, s ahogy szokták mostanában mondani, a csallóközi gyerekek mindig máshol érvényesülnek – ez valamiért rám is igaz lett. Mint védő, tíz góllal vettem ki a részem a feljutásból.
Kezdőjátékosként újra az 1. ligában focizhattam, de közbeszólt egy sérülés, ami miatt jó időre kimaradtam a Dragúň-féle keretből. A lakásom itt volt Szerdahelyen, hetente vagy kéthetente hazajöttünk, hazahúzott a szívünk. Viszont azt, hogy magyarként kiközösítettek volna, ilyet sosem tapasztaltam.
Valamiért mégis Magyarországon kötöttél ki, pontosabban Dunakeszin.
Egy alkalommal Törökországban voltunk edzőtáborban, ahol megismerkedtem Glázer Róberttel, az akkor NB2-es Dunakeszi edzőjével. Máriatölgyesen kitöltöttem a kétéves szerződésemet, majd elutaztam Budapest mellé, Dunakeszire. NB2-es csapatba igazoltam, olyan nevek mellé, mint: Détári Lajos, illetve akkor tért haza Kassáról Telek András, a „Manci”. Túri Géza, Pálinkás, tehát több neves magyar labdarúgóval játszhattam egy csapatban. Jó volt, szép volt, de ez az epizód sem tartott sokáig. Mecénásunk agyvérzést kapott, a két fia pedig közölte velünk, hogy nem áll módjukban tovább támogatni a focit. Mehettem volna Glázer után Újpestre, de horribilis összeget kértek értem. Végül az ottani játékos-szakszervezet lépett az ügyünkben az elmaradt fizetések miatt.
Vissza Szlovákiába: KOBA Senec, aztán részese lettél a bacsfai csodának, majd osztrák alacsonyabb osztályban fociztál.
A következő állomásom Szenc, ahová Szikora Gyuri bácsi hívott, akivel már a DAC-nál is együtt dolgoztam. Ismert engem, próbajáték nélkül leigazoltak. Minden jól ment, egészen a 6-7. fordulóig, amikor nem jöttek az eredmények. Tudtam is, meg nem is, hová mentem, aztán kikristályozódott előttem, hogy a KOBA elnöke, a Bartko – a kassai Rezeš jobbkeze – eléggé magyarellenes. Kidobta a Szikorát, lemondta mindenféle magyarnak. Úgy voltunk, ha késtek is a fizetések, nem mertünk szólni, mert ott állt az elnök mellett a két „gorillája”. Szencen akkortájt elég durva világot éltek, azon voltam, hogy mihamarabb „elszökjek” onnét. Győrben találtam egy játékos-ügynökséget, kaptam ajánlatot a török 2. ligából, ami aztán meghiúsult. Végül Bacsfára kerültem, akkor kezdődött a Bittera testvérek által a bacsfai foci felemelkedése. Bacsfán is megfordult jó néhány 1. ligás játékos, évről évre bajnokok lettünk, majd két esztendő múlva a már említett ügynökség révén kijutottam Ausztriába. Konkrétan egy 5. ligás csapathoz, remek feltételek mellett. Gondoltam család, meg minden, a csekkeket fizetnem kell valamiből, hát megpróbálom. Ebreichsdorf, egy osztrák falucska, ami mostanra már város lett, és jelenleg a 3. ligában szerepelnek. Építettek egy új stadiont, minden félévben járok oda.
Hét év légiósként – követtem a pályafutásod. Gondolom az anyagiak miatt is megérte? Aztán hazajöttél Megyerre. Levezetni?
Igen, összesen hét évet húztam le náluk, minden évben Törökországba jártunk edzőtáborba. Megmondom őszintén, többet kerestem az osztrák 5. ligában, mint a szlovák 2. vonalban. 35-37 évesen már tudatosult bennem, hogy az egzisztencia fontosabb, minthogy magasabb szinten focizzak. Először heti háromszor, majd heti kétszer jártam ki, péntek este fél 8-kor játszottuk a mérkőzéseinket villanyfénynél. Éjjel fél 2-re hazaértem, a hétvégéim szabadok voltak, ki tudtam menni járási focira, és követni tudtam a DAC-ot is.
Ausztriából hazatérve Megyerre kerültem, Tarcsi Imi bá’ akkor vette át a megyeri sportot. Olyan játékosokat csalogatott Megyerre, mint Jiří Kobr, Milan Strelec, Stano Lieskovský, Simon Gyuszi, Gőgh Árpi, én, valamint a fiammal egy csapatban. Voltak ott nagy tehetségek, megyeri gyerekek, Nyitrát is megjárt srácok.
Kiváló vezetőség, pénz is akadt, öröm volt Megyeren focizni. A Várkonnyal versengve bajnokok lettünk. Imi bá’ visszacsalogatta a nézőket, Megyeren 1500-2000 néző járási-kerületi szinten nem volt semmi. Beszéltek rólunk…
Visszajöttél a DAC kötelékébe, hogy aztán belekóstolj az edzői szakmába is.
Visszajöttem, a DAC B-be. Nyugodjék Érsek Józsi barátom volt a klub elnöke, ő vitte a tartalékcsapatot, ami 3. ligát jelentett. Követett a fiam is, így Erikkel a megyeri kitérő után a DAC-ban szintén együtt focizhattunk. Kb. egy-másfél évig viseltem a sárga-kék mezt, majd úgy gondoltam, kipróbálom magam futballedzőként. Elmentem Nyitrára és elvégeztem az edzői képzést. Első állomásom Tallós volt, a feleségem szülőfaluja. Felkértek, úgy vélem, játékosedzőként sem vallottam szégyent, hiszen negyedikek lettünk a bajnokságban. Onnét Sárosfára vitt az utam, egy kiesőjelölt csapathoz, végül az ötödik helyre tornáztuk fel magunkat. Sárosfán ismét a fiammal voltam egy csapatban, ami miatt gyakran alakult ki családi perpatvar. Nem játszott rosszul, de edzőként többet vártam tőle. Talán magamhoz akartam őt hasonlítani, holott más kategória: ő csatár, én védő voltam. Feleségemnek sok fejtörést okozunk, sokszor nem tudta, hogyan szedjen szét minket.
Egy történet, amivel visszatérünk a DAC-hoz, legalábbis jelképesen. Feleségem vásárúti származású, éppen ott edzősködtél, és a bajnokavatóra invitáltál: gyere ki, és hozzál magaddal DAC-sálat!
Vásárúton gyakorlatilag megszűnt a foci, nagyközség komoly múlttal, akik néhány évig a DAC B-csapataként is szerepeltek. Egy alkalommal felhívott Török Gergely, a helyi polgármester, és felvázolta a terveit. Voltak felkéréseim magasabb osztályból is, de olyan ember vagyok, aki szereti a kihívásokat: Vásárútnak vissza kell kerülni az őket megillető helyre! – fiatal játékosedzőként őket választottam. Lézengeni a középmezőnyben bárhol lehet. Utólag elmondhatom, hogy jól döntöttem. Sikerült megerősíteni a gárdát, aminek az lett a vége, hogy a felbáriakkal harcolhattunk a feljutásért. És jött a mindent eldöntő mérkőzés.
Régóta ismertelek, tudtam, hogy a DAC egyik törzsszurkolója vagy – egy ideig cápó is voltál –, és azt is tudtam, hogy a feleséged kapcsán gyakran megfordulsz Vásárúton. Szóval ismertelek, követtem a munkádat, az írásaidat, és szóltam, hogy gyere ki, mert ma szerintem bajnok lesz a Vásárút! Úgy is történt, együtt emeltük fel a kupát DAC-sállal a nyakamban… De, hogy a kérdésed másik felére is válaszoljak:
nekem a DAC egy családot jelent, az életemet befolyásolta, mert olyan helyre terelt a sporton keresztül, ahol lehettem valaki.
Tudjuk, hogy sok fiatal rossz útra tér, alkoholhoz nyúl, vagy akár keményebb szerekhez is. Én inkább edzettem, hogy napról napra jobb legyek. Nem egy párizsi szintű játékos, de azt hiszem, csallóközi léptékkel nézve vittem valamire. Elégedett voltam azzal, amit elértem, s ezzel a családomat is be tudtam biztosítani.
Egy jó edző inkább pszichológus, mint edző, tudni kell kiemelni bizonyos játékosokat. Néha szívem szerint leteremteném egyiket-másikat, de nem teszem. A mai világban annak is örülni kell, hogy egyáltalán fociznak a gyerekek! Először dicsérek, csak aztán említem a hibákat, hogy min lehetne még csiszolni picit.
Nem titok, hogy 52 évesen sem akasztottad még szögre a focicsukád. Fogadni mernék, hogy azzal a nagy DAC-szíveddel néhány jelenlegi DAC-játékost is kicseleznél!?
Köszönöm, hogy feltetted ezt a kérdést. Most lett volna egy olyan lehetőség, ami az életben nem mindenkinek adatik meg. Játszottam az öreg DAC-stadionban, nemrég pedig játszhattam volna az újban is. A DAC 120 éves jubileuma keretében a DAC–Slovan öregfiúk meccsre neveztek, de sajnos a rossz időjárás miatt végül meghiúsult. Bízom benne, hogy valamikor még létrejöhet!
Szeretem a focit, továbbra is beállok a gyerekek közé, öregfiúk meccseken rendszeresen focizok. Akadnak kényszerhelyzetek, sérülések, vagy éppen dolgozik, szolgálatban van valamelyik játékosom, és nem tudnék tizenegy embert felállítani, így beállok a kapuba, vagy védőként veszem ki a részem. Megpróbálok 52 évesen is mindent beleadni, viszont be kell vallanom, hogy utána két napig nem tudok lábra állni. Fájnak a térdeim, négyszer voltam műtve. Tíz évvel ezelőtt az Almási doki eltanácsolt az aktív focitól, de nem tudok szót fogadni!
Jelen pillanatban a Mihályfa játékosedzője vagyok, őszi bajnokok lettünk, pedig úgy indultunk neki a bajnokságnak, hogy azt sem tudtuk lesz-e egyáltalán csapatunk.
Sokan mondják: nézzétek meg, ahová a Dezsi megy, ott fellendül a foci. Kérdezik, hogy lehet ez? Mit is válaszolhatnék: a tapasztalat, a pszichológia, a nagy edzőktől ellesett taktikák, és nem utolsósorban, hogy olyan vezető álljon mögötted, akinek érdeke a foci. Továbbra is élvezem ameddig lehet, játszani is szeretnék, és közben DAC-meccsekre járni. Amire eddigi karrierem során talán a leginkább büszke vagyok, az az, hogy a 2. ligától egészen az utolsóig – tehát a VII. osztályig – mindenütt bajnok lehettem játékosként vagy edzőként!
Dezsi, ismételten köszönöm, hogy a Klikkout stábja rendelkezésére álltál, és gratulálok az eddig elért eredményeidhez. Kívánom, hogy sokáig szolgáljon az egészséged, és örömödet leld a fociban!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
