A cikk megjelent a Klikk Out 2024/12. számában.
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy milyen bizarr állatok népesítik be a tőlünk legmesszebb eső kontinenst? Egy ugrabugráló dinoszaurusz-őzike keverék, aki ha izmos mellső mancsával behúz neked, az eukaliptuszfa adja a másikat? Amin meg amúgy az a szürke, téglalaporrú plüssmedve rágcsálja a leveleket? Na, ne már! Ilyet, ha nem lenne, kitalálni is bajos volna. Amúgy is felettébb gyanús, hogy azon a rahedli nagy földdarabon alig él pár millió ember. Apropó: jártál már ott? Vagy ismersz bárkit, aki elvetődött arrafelé? Nem, mi? Na ugye?! Nem is olyan biztos, hogy Ausztrália egyáltalán létezik…
Persze én itt nyilván csak hülyéskedek, de ha hiszed, ha nem, vannak olyan helyek a Föld nevű bolygón, amelyek bizonyos emberek szerint egyszerűen nincsenek is. Ez a „szkepticizmus” érinthet bizonyos településeket, országrészeket, vagy akár egész kontinenseket. Köztük Ausztráliát, amelyről a Bing keresője is azt állította egy rövid ideig, hogy minden, amit eddig hallottál róla, kitaláció, és az elvileg onnan származó fényképek ügyes hamisítványok. Az effajta teóriák közül a legtöbb internetes viccként indult, de ha valami a sorozatunk előző epizódjaiból már kiderülhetett a számotokra, az az, hogy nem mindenki érti a tréfát. Némelyek hajlamosak véresen komolyan venni azt.
Így hát alternatív földrajzlecke következik!
Kezdjük a németországi Bielefelddel, ami – gondolom, már kitaláltad – egy kamu város. Az egész üdítő baromság egy IT-s diáktól származik, Achim Heldtől. Amikor egy haverja megemlítette neki, hogy találkozott valakivel, aki Bielefeldből való, az bukott ki a száján, hogy „Ilyen nincs!”. Tréfáját persze az internetes közösséggel is megosztotta. Azok meg kaptak a dolgon, és jót poénkodtak az amúgy háromszázezres városka rovására, amely az igazat megvallva az égvilágon semmiről nem volt híres. Német földön azóta is népszerű a Bielefelddel, mint afféle semmilyen településsel való viccelődés – még Angela Merkel is megemlítette egyik beszédében. A városvezetés pedig megpróbál azóta is profitálni az egészből. 2019-ben például a tanács brahiból felajánlott 1 milliót bárkinek, aki kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy Bielefeld nem létezik. Az összegért azóta sem jelentkezett senki, mégsem sikerült feltenni Bielefeldet a térképre. (Bocs a hülye poénért.)
Brazíliának is megvan a maga nem létező földrajzi egysége. Mégpedig az északnyugati részén elterülő Acre provinciáról hírlik az, hogy valójában nincs is, vagy ha van, totálisan elfeledett, és még az idő is leállt arrafelé. Olyannyira, hogy ez a Föld egyetlen helye, amelyet még dinoszauruszok laknak. Hogy rájátsszon az egész imidzsre, a brazil turizmus fellendítéséért felelős titkárság dínókat rakatott volna az Acre-be való belépést jelző táblára. De ha őshüllők nincsenek is ott, legalább rendes wi-fi sincs, úgyhogy ebben az elfeledett dologban mégis csak van valami.
Különösen izgalmas sztori Finnországé.
Egy Jack nevű Reddit felhasználótól ered, és persze ártalmatlanul indult. Egy olyan poszt alá sikerült kommentelnie, mely azt firtatta, ki milyen furcsaságot tanult anno a szüleitől. Jack leírta, hogy gyermekkorában egyszer arról beszélgettek a felmenői, hogy Finnország valójában nem is létezik. A komment pedig meglepően népszerű lett, és ezen kapva az internet népe elkezdett hülyéskedni, és egy komplex teóriát építeni a marhaság köré. Egymást tromfolták, de persze a téma olyanokhoz is eljutott, akik lemaradtak a csattanóról, és komolyan vették a dolgot. Na meg elkezdték hirdetni az igét.
Szóval, Finnország elvileg 1917-ben függetlenedett Oroszországtól. Valójában azonban az oroszok a japánokkal karöltve találták ki, hogy egyáltalán be legyen rajzolva a térképre, hiszen a helyén csak a nyílt tenger van. Japánnak szüksége volt egy olyan területre, ahol szankciók nélkül halászhat kedvére, és ezt egy olyan tengeren volt a legkönnyebb megtennie, ami papíron szárazföld, így nem ellenőrzi senki. Oroszországnak pedig Japán pénze kellett, úgyhogy benne volt a buliban, és rajta keresztül szállították a halat a szigetig. Mégpedig vonattal – e mese szerint az egész transzszibériai vasútvonal éppen ennek érdekében épült ki. A halszállítmányokat Nokia termékeknek álcázva indították útnak. Ez az egyetlen logikus magyarázata a ténynek, hogy Japán a „finn” Nokia legnagyobb importőre – miközben persze a fejlett szigetország egy épeszű polgárának se jut eszébe ilyen telefont venni magának. Ezek után teljesen egyértelmű, hogy ha van is olyan ember, aki saját bevallása szerint finn, szegény csak el van tévedve, és minden bizonnyal valamely szomszédos, de igazi ország állampolgára.
A kontinensek leggyanúsabbika pedig minden kétséget kizáróan az Antarktisz.
Ez az a hely, amit állandó jégtakaró borít, mindentől messze van, egy-két kutatóközponton kívül nincs ott semmi, tulajdonképpen lakhatatlan, és átlag halandó garantáltan nem teszi oda a lábát élete során egyetlenegyszer sem. Elhajózott mellette a híres/hírhedt Hook kapitány, megénekelte a gazdag képzelőerővel megáldott angol költő, Coleridge, a huszadik századra meg persze az összes valamirevaló gyarmatosító hatalom megpróbálta kisajátítani. Ez utóbbi végül nem történt meg, hiszen egy 1959-es egyezmény értelmében abban állapodtak meg, hogy maradjon senkiföldje, és csak tudományos tevékenység folyhasson itt. Ettől még nehezen megközelíthető maradt: tulajdonképpen csak szervezett kormányprogramok keretében lehet odajutni. Mindez hozzáad a titokzatosságához, és emiatt az összeesküvések hidegágya. (Bocs, még egyszer.)
Ha egyáltalán valóban létezik, akkor sem kontinens, hanem mondjuk a laposföld kormányügynökök által őrzött pereme. Vagy, ahogy már a 19. század elején rájött egy John Cleeve Symmonds, Jr. nevű figura, bejárat az amúgy üreges Föld termékeny és meleg belsejébe, ahol sosem sejtett kincsekre, és titkokra bukkanhat az emberiség. A fáma szerint egy Richard Byrd nevű amcsi tengerészgyalogosnak, aki nem egy expedíciót szervezett a fagyos tájon, sikerült is leereszkednie a föld mélyébe az antarktiszi kapun át. Ott számunkra ismeretlen technológiával rendelkező telepesekkel találkozott, akik rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy mit művelünk a nukleáris energiával. Vagy, a másik verzió: UFO-kkal repkedő nácikat látott, akik a második világháborús vereségük után húzódhattak meg itt, hogy majd egyszer megerősödve tényleg uralmuk alá hajtsák a világot. De lehetnek a Föld belsejében akár dinoszauruszok is, akik itt megmenekültek a kataklizmától. (Ezek szerint mégsem csak Brazíliában honosak.)
A legkevésbé vad feltételezés, hogy az antarktiszi jég valamely elfeledett civilizáció tárgyi emlékeit rejti, abból az időből, amikor még jóval kedvezőbb volt itt a klíma. A helyzet azonban az, hogy már jóval az emberi faj megjelenése előtt is kifejezetten zord és barátságtalan volt ez a vidék.
Mindezek után legitim kérdés, hogy akkor hány kontinens is van tulajdonképpen?
A válasz – és próbálj meg nem felröhögni kínodban – egyébként nem olyan egyértelmű. Na, nem azért, mert Ausztrália, az Antarktisz, vagy urambocsá’ akár Európa valójában nem létezik. Hanem, mert a végső szám attól függ, hogyan definiáljuk, mi is az a kontinens. Bizonyos szakemberek szerint ugyanis igazából csak négy van belőle: Eurázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika, illetve Afrika, a pingvinek, valamint kenguruk földje pedig valójában szigetnek számít. Akárhogy is, kérlek ne vedd komolyan, amit a fenti alternatív földrajzleckében tanultál, inkább pusztán mosolyogj rajta egy jó nagyot!
