FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Szervusz, Barátom! – általában így köszöntöm a hozzám közel álló személyeket a közösségi oldalamon. Ezúttal viszont egy egész tér lesz a barátom, ahol minden bizonnyal sok olyan olvasóval „találkozom”, akiket egyáltalán nem ismerek. Nekik is üzenem, hogy a Klikkout, „DS – Az én utcám, a te utcád” c. rovata lassan, de biztosan a végéhez közeledik. Viszont senki se csüggedjen, ezután sem maradunk dunaszerdahelyi tartalmak nélkül. Tehát, szervusz Barátom, ez itt a sorozat Barátság térről szóló epizódja, ahol két korszak találkozik. Segítesz megfejteni a tér nevének eredetét?
Ismét egy olyan elnevezés, ami kiállta az idők próbáját, pedig ha jobban belegondolunk, az 1948-ban létrehozott Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetsége a Szovjetunió szétesésével megszűnt. A CSKP egykori szlogenje: „A Szovjetunióval az örök időkre..!” – réges-rég az aktualitását vesztette. Esetleg az 1964-ben üzembe helyezett Barátság kőolajvezeték lehetett a névadó? Fogadni mernék, a Barátság tériek sosem gondoltak bele, miért hívják lakóhelyüket úgy, ahogy?
A rendszerváltás előtti időket írjuk. Az út ezen oldalán az 1970-es évek második felében átadott, a Keleti lakótelephez tartozó nyolcemeletes panelházak állnak, a túloldalon pedig az 1980-as évek második felében épült Malom-lakótelep hétemeletes blokkjai sorakoznak.
A Malom-lakótelep gyakorlatilag a keleti városrész folytatásaként épült, ezért a helyi szleng általában ezt is „Východnak” hívja, pedig szemmel látható a különbség az utca két oldala között. A „Mlyny” fantázianévvel ellátott lakótelep 1981-es tervdokumentációja a város valószínűleg legmagasabb építményével, a kazánház kéményével sokkal merészebb álmokat sejtetett. Névadója, ahogy a Malom utcának is, a közelben álló egykori dunaszerdahelyi gőzmalom volt. A Malom utca folytatását Barátság térre keresztelték, ám a blokkokból – a tervekkel ellentétben – végül a fele sem készült el.
A Klikkout magazin legutóbbi hordásakor szemügyre vettem a terepet, hiszen városunk azon részében jártam, amit a legkevésbé ismerek.
Ha jobban belegondolok, mindössze néhányszor jutottam el erre az elmúlt évtizedekben. Oké, most picit túloztam, de tényleg csak ritkán. Egy alkalommal azt is sötétben, DAC-meccs után, és mert bejártuk a lakótelep összes kocsmáját, objektív okokból tulajdonképpen ki is húzhatnánk a sorból. Vagy mégsem? Tetszett, ahogy a srácok minden egyes helyet a becenevén szólítottak. „Megyünk a Barna bódéba, aztán talán benézünk Újfalun a Mackóba is…” – én meg csak pislogtam, hogy most mi van?: „Na ne szórakozzatok velem, Ti kódolva beszéltek előttem?” Ehhez képest én viszont a Minibe is hordok magazint. Tudtatok követni?
A Barna bódé – ahogy a srácok nevezték – éppen a már említett két korszak „határán” áll. Mögötte volt egykor a Keleti piactér, ami napjainkban parkolóként funkcionál. Efölé magasodik a Malom utca négy darab nyolcemeletes Bauring-Camus rendszerű panelháza.
A „bódé” egyik oldalán eredetileg élelmiszerüzlet volt, a másik felében pedig egy kis ablakon keresztül rövid ideig fagylaltot árultak. Azon a bizonyos estén sűrű, zajos vendégsereg fogadott, halványan pislákoló fények, masszív asztalok és székek. Mintha csak fogadást rendeztek volna vagy esküvőt. Egyszer aztán megnéztem magamnak a helyet nappal is, s csodák csodája, teljesen más képet mutatott. Megüresedett, kihalt volt, már nem verte fel lárma, a korábbi vendégsereg visszavonult. Hétköznap volt, DAC-meccs és drukkermentes hétköznap. Se fogadás, se lagzi, de mégcsak halotti tort sem ült a csend. A bódé teraszával átellenben hosszú, hétemeletes blokk állt, ami azon az éjszakán szinte teljesen láthatatlan maradt előttem, pedig nehéz nem észrevenni.
Kinézetében teljesen eltér az általam ismert panelházaktól a Keleti lakótelepen. Ahhoz hasonló beosztásúaktól, amilyenben én is felnőttem a Fő utcán.
Tomi barátomtól tudom, hogy ezt a hosszú, hétemeletes panelházat 1988 elején adták át, és: „mire ők beköltöztek, az előző lépcsőházakban már elszórva laktak” – mondta. Valamint, hogy: „a blokkunk mögött van egy szebb napokat is megélt aszfaltozott pálya és egy egykor szép játszótér romja”. Igen, erre speciel emlékszem. Annak idején még a nagyfiammal jelenésünk volt a Barátság téri óvodában, és mint gyakorló szülő, aki „játszani is enged”, szemügyre vettük a lehetőségeket. Az a bizonyos aszfaltozott pálya egyébként a tervdokumentáción is fellelhető… Még mindig a Barna bódé teraszán ülve, az útkereszteződés túloldalán a lakótelep „nagy” Jednotáját látom, eredeti festéssel, de már bezárva.
A Klikkout magazin decemberi hordásakor ugyanez az objektum, a felismerhetetlenségig átalakítva karácsonyi fényekben pompázott. A 2023-ban átadott Emerald Residence, a Family Market diszkontáruházával óriási kontraszt a körülötte lévő paneltengerben.
Még neheztelhetnék is, hisz aki ismer, tudja, gyerekkoromtól óriási Jednota-fan vagyok – olykor indokolatlanul –, de nincs miért neheztelnem. A homlokzat rusztikus csempéjén megcsillanó fényfüzér egy magasabb „level”, mint az egykori Jednota színsémája adta általános lakótelepi élelmiszerüzlet látványa. A szemközti trafikba szintén hordunk magazint, az elárusító hölgy mindig mosolyogva fogad: „már keresték az emberek a Klikkoutot, egykettőre elfogy!” Havonta ezek az alkalmak adják egyben a felfedezés örömét, miként alakul szülővárosom környezete. A gyerekek már „leszoktak” a babakocsiról, így a nagy séták hellyel-közzel elmaradoztak. Csak arra nem sikerült eddig rájönnöm, miért éppen Barátság tér? És ha Barátság tér, kinek a barátságát takarja? De talán nem is kell mindig, mindent megfejteni…
MÉG TÖBB FOTÓ A BARÁTSÁG TÉRRŐL
ELŐZŐ RÉSZEK:
DS – Az én utcám, a te utcád
