A végzős gimis Ajpek Emma életének minden időszakához tartozik egy zenei lenyomat. Gyerekként szülei határozták meg a hallott dallamokat, a Bartók Rádió klasszikusaitól a Kispál és a Borzig. Kamaszként a rockfesztiválok, a kazetták és a fesztiválélmények formálták ízlését, és a zene azóta is elválaszthatatlan része a mindennapjainak. A mai epizódban Emma mutatja meg zenei oldalát, kedvencein keresztül pedig az olvasók is felfedezhetnek új előadókat és dalokat.
Fotók: Ugróczky István
Helóka! Ajpek Emma vagyok, végzős gimnazista Dunaszerdahelyen. Általában mindenben a középút felé húzok, amit bár nehéz eltalálni, de harmóniába önmagával az ember csak így kerülhet. Legjobban egy furcsa összetevőkből összetákolt vegyes koktélként tudnám magam leírni. Bár érdeklődési köreim általában pár évente megújulnak, egy dolog mindig is kitartott, az pedig a művészetekhez való kötődés. Mint a legtöbb 2000 körül született, én is átestem a tipikus csallóközi néptánc-zenesuli-karate triumvirátuson. A vizuális művészetek pár éve törtek be életembe. Érdekel a fotózás, a filmek világa és újabban a festészet, bár az utóbbinak kizárólag fogyasztója vagyok.
Én, és a zene:
Életem minden egyes időszakához társulhatna egy playlist, így eléggé gyakran szoktam élni a nosztalgia múltszépítő-hatásával. Gyerekkorban nincs sok választásunk zenehallgatás terén, a szülők fontos feladata lenne egy sokszínű felhozatalt elénk tárni, e téren szerencsére nem panaszkodhatok. Kiskoromból kiemelném Gryllus Vilmos “gyerekdalait”, a Ghymes melankolikus népiességét, és persze a Quimby-t. Kb. ötéves koromban beírattak zongorára, azóta szüleim jóvoltából máig napi szinten szól a Bartók rádió a nappaliban. Valahogy bekerültek ezek közé a Csárdáskirálynő operett számai, de végül mégsem lettem operett-fanatikus. Nagyon meghatározó volt még a Kispál és a Borz Napozz Holddal búcsúkoncert CD-je, ugyanis az összes családi Balatonozásunkkor az úton csak ez szólhatott (régi autó – beszorult CD – senkise akarja megszerelni). Bár szüleim elsősorban hatalmas rockerek voltak, életem első nagykoncertje mégis a pozsonyi Katy Perry volt, amire valahogy elrángattam apámat. Tehát megvolt a mainstreamben való úszkálás is, amit egyébként nem bánok, de nem is térnék vissza hozzá (hisz minek lebegjen az ember a felszínen, ha alatta sokkal többfelé lehet úszni).
Kora-tini koromban egy rockfeszt hatására elkezdtem gitározni, volt, hogy napokig csak gyakoroltam, amíg pl. el nem tudtam játszani a November Rain szólóját a fejem felett. Ebből az időszakból kedvenceim a Rammstein, Nirvana, Velvet Revolver, Piramis, Guns N’ Roses, Skid Row, Metallica, papám révén a Scorpions. Lenyűgözött a 80-as évek szabados-lázadó hangulata, szívesen megtapasztalnám az akkori klasszikusok aranykorát.
Ekkor jött a kazetta-fanatik korszakom is. Előástam egy doboznyit a pincéből és egy régi, tragikusan élvezhetetlen minőségű lejátszót, de a hangulatért megérte.
Gimis éveim elején kezdődött a fesztiválozás, voltam NFGreenen és eljutottam Gombaszögre is, melyre bár egyedül mentem, az ember ilyen helyeken könnyen megtalálja a társaságát. A bulik által megismertem a magyar “alter” zene felkapottabb képviselőit, majd áttértem a klasszikus hippi vonalra, kedvencebb előadóim ebből a korból a The Doors meg Jim Morrison “szóló” számai, a Jefferson Airplane, The Beatles, Dusty Springfield… és egy csomó előadó, akiktől csak pár számot hallgatok.
Ebből a zsánerből lemezeket is gyűjtök, a családi „padláskollekciónak” hála nem a nulláról kellett indulnom.
Mai ízlésemre nagy hatással voltak a barátaim. Tetszik, ha valakinek az ízlése picit eltér az enyémtől, szeretek új stílusokat és előadókat megismerni. Legjobban azok a számok tetszenek, melyekben még pont ízlésesen keverednek a különböző stílusjegyek. Egy playlist összeállításánál műfajtól függetlenül a hangulatot tartom szem előtt, kifejezetten szeretem a zenék “erotikdallamait”. Ezek furcsa kettősségben leledzenek a zúzósabb techno vagy metál zsánerekkel egy tálcán. Szerintem legjobban a zenei ízlés az, ami meghatároz egy embert. Persze nem kizárólagosan, hiszen ez az egyik legszubjektívabb eleme az életnek, az abszolút önkifejezést az alkotásban látom.
A nap nagy részében általában rajtam van a fejhallgató, ha nem, akkor valószínűleg a kocsi speakerjein szól valami, órán vagyok, vagy épp alszom. Régen nem tudtam, hogy van más opcióm, így a számokat pofátlanul leszedtem YT-ról, aztán szerencsére bejött a Spotify az életembe, ami borzasztóan megkönnyítette a dolgom.
A MIX:
A dalokat beválogatni egyáltalán nem volt nehéz feladat, próbáltam a legkedveltebb stílusaimból hozni egyet-egyet, a sorrendet pedig hangulat szerint összerakni. A szelektálás volt a legnehezebb, de hiába lenne lehetőség többet belerakni, úgy sem lenne könnyebb válogatni.
TRACKLIST:
1. Velvet Revolver – Slither
2. Hiperkarma – R`N`R 2000
3. Peterfy Bori & Love Band – Vámpir
4. Gorillaz – Feel Good Inc.
5. Mark Van Dale & Klubbheads – Raise Your Hands (Full Club Mix)
6. Michael Jackson – Jam
7. The Pharcyde – Otha Fish
8. Bródy János, Koncz Zsuzsa – Mr Alkohol
9. Quimby – Nyina
10.Silver – Wham Bam Shang-a-Lang
