Gyakori témája az iskoláknak, az alapiskoláktól kezdve egészen az felsőoktatási intézményekig a családfa projekt. Ennek célja, hogy megnevezzük felmenőinket, dátummal és ha lehet, akár fotóval is ellássuk a közeli és távoli rokonainkat. De mi a helyzet akkor, ha egy mozaikcsaládban növünk fel és nem fűz rokoni szál a nevelőszüleinkhez? A két anya és két apa hogy fér el egymás mellett?
A magyar nyelv értelmező szótára a családfáról a következőképp fogalmaz: „Egyénnek, családnak, valamely őstől való leszármazását és rokonságát sokágú fa alakjában vagy táblázattal szemléltető ábra; származásfa. Származás, eredet és az ebben szereplő ősök összessége”.
Eszerint a családfa tehát egy származási ábra, amely a biológiai paraméterek alapján fogalmazódik meg. Igen ám, de mi a helyzet a más gyermekét nevelő szülővel, vagy ott, ahol a vér szerinti édesanya, vagy édesapa már nem él? A családfán is helyébe léphet a nevelőszülő? Ezen a kérdésen tanakodtam, amikor a legutóbbi szülői értekezleten felmerült a kérdés. A mi saját helyzetünk nem ilyen tragikus, mindkét gyermekem esetében élnek a szülei. A képben azonban két másik nevelőszülő is szerepel, egy nevelőanya és egy nevelőapa. A feladat azonban tiszta, olyan családfára van szükség, ahol a vér szerinti felmenőket kell megjelölni. Mégis elképzelem, milyen lenne, ha ez a varázsfa négyágú lenne, és mind a négy ágán azok az emberek sorakoznának, akik fontosak. Akik ugyan a nemzés aktusát kihagyták, mégis teljes életükkel a családjuk mellett álltak.
Talán csak a családfa célja a döntő. Egy iskolai projektbe lehet, hogy beleférne az összes szeretett szülő és nevelőszülő, de egy orvosi származásábrába már nem, hiszen itt a biológia számít.
Mi számít valóban örökségnek? Ez a vérségi kötelék, vagy az élet során példázott örökség? Kíváncsi volnék arra is, hogy örökbefogadott gyermekek mit gondolnak erről az iskolai feladatról és arra is, hogy a tanítók mennyire felkészültek ezekre a helyzetekre, illetve az örökbefogadó szülők, akik nap mint nap szembesülnek ezzel a helyzettel, úgy adva magukat örökül.
Vajon a tanárok lazítanak a szabályokon, ha családfáról van szó és a gyerek beengedhet mást is a életfájába? Vagy ragaszkodva a biológiai sémához mindenkinek az eredetijét kell felkutatni? A legfőbb kérdés mégis, hogy néz ki a családfánk saját magunk számára.
