FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Az édesapa, Bari Jenő nem ismeretlen név a DAC-közegben, generációk emlékezhetnek, hogy Jenci milyen közkedvelt DAC-játékos volt anno. Krisztián, a fiú, remek munkát végez a Zsolna színeiben, amit megtetőzött a Slovan elleni győztes góllal. Nem csak a jelenről, hanem a múltról is beszéltünk Krisztiánnal, elvégre az interjú egyik témája volt a DAC ificsapatokban töltött időszaka is.
Üdvözlöm a SzerdaHelyzet Extra nézőit/olvasóit, és köszöntöm Bari Krisztiánt, aki az MŠK Zsolna erőssége. Krisztián, szervusz!
Üdvözlök én is mindenkit, köszönöm a meghívást. Akik nem ismernek, Bari Krisztián vagyok, lehet, többen ismerik Dunaszerdahelyen az apukámat, Bari Jenőt, Jencit, aki itt futballozott két évet a 90-es években. Jelenleg a Zsolna csapatában futballozom, és ott élem az életemet is. 23 éves vagyok és lassan a negyedik szezont, a negyedik évem kezdem.
Megemlítetted édesapád nevét, pont a napokban jött ki egy interjú, miután győztes gólt szereztél a Slovan ellen, esetleg ahhoz van valamilyen megjegyzésed?
Hát igen, apukám már minden meccsen ott van, amikor tud, támogat mindenben. Pont azon a mérkőzésen is ott volt az idősebb testvéremmel és a menyasszonyommal. Azt a pillanatot elmondani nem is lehet, ez egy olyan érzés volt számomra, hogy még most is nehéz róla beszélni, mert olyan boldogság és energia töltött el abban a pillanatban, hogy tényleg nagyon nehéz szavakba önteni. Atámogatás ott volt a szüleim által, szóval mondhatni nekem könnyebb is a pályára lépni, mert mindig tudom, hogy van mögöttem támasz.
Ha édesapádnál maradnánk még egy picit. Mennyire volt neked nehéz a kezdet? Mennyire volt az pozitív segítség, hogy édesapád egykor focizott, és kifejezetten híres volt a környéken. Mai napig az, ugye?
Igen. Pozitív volt, hogy többet tud segíteni, meg tanácsokkal ellátni, viszont ennek is volt hátránya, mivel mindig úgymond az ő árnyékában voltam. Lehet most is, mert mindenki hozzá hasonlított, hogy kezdesz hasonlítani apudra, és talán leszel olyan jó, mint ő. Szóval nem volt olyan egyszerű, mert többet kellett bizonyítanom, hogy engem is megismerjenek úgy, hogy Bari Krisztián, és nem úgy, hogy ő Bari Jenci fia.
Az akadémiai résznél maradva, hogyan kerültél te a labdarúgásba? Miként jellemeznéd, mi volt a legnehezebb az akadémiai éveid alatt, és mi volt az a nehézség, amikor a felnőtt foci közelébe kerültél?
Számomra a legnehezebb az volt, amikor elkerültem ide, Dunaszerdahelyre 14 évesen. Az átmenet számomra nagyon nehéz volt, mert a csapattársaim akkor már sokkal előrébb voltak, mint én, mert azok az edzések Füleken nem voltak olyan intenzívek, nem voltak olyan taktikai dolgok, mint amiket itt tapasztaltam. Szóval számomra szerintem az volt a legnehezebb, hogy felvegyem a ritmust.
Természetesen aztán a felnőtt fociban az átmenet még nehezebb volt, mint gondoltam. Ott már jobban, fejben is koncentráltabbnak kellett lennem,
ugyanis ha nem voltam ott fejben edzéseken, mérkőzéseken, akkor mindig közbejött valamilyen sérülés, és ez fékezett a karrierem során is. Szóval talán az, hogy mindig ott kellett lennem fejben.
2020-ban igazoltál Zsolnára, akkor még az akadémián játszottál egy-két évet, és utána 2022-től lettél aktívan a felnőtt csapat tagja. Milyen volt Zsolnán a beilleszkedés, hogyan fogadtak, milyen volt az az első pár év?
Őszintén megmondom, az első pár év számomra nagyon nehéz volt. A csapattársak és a klub, a vezetőség, az edzők mind jók voltak hozzám, befogadtak mindjárt. Sok ismerősöm is volt a korosztályos válogatottból, de számomra az átmenet nagyon nehéz volt. Az első év olyan volt, hogy nem is szerettem volna ott maradni tovább. Megfordult a fejemben, hogy el szeretnék innen menni, apumat mindig ezzel idegesítettem, hogy legyen olyan kedves, találjon nekem valamit, vagy beszéljünk a vezetőséggel, nem szeretnék itt lenni, mert nem érzem jól magam, de szerintem ehhez hozzátett a sok sérülés is. Eleinte elég gyakran lesérültem, így nem tudtam a pályán lenni, segíteni a csapattársaimnak, de ez idővel valahogy átment rajtam, átgondoltam, hogy ha valamit el szeretnék érni, akkor nem szabad ilyen könnyen feladnom. Muszáj tovább harcolnom és küzdenem, mert nem olyan egyszerű, mint ahogy ezt én elképzeltem.
Lassan áttérve a felnőtt focira az akadémiáról. Amikor odakerültél a Zsolna csapatához, milyen érzés volt először a felnőtt csapattal lenni és meccsekre utazni, milyen volt a debütálásod? Hogyan emlékszel erre vissza?
Nem volt az sem egyszerű, de ahogy mondtam, a csapattársak meg az edzők is befogadtak engem, és sok csapattársamat már ismertem is. Emlékszem a debütálásomra, hazai meccs volt a Nagyszombat ellen. Szerencsére az a mérkőzés is nagyon jól kijött számomra, mivel sikerült egy gólpasszt is adnom. Sajnos a mérkőzést nem nyertük meg, de úgy hiszem, hogy a teljesítményem megfelelő volt, aztán sajnos megint közbejött egy sérülés, szóval megint kiestem a meccsekből és az edzésekből. Nem volt könnyű átvészelni, de tudtam, hogy már ott vagyok az A csapat kapujában, és át kell ezen lendülnön, aztán egyszerűbben mentek valahogy a dolgok.
Ha még ennél a résznél maradunk, mennyire volt más az edzőknek a hozzáállása, mennyire segítettek, mi volt az, amivel próbáltak egy kicsit többet adni, hogy még gyorsabban átszokjál a felnőtt focira, és ott tudjál maradni az A csapatban?
Sokat beszéltünk az edzőkkel, hogy mik azok a dolgok, amiben nekem fejlődnöm kellene. Ezeket aztán mi át is vettük, hogy mi az, amiben nekem még többet kell teljesíteni, többet kell csinálnom, és mindig edzések után vagy edzések előtt elemeztük ezeket videóelemzéseken, és aztán a gyakorlatokat edzéseken is próbáltuk fejleszteni. Mondhatom, hogy sokat segítettek ebben, mivel taktikai szempontból is nagyon sokat fejlődhettem, és ez a mai napig így van, ha valami nem úgy sikerül, vagy látják rajtam, hogy még valamiben tényleg fejlődni kell, akkor mindig ott vannak.
Dominik Javorček az előző szezonban távozott, és az ő távozásával te lettél az első számú bal szélső hátvéd. Most hogyan érzed magad? Mennyire érzed ezt tehernek, vagy éppen ellenkezőleg, ez kiváltság?
Természetesen örülök, másfelől meg én is szeretnék egy ilyen igazolást elérni, mint ő, ugyanakkor a konkurencia nagy, mert minden poszton van kettő-három olyan kvalitás játékos, hogy mindig muszáj 100%-ot nyújtanunk edzéseken is és mérkőzéseken is. Szóval
a konkurencia mindig nagy a csapatban, és muszáj mindig tényleg odatenni magunkat, hogy minden hétvégén a kezdőcsapatba legyünk.
Amikor odaigazoltál Zsolnára, akkor az megfordult a fejedben, hogy talán innen könnyebb lesz majd előrelépni egy bizonyos idő után. Ez is közrejátszhatott az átigazolásodban?
Tudtuk akkor, hogy a Zsolna hogyan foglalkozik a fiatalokkal. Én akkoriban még elég fiatal voltam, szóval számomra nagyon fontos volt, hogy beépítik a fiatalokat, és fokozatosan adnak nekik lehetőséget. És azt is láttam, hogy évekkel ezelőtt milyen átigazolásokat csináltak a játékosok külföldre, és esetleg a válogatotthoz is közelebb lehet kerülni. Természetesen az is benne volt, hogy nagyobb lehetőséget kaphatok majd Zsolnán, és közelebb kerülhetek a céljaim eléréséhez.
Több korosztályos válogatottban is szerepeltél. Mindenképp vágyad, hogy a felnőtt válogatottban is bemutatkozzál a jövőben?
Természetesen remélem, hogy a közeljövőben megjön ez a meghívó, és bemutatkozhatok a felnőtt válogatottban is.
Ami viszont még nagyon érdekelne a Zsolnával kapcsolatban, hogy ott jelenleg baloldali szélső hátvédként rengeteg támadó és védekező feladatod van, de te korábban említetted, hogy Dunaszerdahelyen lettél először szélső hátvéd, azelőtt inkább szélső voltál. Most már azért gondolom megbarátkoztál ezzel a poszttal, és egyre otthonosabban érzed magad benne.
Most már igen, eleinte, amikor még Dunaszerdahelyen voltam, akkor nem nagyon örültem neki, mert jobban húzott engem előre a játék, mint hátrafelé. Szóval nem is voltam boldog eleinte, mivel tudtam, hogy nekem nem ez a posztom és nem ezt szeretném játszani, de aztán a későbbiekben rájöttem, hogy ez a poszt szerintem jobban ül nekem, mint a támadó szélső vagy a támadó csatár. Aztán ezt el is fogadtam, és szerintem megtaláltam a megfelelő posztot.
Ennél a posztnál maradva, te hogyan írnád le a szerepkörödet? Mi az, amit elvárnak tőled az edzők, kicsit részletesebben fejtsd ki az olvasókat, hogy mik azok a tanácsok amit elvárnak tőled az edzők és az egész csapat?
Hát mi ugye olyan szisztémát játszunk, ez a 3-4-3, ahol a két szélső az a négyesben van, ahol muszáj támadásban is ott lennünk, viszont védekezésben is muszáj mindig visszaérnünk. Néha segítünk a két középpályásnak is kialakítani a támadásokat, szóval nem csak az van, hogy mi a szélen vagyunk és futunk, hanem tőlem elvárják azt is, hogy középre is sokat járjak, és segítsek a középpályásoknak, és ezzel gólpasszokat vagy esetleg támadásokat építeni. Szóval nem olyan egyszerű ez a poszt, mivel sokat kell futni, de nekem ez ül, és tudom már a taktikai dolgokat, hogy mit hogyan kell ott csinálnom.
Zsolna idén elöl van és kifejezetten magas teljesítményt nyújt, és pontosan az, hogy nagyon intenzív csapat vagytok, és mindig azok is voltatok. Viszont idén mintha egy picit változtatott volna a vezetőedző abban, hogy nem azt várja el, hogy 90 percig folyamatosan letámadjatok, hanem néha egy kicsit meg is kell állni, visszább is kell állni. Minek tudható be, hogy a Zsolna most ennyire ott van elöl, és a Slovannal partiban van szinte a bajnoki címért?
Hát szerintem most ez a csapat jól össze lett rakva, mivel nem csak fiatalokból áll, hanem van három-négy tapasztalt játékos, aki segíthet a csapatnak a mérkőzés azon részében, amikor már tényleg úgy érezzük, meglehet ez a mérkőzés, de még mindig van hátra 10-15 perc. Ilyenkor ők segítenek nekünk, hogy kicsit vissza is húzódunk, és kicsit meg is pihenünk, mivel nem lehet a teljes 90 perc alatt letámadni az ellenfelet, mert azt nem mindig bírnánk. Szerintem ez a csapatszellem, és az, hogy a csapat, az edzői stáb remekül együtt tud dolgozni, és segítünk egymásnak mindig.
Említetted az idősebb és tapasztaltabb játékosokat, akkor most név szerint talán Tomáš Hubočan, Peter Pekarík és akár Miroslav Káčer abszolút ide sorolható. Pályán kívül mennyire vállalnak szerepet, mennyire hangosak az öltözőben, ellátnak tanácsokkal?
Elég sokat szoktunk beszélgetni személyesen is velük, vagy akár ilyen csoportokban, hogy mi az a dolog, amiben fejlődnünk kellene, és mire kell jobban odafigyelnünk. Szóval ők mindig próbálnak nekünk segíteni, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is, és szerintem ez nagy pozitív hatással van a csapatra, hiszen a többi csapattárs, esetleg a fiatalok is jobban fölveszik a ritmust.
Látják, hogy itt egy Peki, itt egy Hubočan van a csapatban, akkor ők is azért másképp dolgoznak az edzéseken, meg ugyanúgy mi is. Számunkra nagyon nagy impulzus volt, hogy Pekarík visszajött hozzánk, és reméljük, hogy folytatni is fogja velünk.
Most a Zsolna ott van a második helyen és nagyon-nagyon közel van a Slovanhoz. Kétszer megvertétek a Slovant, egyszer Pozsonyban 5:0-ra, másodszor pedig Zsolnán sikerült 2:1-re nyerni. Mennyire sokat beszéltek az öltözőben, hogy meglehet esetleg a bajnoki cím, vagy egy versenyfutás?
Őszintén, nem beszélünk róla. Az edző is mindig mondja, hogy nem szeretne a bajnoki címről beszélni, hiszen a szezon még nagyon hosszú. Nagyon sok mérkőzés van hátra, és ha azon fogunk gondolkozni, hogy a bajnoki címet szeretnénk elérni, akkor lehet, hogy megint még az európai szintet se tudjuk kiharcolni, mint ahogy ez tavaly is megtörtént. Szóval mindig a következő meccsre koncentrálunk, és azon akarunk sikeres lenni, aztán majd meglátjuk a szezon végén, hogy ki lesz az első helyen.
Hogyan néz ki nálatok egy felkészülés a mérkőzésre? Mennyire készítenek fel az ellenfél játékosaiból, vagy éppen csak a rendszerekből? Hogyan kell ezt elképzelni?
Egész héten készülünk rá, majdnem minden nap videóelemzésünk van, aztán egy-két nappal a meccs előtt szoktunk csoportokban is videózni, a hátvédek, csatárok, középpályások, és ott vannak ugye az individuális játékosok az ellenfelektől, és mindig azokat szoktuk elemezni, hogy mik az erősségeik, mi a gyenge oldaluk, és hogyan tudnánk ellenük sikeresek lenni. Szóval ezt mindig elemezzük. Aztán a meccs napján már nem nagyon, mivel mindenki tudja, mi a dolga, és már csak elmondunk egy-két taktikai dolgot.
Tehát akkor jól értem, hogy ti már hamarabb azért tudjátok az összeállítást is, nagyjából ezt mikor szokták elmondani, ezt el lehet mondani?
Ezt már a hét közepén, ha például szombaton van mérkőzés, akkor körülbelül már szerdán tudjuk, mivel már edzéseken is gyakoroljuk a taktikai dolgokat, a letámadásokat, mindent, szóval már ilyenkor a hét közepén tudni szoktuk általában.
És a zsolnai edzőknél maradva egy picit, említetted, hogy az átmenetnél segítettek, nagyon sokat kommunikáltak veletek, akkor milyen a felkészülésnél, hogy próbálnak titeket arra ösztönözni, hogy a lehető legjobbak legyetek? Próbálnak mindenkit személyenként minél jobban fejleszteni?
Szerintem igen, ahogy mondtam, ha a mérkőzéseken nem úgy alakul a dolog, ahogy szerettem vagy szerettük volna, ők minden meccs után kielemezik, és aztán erről mindig beszélünk, hogy mit kellett volna jobban csinálni. Mire kell jobban figyelnem, ha az ellenfél kilép rám, hogy a labdát hova vigyem, hova passzoljam, vagy hogyan kellett volna ezt jobban megoldani. Úgy érzem, hogy minden héten tudunk fejlődni, mivel minden héten kapunk valami új információt arról, hogy mit kellett volna jobban csinálni.
A ligánál maradva, azért a Slovan egyértelműen kimagaslik az egész ligából, viszont vannak konkurens csapatok, akik mindig oda akarnak mögéjük érni. Most akkor nevezzük szerintem meg a Zsolnát abszolút első számúként, de ilyen célokkal van mindig a DAC és a Nagyszombat is. Ha ellenük játszotok, milyen érzéseitek vannak? Milyen érzésekkel lépsz pályára ilyen rangadókon, akár a Nagyszombat vagy a DAC ellen?
Hát én úgy érzem magamon, meg a csapattársaimon is, hogy mindig motiváltabbak vagyunk egy ilyen csapat ellen, legyen az akár a DAC, vagy Nagyszombat. Mindig próbálunk maximumot nyújtani. Az elején kicsit izgultam, amikor Dunaszerdahelyen léphettem pályára, de most már nem veszem föl annyira, hogy a DAC ellen játszunk. Mindig boldog vagyok, mikor ide visszajöhetek, és ugyan nem hazai mezben mint DAC-játékos lépek pályára, hanem ellenfélként, de számomra mindig jó érzés ide visszatérni.
Ha már a DAC-ot említettük, akkor lenne egy olyan kérdésem, hogy ha a jövőben, nem mondok időtávlatot, kapnál egy ajánlatot, és ott lenne az asztalon a DAC ajánlata is, akkor azért átfutna a fejedben, hogy jó lenne itt játszani?
Természetesen, szerintem minden felvidéki magyar, vagy csallóközi magyar srácnak az az álma, hogy a DAC-ban focizhasson és itt léphessen pályára.
Nekem is ez volt, amikor itt voltam, hogy egyszer én is itt fogok pályára lépni, és itt is apu nyomdokaiba léphetek majd. Szóval nem tudom, ez olyan kérdés, hogy nehéz megválaszolni, őszintén nehéz, hogy mit hoz majd a jövő.
Most még maradnánk az átigazolási témánál, akkor te hogy érzed, melyik az a bajnokság, az a foci, ami a legjobban illene? Hol tudnád magad elképzelni a jövőben?
Hát erről már sokat beszélgettünk apummal, meg az ügynökömmel is, hogy mi lenne számomra a legmegfelelőbb hely a Zsolna után vagy a Szlovák Liga után, és szerintem nem szeretnénk nagyot lépni. A legmegfelelőbb szerintem egy ilyen belga, holland, vagy hasonló liga lenne, ahol tudnék fejlődni még tovább, és aztán onnan esetleg egy nagyobb átlépést csinálni. Szóval számomra és számunkra most ez lenne a cél, hogy legalább egy ilyen ligába kikerülni, és aztán onnan tovább menni.
Akkor szépen lépésről lépésre szeretnétek ti is mindenképpen haladni. Van olyan csapat számodra, amely abszolút kedvenc és szoktad nézni a mérkőzéseit, vagy éppen szurkolsz nekik?
Kiskorom óta mindig a spanyol focit néztem, a Barcelona csapatát és nekik szurkolok még most is, szóval egy álom, álomcsapat, ahol a legszívesebben szeretnék játszani, számomra ez a legnagyobb cél.
Neked volt személyes példaképed, édesapádat szerintem ide vehetjük, mellette esetleg még volt-e olyan játékos vagy éppen személy, akire példaképként tekintettél?
Hát így őszintén, példaképként nem is tudom. Ahogy említettem is, az apukám volt, akire mindig is felnéztem, és mindig is olyan szerettem volna lenni, olyan sikeres is. Kedvenc focistáim mindig is voltak, amikor ott volt Messi, szóval gyerekkorom óta ő volt a kedvencem, de példaképként nem tudom, jelenleg csak úgy apukámat tudnám megjeleníteni.
Van olyan játékos, akit kifejezetten sokat nézel, szeretsz nézni, és próbálsz belőle építkezni, hogy te is még jobb játékos legyél?
Hát ugye, az én posztom a balhátvéd, balszélsőként mindig azokra a játékosokra próbálok jobban figyelni. Jelenleg az AC Milan-ból Theo Hernandez, aki szerintem ugyanolyan támadójátékos, és próbálom az ő játékát figyelni, meg az ő teljesítményét is, hogy mi az, amiben ő jobban teljesít. Én is szeretnék ilyen típusú szélső hátvéd lenni.
Abszolút szurkolunk neked, nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél hozzánk, és rengeteg érdekességet meséltél magadról. Én személy szerint és az egész stáb kívánjuk nektek a lehető legjobbakat és sikerüljenek az álmaitok. Hát reméljük, hogy sikerül megszorongatni a Slovant, és akár elhódítani a bajnoki címet.
Köszönöm!
KAPCSOLÓDÓ:
Interjú Bari Krisztiánnal | SzerdaHelyzet Extra
