POÓR TIBOR: Kezdetnek megemlíteném, hogy az előző felkészülési meccsen nem lehetett megfelelőnek nevezni az iramot, és ez érvényes annak tudatában is, hogy az edzéseken nagy a fizikai megterhelés. A Dukla elleni meccsen jobb volt az iram és ez a tény az első félidőben az előnyünkre vált. A mérkőzés elején pár perc után teljesen átvettük az uralmat a pályán és ez nem is változott a meccs végéig. Az ellenfelünk gyakorlatilag Popović nagy védése után elkönyvelte a vereséget és már nem is erőlködött. A sorokról inkább a következő meccs után beszélnék, mert picit sejteti, hogy egy ilyen modell mellett Fodrek akár (összeszokott) párosban is jelöl, vagy kivesz játékosokat a kezdő tizenegyből. Tényleg díjazom Fodrek döntését, mely szerint az utolsó két felkészülési meccsen már a kezdő tizenegy egyenlő lesz a Szakolca elleni meccs kezdőcsapatával – ezt nagyon hiányoltam az előző edzőknél. Ami viszont biztos, hogy végre látok elképzelést a támadások felépítésénél és nem ragadunk le az átméneteknél. Fontos lesz, hogy a realizációhoz jól válassza ki a kezdőcsapatot – kíváncsian várom. Individuálisan kiemelném természetesen Barišićot, aki ahogy kell, bepofozza a gólokat. Jól helyezkedik, nem rúg luftot, nem fűlnek össze a lábai a befejezésnél, ahogy bizony nem egy játékosunktól láttuk tavaly. Kíváncsi vagyok, hogy ez mire lesz elég a Niké Ligában. Kapusaink is növelték az önbizalmukat, kár, hogy a Dukla nem próbálta ki jobban Felipét. Jó lenne tudni, hol tart a gyakorlatban a második számú kapusunk. A meccs egyik legnagyobb mínusza a rossz talaj volt, picit AliExpress feeling. Így mondom: ha a játékosok kiadnak magukból mindent, Szakolcára és Rózsahegyre ez elég lesz, de Nagyszombatra és Zsolnára szerintem még nem. Jó lenne tisztázni, hogy mi lesz Andzouanával, mert Pozsonyban már tényként kezelik, hogy a Slovanban folytatja. Egy jó Andzouanát pótolni kell, és ha nem megy, akkor ne legyen belőle hasonló kabaré, mint az őszi idény előtt.
KOVÁCS MÁTÉ: Az előző mérkőzéshez képest a DAC nagyobb irammal kezdett, mint a prágai ellenfele és próbálta az első percektől uralni a mérkőzést. Lassan kezd körvonalazódni a stáb elképzelése. A kapustól való építkezés rendre 4-2-ben zajlott. A harmadik középpályás pedig a vonalak között, centrálisan foglalta el a helyét. A két szélső teljesen a vonalak mellé kihúzódva helyezkedett. Továbbá a labdás fázisoknál érdekes volt látni a csatár (főként Barišić) visszamozgását. Az építkezésnél lehet említeni egy pozitív és egy negatív dolgot is. A csapat kevesebb olyan hosszú labdával dolgozik, amelyet céltalanul feljátszanak, hanem próbálunk területet nyitni a széleken és oda berúgni a labdát területbe. Számomra viszont hiányzik, hogy nagyon ritkán próbáljuk centrálisan is előre juttatni a labdát a vonalak közé. A második félidőben ezt láthattuk néhányszor Kacharabától, de nagyon kevésszer. Összességében viszont több játékosnak is nagy önbizalom-növelő meccs volt, mint Barišić, Felipe, de ne felejtsük el Popović reflexvédését sem. Bővebben hétfőn a SzerdaHelyzetben. Hajrá, DAC!
