Telefon nélkül egy teljes napig? Két fiatal bevállalta, és elmesélték, milyen volt! | Zénidőm

Elgondolkodtál már azon, milyen lenne egy napot, egy hetet vagy akár három hetet kütyük nélkül tölteni? Ivicze Krisztina és Káplán Veronika kipróbálták, milyen érzés búcsút inteni a social mediának, félretenni a telefont, és igazán jelen lenni a pillanatban. Nekik sikerült a „végtelen görgetést” tudatosan letenni. Most megosztják, milyen kihívásokkal és váratlan felismerésekkel találkoztak, és hogyan formálta át mindennapjaikat az offline lét.

Mit jelent számodra a képernyőmentes időszak?

I. K.: Számomra a képernyőmentes időszak egy olyan napot jelent, amikor teljesen mellőzöm a tévét, a telefont és a tabletet. Még a telefonhívásokat sem fogadom ilyenkor – csak a személyes beszélgetések férnek bele ebbe az időszakba.

K. V.: Nekem a képernyőmentes időszak azt jelenti, hogy tudatosan korlátozom a telefon- és számítógép-használatomat. Ide sorolnám a tévét is, de szerencsére azt a szokásomat már 5-6 éve sikerült elhagynom. A telefonommal azonban egészen más helyzet: az agyam el akarja hitetni velem, hogy a nap 24 órájában szükségem van rá. Számomra a képernyőmentesség nem jelent teljes megvonást, inkább a használat csökkentését és tudatosabb kezelését.

Próbáltál már digitális detoxot tartani?

I. K.: Próbálkoztam már néhányszor. Legutóbb a Fókusz Diákszínpaddal tartottunk egy teljesen kütyümentes napot, és sikeresen végigvittem a 24 órát. Meglepő volt, hogy a nap folyamán többször is azon kaptam magam, hogy hiányzik a neten való görgetés és egyéb online tevékenységek. Valószínűleg azért is volt nehezebb, mert azon a napon éppen semmi dolgom nem volt. Személyes tapasztalatom szerint fesztiválokon sokkal könnyebb offline lenni. Ott maximum csak az időt nézem meg, vagy ha keresek valakit, felhívom – ezenkívül semmi mást nem használok. Képek és videók készítéséhez egy kis digitális kamerát használok, ami sokkal hangulatosabb, mint egy mobil.

K. V.: Többször is eljátszottam már a digitális detox gondolatával, de eddig csak egyszer sikerült valóban elhatároznom magam mellette – mégpedig 2024 nyarán. Akkor három hétre letettem a social media oldalakat és a sorozatokat. Legalábbis ez volt a terv.

Nem fogok hazudni: nagyon nehéz volt. Az első napok voltak a legmegpróbáltatóbbak, egy-egy nap szó szerint egy örökkévalóságnak tűnt. Szerencsére nem kellett egyedül végigcsinálnom, mert egy barátnőmmel közösen döntöttünk úgy, hogy belevágunk, és felváltva támogattuk egymást.

A digitális detox viszonylag tág fogalom, ezért fontos volt, hogy először lefektessük az alapokat, és megbeszéljük, mi az, amire fókuszálni szeretnénk. Mi a social mediát és a sorozatokat választottuk. Ahogy már említettem, az első napok igazán kínzóak voltak, és sajnos beleestem abba a hibába, hogy engedtem a kísértésnek. Az „Így nincs mit csinálnom, unatkozom!” és a „Talán nem kellett volna rögtön a mélyvízbe ugrani.” mondatokkal nyugtattam magam, és végül feloldottam a sorozatnézési korlátozásaimat. Nagy meglepetésemre azonban itt is akadályokba ütköztem. Rájöttem, hogy a sorozatnézés sem köt le folyamatosan, és ezzel csak még erősebben előjött a telefonpörgetési kényszerem. Bár a sorozatnézés megmaradt, szerencsére a social mediával szemben sikerült erősnek és következetesnek maradnom a továbbiakban.

Nem volt könnyű időszak, hiszen a nyár közepén vágtunk bele, és még Szlovákia egyik legismertebb fesztiválja, a Gombaszög is pont ebbe az időszakba esett.

A FOMO, vagyis a „mi van, ha lemaradok valamiről” érzés végig ott lebegett felettem. Aggódtam, hogy nem fogom tudni, ki kivel és merre járt, mit csinált a nyáron, és persze én sem posztolhattam semmit. Ahogy azonban teltek a napok és a hetek, egyre könnyebb és természetesebb lett az egész.

Közben fejben is sikerült átkapcsolnom egy teljesen más látásmódra: semmi sem történik, ha lemaradok néhány történetről. Amiről nem tudok, az nem fáj – és bizony fogalmam sem volt róla, ki mit posztolt éppen.

Tapasztaltál pozitív változást az offline töltött idő után?

I. K.: Az offline napok után rájöttem, hogy egészségtelenül sok időt töltök néhány applikáción, ezért időkorlátozást állítottam be rájuk. Most már napi maximum fél órát szánok a social mediára. Emellett átértékeltem azt is, hogy milyen tartalmakat fogyasztok. Teljesen kiszálltam az influencer drámák követéséből, mert rájöttem, hogy ezek abszolút semmilyen hatással nincsenek az életemre – így felesleges rajtuk idegeskedni. Most már inkább meghallgatok egy történelemmel foglalkozó podcastet, mint hogy másfél órás kibeszélő videókat nézzek arról, ki melyik celebet utálja és miért.

K. V.: Az offline töltött időt sikeresnek éltem meg. A detox után sem éreztem szükségét annak, hogy bepótoljam a kimaradt tartalmakat, mert szerettem volna, ha ez az élmény minél tovább megmarad.

Számomra a legnagyobb változás az volt, hogy nem bújtam a telefonom mögé nagyobb társaságokban, ami jelentős önfejlesztő hatással volt rám. Kiegyensúlyozottabb lettem, és igazán jelen tudtam lenni a pillanatokban. A jövőben mindenképp szeretnék több ilyen detoxot tartani, mert ebben a rohanó világban könnyű belefeledkezni a végtelen görgetésbe, és elfelejteni, milyen érzés igazán jelen lenni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik még nem próbálták, de fontolgatják a digitális detoxot?

I. K.: Minél hamarabb kezdjenek bele, és ne halogassák! Ne várjanak a tökéletes napra, mert az sosem fog eljönni. Szerintem a legjobb időpont egy 24 órás detoxra egy szombati nap.

Előtte mindenképpen értesítsék a közeli ismerőseiket, akikkel naponta beszélnek, hogy mettől meddig nem lesznek elérhetők. Meglepő dolgokat realizálhatnak magukkal kapcsolatban – például azt, hogy tudat alatt mennyire ráfüggtek az Instagram Reelsek nézegetésére.

K. V.: Ha bárki gondolkodik a digitális detoxon, csak azt tudom javasolni, hogy vágjon bele! Akár egy ismerőssel, hiszen sokkal könnyebb, ha van valaki, aki ugyanazon megy keresztül, és motiváljátok egymást. De akár egyedül is belevághat, hiszen ezzel csak magatokon segítetek. Higgyétek el, nincs jobb érzés annál, mint amikor bizonyítani tudtok magatoknak! Talán még egy dolog ennél is jobb: ha végre nem függötök mások életétől.