Januárban mindenki próbálja kissé rendszerezni az életét, új célokat kitűzni, amelyek iránytűként szolgálnak majd, az előttünk álló esztendőben. Az újrakezdés képessége hatalmas, belső hitet és dacos kitartást igényel – ezt próbáltam megjeleníteni az alábbi versben. Bár a körülmények sokszor nem könnyítik meg a dolgunkat, de hiszem és tudom, hogy a kapitányi hídon, mindig a saját kezünkben van a kormány.
Kovács Andrea: Hullámzás
Széttört tükörcserépben
viola könny szárad.
Álom, ha szaladsz is,
én megyek utánad.
Soha nem hátrahagyni
harcolni érte, míg a köröm szakad.
Mint agárok a műnyulat,
hajtani a látomást,
ami a szemtengerben lebeg.
Mi lehetne emberibb, mint ezerszer nekivágni?
Hosszúra nyúlt pillanatban
szétoszlik a hajnalfátyol,
az embe keze reped a kötéltől,
fárad az odaadástól.
Meg nem állhatok.
El nem csüggedhetek,
azok a partok engem várnak.
Hitem csak ebben lehet.
Addig majd fűt a kitartó alázat.
Kezem a kormányon,
el nem engedheti.
Hány hullámzás az élet?
Hányszor lehet…újrakezdeni?