Ahogy ezeket a sorokat írom, Dunaszerdahelyen éppen nagyban tombol az influenza. A városi, illetve környékbeli alapiskolák közül sok bezárni kényszerült a rengeteg hiányzó miatt, az óvodákban összevont csoportokban ismerkednek azok a gyerkőcök, akik még nem dőltek ki, de persze a felnőtteket sem kíméli a kór. Úgy tűnik, az idei szezon meglehetősen erős – az ágynak eső betegeket hosszan tartó magas láz, illetve makacs köhögés kínozza.
Az influenza olyan betegség, amelyet szeretünk nem komolyan venni.
Évről évre felbukkan, és rendszerint a tél második felében emelkedik meg a fertőzöttek száma. Az első tünetek a megfertőződést követő 1.-3. napon jelentkeznek. A láz, hidegrázás, levertség mellett a beteg lehet étvágytalan, fájhat a torka vagy a feje, és tipikusan száraz köhögés is jelentkezik. Az esetek döntő többségében ezek a tünetek viszonylag hamar elmúlnak, ám az influenza ettől függetlenül nem veszélytelen. Komoly szövődményei lehetnek, olyanok, mint például a középfül-, orrmelléküreg-, tüdő-, szívizom-, vagy akár agyhártyagyulladás.
Ebből a szempontból a legveszélyeztetettebbek az immunrendszer elégtelenségével küzdők mellett a legkisebbek, illetve a legidősebbek, akiknél általában a tünetek és szövődmények is súlyosabbak. Idős korban a betegség halálos is lehet. Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy az influenza volt-e felelős egy páciens elhunytáért, mert egyrészt nem mindig tesztelnek a vírus jelenlétére, másrészt pedig gyakran a szövődmények, illetve a beteg már meglévő krónikus betegségei közrejátszanak. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint évente 290-650 ezer ember hal meg influenzában, Európában pedig 65 év felett átlagosan 30,8 haláleset esik százezer lakosra. Az influenzát mégis hajlamosak vagyunk alábecsülni, mert megszoktuk, megtanultunk együtt élni vele.
Nagyon régóta jelen van ugyanis az emberi populációkban.
Az influenza vírusos jellegű megbetegedés. 4 törzséből három, az A, B és C variáns képes megbetegíteni az embert. Az A típusú influenzavírus egyébként nem kizárólagosan embereket fertőz meg, emlősök és madarak is elkaphatják. Lehet szó zoonózisról is, azaz az influenza terjedhet állatokról emberre, hogy ezt követően szaporodjon el az emberi populációban.
Mindenesetre egészen biztos, hogy a vírus már az ókorban is velünk volt: Hippokratész feljegyzett róla egy s mást, jóval azelőtt, hogy tudtuk volna, konkrétan minek köszönhetjük a lázat, és a torokfájást. A világtörténelem legpusztítóbb influenzajárványa az úgynevezett spanyolnátha volt, mely két év (1918-1920) alatt, amikor végigsöpört a világon, bizonyos becslések szerint százmillió ember halálát okozta. Leginkább az különböztette meg az addigi és azóta terjedő influenzavariánsoktól, hogy legsúlyosabban a fiatal felnőtteket sújtotta. Az immunrendszerük reagálhatta túl a vírus elleni védekezést, saját testük ellen fordulva, de a gyakori szövődményként kialakuló súlyos tüdőgyulladás ellen sem léteztek még antibiotikumok. A háború utóhatásai egyébként is nagyon kedveztek a kórokozó terjedésének: a frontról hazaérkező, legyengült immunrendszerű katonák világszerte széthordták a járványt. Azóta szerencsére nem ütötte fel a fejét az influenzának ehhez hasonlóan súlyos variánsa, bár volt helyette dolgunk más fertőző betegségekkel.
De mit tehetünk annak érdekében, hogy ne betegedjünk meg?
Az immunrendszerünket kordában tarthatjuk egészséges táplálkozással, rendszeres testmozgással, illetve érdemes azokat a vitaminokat, nyomelemeket pótolni, amelyekhez a téli hónapokban nehezebben férünk hozzá. Ilyen például a D-vitamin, a C-vitamin, vagy épp a cink. Persze ez nem feltétlenül véd meg minket, ha a kis beteg óvodásunk akaratlanul is ragaszkodik ahhoz, hogy az arcunkba köhögjön. Mindenesetre segíthet a gyakori kézmosás, távolságtartás, amennyire lehetséges, valamint a nem épp kellemes, ám hatékony maszkviselet.
Ezenkívül beadhatjuk ősszel, ideálisan október-november környékén az influenza elleni oltást. Mivel minden esztendőben más variáns kering az emberek között, az oltást is évente újítják. Azt tudni kell, hogy a vakcina nem véd meg száz százalékosan attól, hogy elkapd a betegséget, viszont annak lefolyását mindenképpen enyhíti, és erősen lecsökkenti a súlyos komplikációk kialakulásának a veszélyét. Ezért ajánlják beadását tulajdonképpen mindenkinek, különös tekintettel a kisgyermekekre, 59 év fölöttiekre, várandós anyukákra, krónikus betegekre, egészségügyben dolgozókra, illetve azokra, akik munkájukból kifolyólag nagyon sok emberrel találkoznak naponta. Azoknak, akik nem jól bírják a tűszúrást, jó hír, hogy orrba fecskendezve is be lehet adni az ellenanyagot. Az ráadásul biztonságos, az esetleges enyhe tünetek 2-3 napon belül elmúlnak.
Hogy vészeljük át a dolgot, ha mégis elért minket a járvány?
Próbáljunk a lehető legtöbbet pihenni, ágyban maradni, különösen magas láz és fáradékonyság esetén. Kövessük orvosunk, gyermek orvosunk tanácsait a lázcsillapítást illetően, és a gyógyszertárban kapható készítményekkel kíséreljük meg enyhíteni a köhögést. Ha az étvágyunk nem a régi, akkor is figyeljünk a folyadékbevitelre, hiszen ilyenkor a normálisnál többre van szükségünk. Amennyiben légszomj, mellkasi fájdalom, fülfájás, vagy több napon át tartó nagyon magas láz jelentkezik, mindenképpen keressük fel az orvosunkat. És természetesen vigyázzunk másokra: amennyiben nem feltétlenül muszáj, ne menjünk emberek közé. Inkább nézzük meg azt a filmet, olvassuk el azt a könyvet, amire már 1000 éve nem jutott idő…
