Február elején értesítette a dunaszerdahelyi Meskete kávézó és gyerekkönyvesbolt a szülőket, hogy szakképzett gerinctornász kezd náluk foglalkozásokat tartani kisbabák számára. Újhelyi Kristína, szakképzett gyógytornász és a babák pszichomotoros fejlődésének specialistája ezentúl náluk tevékenykedik. Mit is jelent a gerinctorna a babáknak és miért fontos ez? Erről kérdeztük a szakembert.
Mióta foglalkozol gyógytornával?
2015-ben a pozsonyi Szlovák Egészségügyi Egyetemen letett sikeres államvizsgám után el is kezdtem gyógytornászként dolgozni. Tanulmányaimat tovább folytattam távúton munka mellett. 2017-ben megszereztem a másodfokú főiskolai végzettséget, mindeközben folyamatosan jártam továbbképzésekre belföldön és külföldön egyaránt és elvégeztem egy specializációt a gyermekek pszichomotorikus fejlődésére, a Václav Vojta-féle reflex terápiát, illetve egy másik, általános specializációt is a szakmámban. Ez a szakma igényli, hogy az ember folyamatosan fejlessze magát és ennek igyekszem maximálisan megfelelni. Rengeteg konferencián veszek részt. Vezető gyógytornászként fontosnak tartom, hogy némileg átlássam más egészségügyi szakmák működését is, ezért nem csak a szakmám által szervezett konferenciákat látogatom. Ezeken aktív előadóként is részt szoktam venni. Az egészségügy egy olyan hálózat, mely láncreakcióban kell hogy működjön, ezért fontos hogy kicsit mindenbe bele lássunk.
Miért kezdtél el a babák pszichomotoros fejlesztésével foglalkozni?
A főiskola befejezése után általános gyógytornászként kezdtem el dolgozni a dunaszerdahelyi kórházban. Nagyon szerettem az ortopédián, a frissen műtött betegekkel foglalkozni, minden nap látni, hogy hogy fejlődnek. Közben a szlovák U16 kosárlabda válogatott gyógytornászaként kétszer vettem vészt az Európa bajnokságon Szófiában és Szarajevóban. Ezt követően a válogatott kézilabdás lányoknál is tevékenykedtem, de valahogy azt éreztem, hogy nekem másfelé kell orientálódnom. Jó pár évig tevékenykedtem edzőként a dunaszerdahelyi kézilabda klubban, ahol főként ovisokkal és alsó tagozatosokkal foglalkoztam.
A gyerekeket mindig is nagyon szerettem. Így jött az ötlet, hogy ők lesznek az én irányzatom. És ez lett az úgymond végzetem. Úgy érzem minden energiámat érdemes a fejlődésükbe és az ő egészégükbe fektetni.
A fejlődésük rajtam és a szüleiken múlik. Így ha velük sínen van az együttműködés, akkor garantált a siker. Fantasztikus érzés, mikor boldogan jön a szülő, hogy végre sikerült meglépni a következő fejlődési szakaszt. Ezek a sikerek ösztönöznek arra, hogy jelenleg a kislányom nevelése mellett, aki még csak 3 hónapos, mihamarabb vissza tudjak menni dolgozni, még ha csak pár órára is, hogy segíthessem a babák fejlődését.
Hogyan függ ez össze egy gerincprobléma a tanulási nehézségekkel?
Erről a kérdésről órákig tudnék beszélni, de igyekszem csak röviden vázolni. Ahogy említettem a gyermekek pszichomotorikus fejlődésével foglalkozom és vizsgálatnál követem a gyermek ontogenézisét, vagyis a fejlődési szakaszait. Minden hónapnak, hétnek meg van az adott mozdulata, amire a gyermeknek képesnek kell lennie, hogy a következő lépés is bekövetkezzen.
Ha az elején valami elmarad, ezt az elmaradást a gyerkőc cipeli magával később. Ami a legfontosabb és itt a hangsúly, hogy az anyukák nem mindig szakképzett emberhez fordulnak. Az sem mindegy ugyanis hogy a gyerkőc az adott mozdulatot milyen minőségben végzi el.
Ezt viszont csak egy szakképzett orvos vagy gyógytornász tudja megállapítani. Gyorstalpalókon ezt nem oktatják. A fejlődési szakaszok kihagyása és a rossz minőségben elvégzett mozdulatok vezetnek oda, hogy a hátgerinc ívei nem alakulnak ki, az izmok nem jó sorrendben kapcsolódnak be a mozdulatok elvégzésénél. Ez egy láncreakció, amire egy szakképzett ember már a baba pár hetes korában felfigyel. Például nem csak azt figyelem, hogy a gyermek megfordul-e, hanem azt is, hogy azt hogy teszi. Az idegrendszerben minden kódolva van, csak vannak babák, akiknél sajnos a fejlődés megakad és ott szükség van a reflex terápiára. Ebben az esetben ne húzzuk az időt egyszerű tornákkal, mivel az idegrendszer befogadóképessége hónapról hónapra kisebb, helytelen mozdulatok és izommunka rögzül és egyre nehezebb a dolgunk. Ha kimarad a kúszás-mászás, ezek vezethetnek tanulási problémákhoz, mivel többek közt a kereszt mozdulat vezet a két, a jobb és a bal agyfélteke összekapcsolódásához és az információk cseréjéhez.
Hogyan lehet ezt megelőzni?
Elsősorban egy jó gyermekorvos kiválasztása a legfontosabb. A lehetőség, hogy szakképzett gyógytornász segítségét kérhetik az anyukák szintén adott és élni kell vele. Ha valami kételye van az anyukának, ne féljen kérdezni. Egy anyuka nem attól lesz tökéletes, hogy mindent maga old meg, meg kell tanulnunk kérdezni és ha egy mód van rá, ne az interneten tegyük ezt. Ne hasonlítgassunk gyerkőcöket, sőt, egy anya a többi gyermekét sem volna szabadna egymáshoz hasonlítania. Ezt is egy óriási problémának látom, mikor csoportos órákra járnak az anyukák. Nincs bajom velük, hiszen és is foglalkozom csoportos órákkal. Viszont ha elmaradást észlelek, ami idegrendszerrel egybekötött, jelzem ezt az anyukának és egyéni terápiára váltunk. Nem szeretem mikor azt mondják az anyukának, hogy majd kinövi, majd behozza. Sajnos ez a rohanó világ a babák fejlődésénél is megmutatkozik. Arról nem beszélve hogy mennyi kételyt ébresztenek ezek az esetek az anyukákban és azt mondják „az én babám is hét hónapos, de még messze nem tud ennyi mindent, vajon mi lehet a baja?”.
Milyen gyakran kell járniuk a foglalkozásokra?
Ez teljesen individuális és ami a legfontosabb, már fent említettem, nagyon fontos az, hogy mikor került terápiába a baba. Minél hamarabb, annál jobb és ami pozitívum, hogy a pici lemaradást gyorsan behozza. Majd hagyjuk tovább fejlődni és csak akkor lépünk újra közbe, ha megakad a fejlődése. Ilyenkor járhatnak kiscsoportos órákra, ahol játszva mutatjuk a helyes mozdulatot, sok ismétléssel. Mindenekelőtt javaslom az egyéni konzultációt, csak azután javaslom a csoportos, vagy az egyéni órákat a babáknak. Keressenek bizalommal!