Állandó feszültség, a krónikus stresszből kialakuló betegségek, alvászavar, szorongás, munkahelyi és párkapcsolati problémák, terhelt családi viszonyok, válás, gyászfeldolgozás – az életnek számtalan olyan területe létezik, amelyben egy megfelelően képzett szakember hosszútávú támogatást tud nyújtani. Már maga a felismerés is sorsdöntő erejű lehet, hogy a problémáink túlnőttek rajtunk és azokhoz nincs hatékony megoldóképletünk.
Korunk mentális egészséghez való hozzáállása sokat fejlődött az előző generációkéhoz képest. Már egyáltalán nem számít „cikinek“ az, hogyha valaki szakembertől kér segítséget, akár egyéni, csoportos, pár-, vagy családterápia formájában. Ennek ellenére előfordul, hogy már a nulladik lépésben elgáncsoljuk magunkat, és elvetjük a változás lehetőségét is, különböző, mélyen gyökerező hiedelmekre hivatkozva – az alábbiakban ezekkel foglalkozom.
Gondolj bele, hogy míg egy pszichológus vagy mentálhigiénés segítő eljut oda, hogy hivatalosan praktizálhasson, minimum egy főiskolai képzést el kell végeznie. Emellett, ha tartósan a szakmában szeretne maradni, folyamatosan képeznie kell magát, az élethosszig tartó tanulás (life long learning) modellje szerint, különböző továbbképzések, tanfolyamok segítségével – ez pedig nem kevés anyagi forrást emészt fel. Az egyes szakemberek árfekvései közt ugyan mutatkozhatnak kisebb különbségek, viszont biztos lehetsz abban, hogy valóban minőségi, szakmai segítséget fogsz kapni, amelynek hatékonyságát hosszú évtizedes terápiás tapasztalat igazolja.
Létezik teljesen ingyenes pszichológiai segítségnyújtás is, erről az önkormányzatoknál, munkaügyi hivatalok szociális osztályán érdemes érdeklődni.
Erre kapásból azt a választ tudnám adni, hogy „sajnos“. A korábbi generációk mindent önerőből voltak kénytelenek megoldani – háborúk, kitelepítés, szegénység, tragédiák sora szegélyezte életüket, de egyszerűen nem állt rendelkezésükre az a fajta segítség, ami napjainkra hozzáférhető. Tévhit, hogy régen mindenki boldog volt pusztán attól, mert egész nap csak kapált és nem volt ideje a lelki egészségével foglalkozni. Nem vitatom azt, hogy elődeink rezisztensebbek voltak, de azt is látni kell, hogy egy teljesen más berendezkedésű világban éltek, ahol nem volt ennyi „zaj” (közösségi média, reklámok, hírek, sajtó stb.), zavaró impulzus és olyan stresszforrás, amely megnehezítheti a mindennapi létezést.
Egy terápiás kapcsolat kezdetekor, érthető módon, tele vagyunk szorongással azzal kapcsolatban, hogy a mondandónkat hogyan fogja fogadni és kezelni egy idegen. A szakemberek azonban alapos képzést kapnak arra vonatkozóan, hogy a kapott információkkal hogyan dolgozzanak, milyen irányba vezessék a klienst, milyen kérdéseket tegyenek fel és a megfelelő pillanatban akár meg is álljanak, ha egy-egy téma kapcsán nehézség merül fel (felzaklatottság, sírás, stb.).
Fontos tudatosítani, hogy egy ilyen ülés nem élveboncolás – a megosztás mindig csak addig terjedhet, amíg az ügyfél számára is komfortos. Különösen traumák feldolgozásánál fontos az elfogadó és biztonságos légkör kialakítása.
Emellett alapvető a titoktartás szabálya, amely bizalmi légkört teremt a nehezebb életesemények, emlékek, érzések átbeszélésére is.
A terápiás üléseket közös megegyezés alapján lehet ütemezni, általában egy- vagy kétheti rendszerességgel, ez pedig kiszámíthatóságot, tervezhetőséget biztosít (pl. a gyermekfelügyelet is megszervezhető előre). Egyre több szakember kínál online konzultációs lehetőséget, amelyhez elegendő egy webkamera és egy csendes szoba is.
A tabletták csak a tüneteket kezelik, a kiváltó okot nem. Ezek a szerek csak időszakos megoldást nyújtanak, lelazítanak, tompítanak, vagy támogatják az éjszakai alvást – viszont a tudatalattiban tovább munkálkodnak azok a gondolatok, amelyek a negatív érzéseket okozzák. A valódi nézőpontváltáshoz szükséges egy mélyebb önismereti munka, amit nem lehet megúszni.
A végére már csak egy, elsőre talán közhelyesnek tűnő gondolatot osztanék meg, amit én magam is sokat forgatok a fejemben:
„Amin nem változtatsz, azt választod.“
A kérdés csak az, hogy akarod-e a valódi változást?