A cikk megjelent a Klikk Out 2025/01-02. számában.
Emlékeztek még azokra a délutáni műsorsávban sugárzott kibeszélőshow-kra, amelyeket köztudottan senki, de valahogy mégis mindenki nézett? A magyar kereskedelmi tévék megkerülhetetlen műsortípusa hamar népes rajongótáborra tett szert, akik felváltva mulattak és szörnyülködtek a felvonultatott történetek szereplőin. Egy-egy epizód után gombamód kezdtek terjedni a kiragadott „best of“ – videók, amelyek egyaránt voltak viccesek, de legalább annyira megbotránkoztatóak is. Az aranyköpések később szállóigékké nőtték ki magukat és lettek így a közös, kereskedelmi tévés médiaélmény, elidegeníthetetlen részei.
Ami a magyar közönségnek a Mónika Show, az Amerikában minden bizonnyal Jerry Springer műsora volt. A Netflix januárban mutatta be az éjszakai talkshow-ról szóló minisorozatot, amely által alámerülhetünk a tengerentúli televíziózás bulvármocskában. Ahogy a nyitórészből kiderül, a műsor nem volt épp közönségkedvenc: előnytelen műsorsávban, az éjszaka közepén sugározták, Jerry karaktere szürke volt, a produkció pedig lassan a megszűnés felé bandukolt. Egészen addig, amíg a show producere, Richard Dominick el nem döntötte, hogy a nézettséget a lehető legbotrányosabb történetekkel, korlátlan meztelenséggel és az ókori gladiátorjátékokat megidéző verekedésekkel fogja feltornászni.
Richard óriásira duzzasztott, milliós fizetésekkel motivált stábot tudott maga körül, amelyben minden szerkesztő azért dolgozott, hogy ő szolgáltassa a lehető legszaftosabb történetet. A csapat abszolút célja Oprah Winfrey „legyőzése” volt, akit akkoriban a beszélgetős műsorok verhetetlen királynőjeként tartottak számon – a botrány és a közönségesség pedig hamarosan diadalt aratott a nézettségi versenyben.
Az egykori stábtagok őszintén mesélnek a műsorkészítés kulisszatitkairól, a vidéki kisvárosokból származó szereplők luxuskörülmények között történő utaztatásáról, és azokról a meghökkentő és tragikus történetekről is, amelyeket az Államokban a mai napig nem felejtettek el. Ami a leginkább megdöbbentő, hogy az egykori műsorkészítők közül senki sem tanúsít bűnbánatot azzal kapcsolatban, hogy asszisztált egy ennyire lealjasodott műsor naggyá tételéhez.
Abszurd módon egyvalakiről nem szól igazán ez a sorozat – a névadó és műsorvezető Jerry Springerről, akiről ugyan néhány ködös sztori elhangzik, de jelentéktelenné válik Richard Dominick producer árnyékában. A kegyetlen bulvárgépezetben ugyanis Jerry épp annyira volt eldobható és lecserélhető, mint bármelyik bemutatott szereplő, aki megkapta az áhított, tizenöt percnyi hírnevet és az utazást egy limuzin hátsó ülésén. A Jerry Springer Show egy szomorú mementója azoknak a pillanatoknak, amelyeknek talán soha nem szabadott volna bekövetkezniük a televíziózás történetében.