FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Körben fehér, elemes betonkerítés, odabent fabarakkok, méteres gazban az egykori jégpálya maradványai, na meg magas jegenyefák, amelyekből még ma is száll a „pöhű”, pedig rég kivágták őket. Már a 80-as évek végén, 90-es évek elején, amikor rendre a hátsó kapun jártunk be a stadionba, ilyen leharcolt arcát mutatta a környék. Az út a prolitribünig felért egy vadasparki látogatással, majd a szintén megkopott fekete salakpálya következett.
A focikapu mögött néhány rozoga hinta és gumiabroncsok félig a földbe ásva. Így nézett ki annak idején a leendő Városi Szabadidőpark. A stadion hátsó kapujától vezető ösvényt később mértani pontossággal kopírozta a „PP” melletti bekötőút. Hogy mi az a „PP”? – rögtön az is kiderül…
Eltelt több mint két évtized. 2006. április 28‐án ünnepélyes pályaavatóra került sor a Városi Szabadidőparkban, amit kispályás focitorna, majd egy esti koncert követett.
Az addigra teljesen kiépült Vásártéri szabadidőparkban a DAC-stadion mögötti műfüves, FIFA-szabványok szerinti edzőpálya készült el utolsóként. Három éve még szemétdomb díszelgett ugyanitt, 2006-ra játszótér és park, labdajátékokra alkalmas műfüves és aszfaltpályák, valamint egy presszó. A Park Presszó.
PP = Park Presszó, ahogy a nagyfiam kérdezte mindig: Apa, megyünk a PP-hez? A fiatalok mind így hívták.
Annak idején mindössze néhány év alatt alakult át ez az addig betonkerítéssel körbevett, gazos, elhanyagolt terület a város legújabb találkozópontjává. Kisgyermekes családok és a már szülők nélkül is bátran lófráló ifjúság kedvenc helye lett. Ahol addig szinte csak vásárok idején, eztán már naponta megtelt élettel a környék. Ez viszont egyben a klasszikus lakótelepi grundok végét is jelentette!? Mert hát ki szeretne porban csúszni-mászni, ha eztán kulturált körülmények között játszhat, hintázhat és focizhat?
A legkisebbeket színes és ötletes játszótér várta, egy hatalmas „vár a várdombon”. Jó néhány hétig a körbeszalagozott domboldalt kerülgettük, aztán zöld gyep sarjadt ugyanott.
A szülők új padokon, nyugodt környezetben üldögéltek, mindez pedig önkormányzati beruházásból, kivéve az akkor átadott edzőpályát. Teljesült a városháza elképzelése, miszerint mindenki egy helyen tölthesse a szabadidejét, a legkisebbektől a nyolcvanévesekig. Az akkori játszótér leglátványosabb eleme a már említett hatalmas várdomb volt, amelyen négyszög alakú vár állt. Tulajdonképpen óriási színes akadálypályákkal tarkított mászóka és csúszdakomplexum.
Megszületett, s csakhamar elterjedt kifejezés lett a Városi Szabadidőpark! Az akkori lurkók mostanra felnőtté váltak, s bizonyára már saját csemetéik után futnak ugyanitt.
Nem egy újkeletű dolog volt, hiszen az 1954-ben, ünnepélyes keretek között átadott új dunaszerdahelyi stadion mögött szintén egy park épült, amelyet a korabeli térképek is jelöltek. Eszerint az átlósan, keresztben és hosszában futó sétányok középütt találkoztak. Ennek egy részéből fejlődött ki az 1980-tól a Csallóközi Vásároknak is helyet adó Lunapark, vagyis ahogy akkor nevezték, a Kultúra és Pihenés Parkja. Abban az időben még állandó játszótér nélkül. Na, de vissza a közelmúltba:
A Park Presszóból idővel a még annál is népszerűbb Zerda pub 1250 lett, a játszótér pedig egyre csak terjeszkedett. Közben a pub melletti műfüves pályák száma megduplázódott.
Divatba jött a Magyar Majális, s ezen sorok írója egyre többször porolta le a kapuskesztyűjét egy kis testmozgás reményében. Péntekenként öt órakor találkoztunk, mindössze két ujjam törött, nem nagy ügy. A legnagyobb élményem a DAC akkor éppen eltiltott színesbőrű játékosai ellen ért. Állítólag füllentettek az életkorukat illetően:
– Hány éves vagy cula?
– Húsz…
– Negyvennek látszol!
N’Kendo dobálta magát, káromkodott, mert az összes lövését kivédtem! Persze fogtam én is, mint Stanislav Vahala a ’87-es kupadöntőben. Azt hiszem, ha mindent felsorolnék, ami itt a Városi Szabadidőparkban történt, változott vagy a röpke két évtized alatt kicserélődött, az egész sorozat csak erről a helyszínről íródna. Aztán 2019 márciusa végén bezárt a Zerda, pedig mennyit lógtunk ott meccsek előtt és után. De legalább a búcsúest jól sikerült! – tanúsíthatom…
Amit egykor a nagyfiammal a szabadidőpark játszóterén átéltünk, az várt ikergyermekeinkre is. Addigra eltűnt a várdomb, elbontották. Helyére hasonló, de már nagyon uniós „norma-szagú” játékegység került, amelynek egyik eleme a zöld, karikás csúszda.
Ezt látni napjainkban is, a természetes füvet felváltotta a rekotán. Emese és Máté a „zöld, karikás csúszdáról” nevezte el a helyet, de a presszónak is új neve lett: hivatalosan immár Park Bisztrónak hívják. 2022-ben a korábban már teljesen megújult műfüves- és kosárlabdapályák mellett a homokos strandröplabdapálya helyére szintén egy műfüves pálya került. Két részből áll: egyik felén tollaslabdapálya, másik felén pedig a teqball asztalok kaptak helyet. A kinti fitnesz részre újabb kondielemeket helyeztek ki, bővítve a kínálatot. Fura, de a gyerekekkel általában itt kezdjük a napot: szeretnek tornázni, lógni a bordásfalon, mint a denevérek. De még annál is jobban pancsolni az ivókútnál.
2022-ben, a Csallóközi Vásár idejére teljesen megújult Vásártér. Kör alakú lett, átlós „kifutókkal”. Ami pedig a játszótéri kínálatot illeti, a jégpálya és a tűzoltóság közötti területen a legkisebbek számára egy új, szintén kör alakú játszótér került kiépítésre.
A legkisebbek… na igen, ikergyermekeink addigra betöltötték a második életévüket, s annak rendje és módja szerint birtokba vették „vakond úr” környezetét. Mondhatni jókor voltunk jó helyen, hiszen a szabadidőpark ezen része a még épp csak totyogó, pelenkáról ímmel-ámmal leszokó korosztályokat célozza meg egészen a kisiskolásokig. Az apró maci csúszdától kezdve a kisvonatig. De a bátrabbak akár trambulinozhatnak is, hogy aztán kipróbálhassák az olyan „veszélyesebb” játékelemeket, mint a négyemberes, akarom mondani négygyerekes rugós hinta vagy a libikóka. A klasszikus hinta, valamint a nagyobb csúszda szintén alaptartozékok, ahogy immár a napvitorlák is.
2022-ben, két év kihagyás után négy napig állt a bál. Vagyis négy napig tartott Dunaszerdahelyen a Hagyományos Csallóközi Vásár jubileumi 40. évfolyama. Értelemszerűen ez volt az ikergyermekeink első vására!
Pár nappal előtte is itt, ezen az akkor vadiúj játszótéren jártunk – mintha tegnap lett volna. Az első alkalmakat megjegyezi az ember. A hajnali záportól még nedvesek voltak a hinták, a csúszdák. Erre számítva mindig tartottam magamnál rongyot a kocsiban, hiszen gyakran megesett, hogy már az első napfénnyel a hátunkban útra kelünk valamelyik játszótérre. S mert újdonság volt, ezúttal a szabadidőparkot választottuk. Addigra a Vásártér is elkészült. Hintázás közben, míg hajtottam a kicsiket, a távolba merengtem. Annyi évtized után oly más összkép fogadott, hogy szinte belém égett. Tudjátok, mint amikor álmotokban idegen helyen jártok, ami valamiért mégis ismerős…
TÖBB FOTÓ A VÁROSI SZABADIDŐPARK JÁTSZÓTERÉRŐL
