Költőtollas társam, Keri feladta a leckét rendesen, mikor előállt az ötlettel, miszerint írjunk ezúttal az anyagiakról, pénzről verset. Nincs is olyan sok költemény, ami ezt a témát dolgozza fel, kapásból mondjuk Ady Endre jutott eszembe az ő disznófejű Nagyurával, vagy Csokonai A fösvényével, de eddig jutottam. Viszonylag kevés előkép van tehát, de ettől szép a kihívás! Sokáig fermentálódott bennem, hogyan is foghatnám meg a dolgot, de a végén csak összeálltak valahogy a sorok. Íme!
Sipos Janka: Zsé
Az ujjaid közt mindig elfolyik.
Hol van, hol nincs – sosincs elég belőle.
Lóvé, baksis, zsé, zseton, money –
még meg sem jött, már elköltöd előre.
A takaró, az sose addig ér,
ameddig nyújtózni bírna a lábad.
A hó közepi dínomdánomot
gyorsan felváltja a hó végi bánat.
Más őrizgeti, számolgatja csak.
Kuporgat, spórol, addig nincs is nyugta,
míg annyi van a párnája alatt,
készületlen nem éri semmi nyugta.
De persze ehhez sosem lesz elég.
Mindig jöhet egy kellemetlen cetli,
plusz adó, államcsőd, tőzsdei bukta:
A veszteséget ki fogja lenyelni?
Iszonytató, hogy nincs az a viszony,
mit legalább kissé meg nem határoz.
Rögtön egyenlőtlenséget kreál,
akármennyi áll belőle házhoz.
Túlzottan könnyű elfelejteni,
hogy valójában nem más: puszta eszköz.
Identitásból csak üreset ad.
Jobb lesz neked közelebb a földhöz.