POÓR TIBOR: Kiindulópontok. A Nagyszombat múlt héten az utóbbi idők egyik legjobb Slovan elleni derbijét játszotta, és mi egy élvezhető játék után otthon magabiztosan győztünk. Bizony, ezért is teljesen más meccset láttunk, mint három hete. Mindkét csapat agresszív játékot mutatott, minden méterért kellett küzdeni, és bizony a hibákat ma mindkét csapat a nyomásával kikényszerítette az ellenféltől. Mindamellett kombinatív játékot is láttunk, mi se passzolgattunk a semmibe, hanem aktív focit játszottunk. Amire azt mondom, hogy kár: sokszor kínálkozott egy passz a játékostársnak, amivel nem éltünk, de megjegyzem, nem ez jellemezte a játékunkat. Idézek egy hangüzenetet, amit a második félidőben kaptam egy DAC-szurkolótól, egyben régi ismerősömtől: „Te, Tibi, ez rendesen egy jó meccs, ez egy szerethető csapat! Rendesen, jövő héten kimegyünk…” Sajnálni fogom Kapanadze ordító helyzetét, de ez egy döntetlen, amiért lehet is hinni és tapsolni. A héten a stúdióban közel 75 percet beszélgettem Braňo Fodrekkal és ma a stadionban meggyőződtem, hogy ennek lehet hinni. Nem azért, mert beszéltem vele, hanem azért, amit a pályán látok. A jövő héten, aki akar és tud jönni, az jöjjön, és aki még mindig vacillál, az gondolja meg és jöjjön. Mert itt már szükség van igazi dacos szurkolásra és ennek a játéknak lehet is. Hajrá, DAC!
KOVÁCS MÁTÉ: Három hét után ismét Nagyszombatba látogatott a DAC. Most a mérkőzés előtt már pozitívabb volt a hazai csapat. Ennek ellenére a DAC tudott többet veszélyeztetni, a Nagyszombat idővel felvette az iramot és voltak ígéretes helyzetei. A vezetést most mi szereztük meg, egy gyönyörű Kapanadze beadást bólintott a kapuba Ramadan. A második félidő pedig rémálomszerűen kezdődött, egy nagy bedobásból egyenlítettek a hazaiak. Ezután még akadtak ígéretes helyzeteik, Andzouana fontos pillanatban blokkolta Erik Daniel lövését, csakugyan Popovićnak is volt egy fontos védése. A labdakihozatalaink ismét jobban ültek. Őszintén, nem tudom eldönteni, hogy Gašparík nem akart kockázatot vállalni a letámadásban, vagy másra számított. A mérkőzés vége felé, főképpen miután megérkezett Matej Trusa, a DAC nagyrészt hosszú labdákkal próbálkozott. A mérkőzést magában élveztem, érdekes szabadrúgások és szögletek voltak mindkét oldalon, csakugyan érdekes volt a taktikai harc is. Viszont Marhefka, ahol csak tudta, rombolta ezt a meccset. Kétszer feleslegesen sokáig nem engedte vissza a DAC játékosait ápolás után. Továbbá Frelih 17-18 méterre is kiléphet a tizenhatosból, miközben még kezében volt a labda. Jövő héten ismét hazai pályán folytatjuk a Zsolna ellen. Továbbra is csak egyszer kapott ki Braňo Fodrekkal a DAC, pedig idegenben játszottunk a Zsolnával és kétszer a Nagyszombattal. Hajrá, DAC!
