A hírek áramlása ma gyorsabb, mint valaha, de vajon mennyire tudatosan fogyasztjuk az információkat? Milyen forrásokból tájékozódnak a fiatalok, és hogyan szűrik ki a megbízhatatlan tartalmakat? Patócs Natasa és Zirig Ádám mesélnek arról, hogyan követik a világ eseményeit, milyen szempontok alapján választanak hírforrásokat, és mennyire tartják hitelesnek a közösségi médiában terjedő információkat. Megosztják saját tapasztalataikat, véleményüket és azt is, hogy szerintük miért érdemes több nézőpontból megvizsgálni a híreket.
Te szoktad követni a híreket? Ha igen, akkor honnan szoktál tájékozódni?
P.N.: Igyekszem követni a legfrissebb híreket mind belföldi, mind külföldi eseményekről. Főként internetes hírportálokat olvasok, de híradót is gyakran nézek. Igyekszem számomra hasznos és az én életemet/jövőmet érintő híreket követni – a „különös kegyetlenséggel gyilkolta meg…” témájú híreket pedig próbálom tudatosan kerülni, kisebb-nagyobb sikerrel. Bár nem tartom magam túlságosan érzékenynek, de nagyon empatikus vagyok, így megviselnek az ehhez hasonló hírek.
Z.Á.: Az életünk a világ megismeréséről, történéseiről szól, ezért amint lehet, igyekszem tájékozódni. Bár tény, hogy a figyelmem megoszlik, de ami a főfókuszomban található, azzal kapcsolatban szeretem magam mélyre ásni: tudomány, sport, politika. A gimnáziumban Horváth Péter történelem szakos tanárom a következőkkel véste be magát azonnal az emlékezetembe: „fogunk tanulni múltbéli cselekményekről, ám ezúttal igyekszünk őket a dolgok két oldaláról megvizsgálni… mert bár mindkét oldal tartja, megvan a maga igaza, a kettő megismerése nélkül mi sem tudjuk megalkotni az arany középutat.” Ezt a hozzáállást vallom, e szemüvegen keresztül próbálom látni a világot. Legtöbbször az itthoni sajtóból a Paraméter, a Napunk, az Új Szó, a Klikk Out híreivel találkozom anyanyelvemen, amelyen tájékozódhatok az anyaföldön a Telex, a hvg, az Origo, a 444 vagy épp az Index felületein is. A szlovák és nemzetközi sajtót is követem, pl. SME, Euronews, BBC – velük legtöbbször a hírfolyamomban találkozom a Google-nél.
Szerinted fontos, hogy a fiatalok tisztában legyenek a világ eseményeivel? Miért?
P.N.: Igen, rendkívül fontosnak tartom. Ez segíthet megérteni a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, amelyek közvetlen vagy közvetett módon befolyásolják az életünket.
A tájékozottság és a kritikus gondolkodás az élet minden területén segít.
A probléma azonban abban rejlik, hogy teljes mértékben egyenes, propagandától és manipulációtól mentes hírportálokat elvétve találhatunk (véleményem szerint nem is létezik, a „nagyok” közt biztosan nem).
Z.Á.: Egy fiatalnak előnyös, ha képben van a világ történéseivel, de mindenképp óvatosnak kell lennie. Ugyan pl. a külső behatásoktól biztosan gazdagabbak vagyunk, mint szüleink ennyi idősen, de az élettapasztalat nem egyenesen arányos e ténnyel. Fontosnak tartom, hogy ismerd magad, mielőtt teszel egy állítást, ami pont téged ellenezhet.
Következetesnek vagy higgadtnak kell maradni, mert bizony a hírek túltájékozódásában is sok-sok értékes perc tud elveszni. Inkább napi 2 cikk az ukrán háborúról és egy kellemes séta a kedvenc kollégámmal, mint a napi 20 téma – fontos, de mértékkel!
Ha egy fontos esemény történik a világban, inkább utánanézel több forrásból, vagy elfogadod az első információt, amit látsz?
P.N.: 2025-ben az első forrásból tájékozódni olyan, mintha egyáltalán nem is tájékozódtam volna. Véleményem szerint, ha 99 forrásból merítünk, sem kapunk egy tökéletesen átfogó képet (főleg, ha az adott esemény tőlünk távol történt/történik), de különböző források összevetése segít árnyaltabb képet kapni, és saját tapasztalataimmal és nézeteimmel egyesítve közelebb kerülhetek az igazsághoz.
Z.Á.: Nem szeretem a szenzációhajhász címeket, inkább kivárok, míg kiforr bennem a dolog. A COVID-szünetnek is hogy örültem, aztán abban megegyezhetünk, hogy valamit elvett belőlünk. Általában megfogalmazom magam véleményét, s amennyiben bedönti valaki argumentációja nyomán az érveimet, hajlandó vagyok ráhallgatni. Vitára mindig nyitott vagyok, veszekedéssel nem keverendő.
Szerinted mennyire lehet megbízni a hírekben, amiket a közösségi médiában látsz?
P.N.: Tapasztalatom szerint a közösségi médiában megjelenő hírekben többnyire nem lehet megbízni, mivel gyakran kattintásvadász címeket használnak, amelyek az esetek többségében túlzóak vagy félrevezetőek.
Az én szűrőrendszerem egyszerű: a legkevesebb csalódást okozó hírportálokat követem. Nem 100%-os hatékonyságú, de az ömlesztett butaság elkerülésében segít.
Negatívum továbbá, hogy sokszor hiányzik az egyes cikkekből a hiteles forrásmegjelölés, igy könnyen manipulálható az olvasók véleménye. Természetesen nem azt állítom, hogy valós információk meg sem jelennek az ilyen portálokon, de szerintem mindig érdemes hivatalos forrásokkal összevetni, mielőtt elfogadnánk őket igaznak.
Z.Á.: A közösségi médiáról az utóbbi években egyre lesújtóbb véleménnyel vagyok – mint egy modern kocsma! A legirritálóbb és felháborítóbbnak tartom, hogy beszed rólam egy Dunányi adatot, amit tovább értékesít, közben a legkisebb intézkedést sem teszi meg az ellen, hogy a szélsőségek elfajuljanak. Márpedig a rasszizmus, az uszítás és a nácista tartalom az Instagram Reels és TikTok felületein mindennapos jelenségek – s ez nem vicc, még sokat sem kell görgetni… Amikor csak lehet, blokkolom-jelentem őket. Jaj, s még egy fontos dolog: ugye nem egyszer szembejön egy-egy negatív érzelmet kiváltó tartalom… ugyan eszembe jutott volna, ha nem nyitom meg a felületet? na, pont ezért nem nézek híreket sem. Nem beszélve a véleményemet megmondani akaró médiáról.
Ha lenne egy saját hírcsatornád, milyen témákkal foglalkoznál benne? Mi lenne a címe?
P.N.: Ha lenne egy saját hírcsatornám, elsősorban tényeken alapuló, hiteles információk terjesztésére fókuszálnék. A célom az lenne, hogy rávilágítsak a média által terjesztett félrevezető állításokra, és tudományos alapokon cáfoljam meg azokat. A címe Szűrő vagy Nokedliszaggató lenne.
Z.Á.: Mindenképp azzal foglalkoznék, ami érdekel. Konkrét témakör nem jut eszembe, túl sok minden érdekel és sosem elég. Á(dám)-tól Z(irig)-ig.
