ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: UGRÓCZKY ISTVÁN
Apa, ma Nőnap van! vs. Anya, ma meccsnap van! Még szerencse, hogy a hölgyek is kedvelik a focit… Szeretett csapatunk a kerületi rivális Spartak otthonában lépett pályára, ahol a nőnapi hétvégén megkezdődött számunkra a Niké Liga 2024/25-ös idényének rájátszása. A gólokon kívül ezúttal a kapusok védései szintén főszerepbe kerültek. Minden egyes védésüket 500 euróval honorálta ugyanis a „Niké Liga segít” projektje, amely a mellrákkal küzdő nők megsegítésére irányul.
A DAC részéről hálóőrünk, Aleksandar Popović rózsaszín szalagot viselve gyarapította a nemes ügy számlájára utalandó végösszeget. A játékosok mindeközben rózsaszín harci díszben futottak ki a küzdőtérre. Három hete, a második tavaszi fordulóban értékes egy ponttal távoztunk Nagyszombatból. Akkor a győzelemhez is közel álltunk, s lényegében ezt a teljesítményt megismételve ismét mi szereztük meg a vezetést, amire a hazaiak válaszolni tudtak.
Akkor mintegy 100, ezúttal kicsivel több, 128 sárga-kék drukker kísérte el csapatunkat a City Arénába, akiket a hazai rendezők újfent a stadion felső karéjába irányítottak.
Az odaút során az autóbuszban a DAC-os legények virággal kedveskedtek a lányoknak, asszonyoknak, a nagyszombati stadion hazai drukkerei viszont már nem voltak ennyire gálánsak: „Odkážte všetkým tulákom, táto zem patrí Slovákom!” – állt a Spartak híveinek koreográfiáján, ami párhuzamba hozva a legutóbbi napok pozsonyi késeléses incidenssel bizony több mint elgondolkodtató!
Magyar fordításban kb. ennyit jelent: „Üzenjétek meg minden jöttmentnek, ez a föld a szlovákoké!”
Vajon ismét megdicséri a nagyszombati drukkereket a szövetség fegyelmi bizottsága? – persze tudom, ez az ő olvasatukban csupán szurkolói folklór. Nehéz szemet hunyni felette, azonban némi gyógyír sebeinkre, hogy a DAC immár hétről hétre tetszetős focit játszik. Braňo Fodrek vezetőedző munkáját dicséri, hogy ha kell, nyolc emberrel támadunk még idegenben is, és olyan begyakorolt figurákat húzunk elő a tarsolyunkból, amelyek után néha csak pislogok.
Igen, ez már az én csapatom! Nem kell, hogy tökéletes legyen, mert senki sem az ezen a világon!
A SzerdaHelyzetet Extra vezetőedzőnkkel készült interjújában trénerünk kifejtette vízióit, amit a gyakorlatban is láthattunk. Szervezett, jól felépített játékkal rukkoltunk elő, nem félénk nyuszi módjára. Bátran támadtunk, ami a 34. percben meg is hozta gyümölcsét: Kapanadze mesteri beadását Ramadan fejelte a nagyszombati kapu sarkába– 0:1. A „nagyszájú” hazai drukkerek menten elcsendesedtek, csak a „Mi vagyunk a sárga-kékek”-rigmus hallatszott.
Ramadan immár ötödik tavaszi gólját szerezte. Előnyünket az első 45 perc lefújásáig megőrizve, egygólos vezetés tudatában vonulhattunk a nagyszünetre.
A második játékrész rosszul kezdődött számunkra, a hazaiak már a 48. percben kiegyenlítettek – 1:1. Ezután hol az egyik, hol a másik térfélen pattogott a labda, helyzetek maradtak ki, Ramadan és Kapanadze próbálkozásai után Popovićnak is akadt dolga. A 68. percben Kapanadze tisztán fejelhetett kapura, de sajnos nem járt sikerrel. Ez volt talán a legnagyobb helyzetünk a második félidőben.
Megint 1:1 lett a vége, mégpedig egy olyan mérkőzésen, amely a semleges szurkoló számára is izgalmas játékot hozott.
Az utolsó tíz percben csapatunk legjobbja, Ramadan valamint a csereként beállt Djukanović veszélyeztette még a hazai kaput, de nem jártak sikerrel. A döntetlen értékét emeli, hogy múlt héten a „fehér angyalok” Pozsonyban győzni tudtak. Visszatérve szurkolóik meccs előtti üzenetére álljon itt ezúttal is a jegyzőkönyv, ami bár szebben mutatna DAC-győzelemmel, de ami késik, nem múlik:
NAGYSZOMBAT – DAC 1904 1:1 (0:1)
Gólszerzőnk: Ramadan
DAC: Popović – Kapanadze, Kacharaba, Brunetti (93. Ortiz), Andzouana – Tuboly (65. Dimun), Bajo, Herc (76. Djukanović) – Yapi (76. Sylla), Barišić (66. Trusa), Ramadan.
Szóval ne legyünk telhetetlenek! Jövő hét szombaton, március idusán a zsolnai együttest fogadjuk hazai pályán. A játékunk minőségi fejlődése szépszámú nézősereget csalhat ki a MOL Aréna lelátóira. Tehát, talpra magyar! Hajrá, DAC!