FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Gyerekkoromban a Szlovák Nemzeti Felkelés téren, vagyis az Észak 2. lakótelepen mindössze néhány játékelemet találtunk nagyapámmal, holott a blokkok között lévő hatalmas zöldterületen elfért volna bármi. Helyesbítek, az a zöldterület inkább kopár placcnak nézett ki, ahol a biciklit sem lehet nekitámasztani semminek.
A „Sever” 2. lakótelepre közel 1200 lakásegységgel számoltak, ebből 1978-ban több mint félezer átadásra is került. Város a városban – írtam számtalanszor. Eltelt tán két évtized vagy több, mire a rendszerváltás után divatba jött a klasszikus szocialista lakótelepek parkosítása, azok élhetőbbé tétele. A hosszútávú folyamat mostanra érett be igazán, hiszen ez az egykor poros, füves terület napjainkra az egyik legszebb lakótelepi park lett a városban.
A blokkok közti hatalmas grundon keresztben kigyúrt ösvények kanyarogtak, amit előbb kaviccsal szórtak le, majd puha, gumis borítást kapott.
Ez a rugalmas, gumis anyag, az ún. rekotán, ami eredetileg sportpályák burkolására szolgál, futásra, kocogásra kiváló, mivel sokkal puhább, mint a salak vagy az aszfalt, ezért kíméli a láb ízületeit. Mindeközben az évekkel ezelőtt kiültetett fák és bokrok már kellő nagyságúra nőttek, így hellyel-közzel mintha erdőben sétálna az emberfia. Meg persze a lánya!
S akinek a futáson kívül tornázni is támad kedve, néhány tornaeszközt is talál a futópálya – vagy inkább keskeny járda – mellett.
Az egykor csupán kopár lakótelepi grund mára amolyan oázis lett a nyolc- és háromemeletes panelblokkok árnyékában. Némi túlzással, mint New York-nak a Central Park, ahol a sarki játszótér sem az az EU-szabványos sorminta, mégis megfelel a modern idők követelményeinek. Évekig szórtam a városi újságot az Észak 2-n (is), hogy aztán a gyerekekkel „csak” a várost járjuk keresztül-kasul, mert a mi lakótelepünkön éppen „szétbombázták” a játszóteret. Mintha gyermekeinkkel való minőségibb törődés céltalan bóklászás lenne, nemde?!
Viszont erről majd „abban” a részben, ahol leírom, hogy a „Západ” miért hazudtolja meg a fekvését, és miért gondolom úgy, hogy a város „mostohagyereke”?! Bár való igaz, a szomszéd fűje mindig zöldebb!
S bizony milyen jó volt eljutni oda is, ahová egyébként „békeidőben” nem menne az ember! A füves, kavicsos talajú játszótéren egy vár, illetve egy várbástya dominál, amelyre közvetlenül is fel lehet jutni, a túloldalon pedig lecsúszni. Esetleg oldalról, egy lengőhídon keresztül. A várbástya túloldalán mászófal fogadja a lurkókat. Odébb hintázhatnak, létrára mászhatnak, de egyedi játékelem az a különálló „rakéta” is, amelyet meghódítani már nagyobb kihívást jelent. A homokozó, a padok és a szemeteskuka szintén alaptartozékok, bár akad némi negatívum is!
Kedves kutyatartók, a játszótér nem a házikedvenceknek való! „Aknára” lépni nem jó buli! – szinte mindig találtunk „kutyagumit”!
A csúszda anyaga sem éppen főnyeremény, hiszen acéllemezből készült, ami bizony a tűző napon – mégha a fák némi árnyékot is tartanak – ugyancsak felforrósodik. Nyilván a műanyag is, ám a fizika törvényei nem engednek. Nyáron, rövidnadrágban az acéllemezből kialakított csúszda vállalhatatlan egy gyermek számára. Sokszor elcsodálkozom, amikor uniós normákról beszélnek, hol marad a józan paraszti ész? Na igen, az íróasztal mögött.
Hadd írjak azonban valami nagyon izgalmas dologról is, hiszen akinek gyalogszerrel messze lenne ez a játszótér, tudom ajánlani nyáron a városi kisvonatot, ugyanis a közelben található az egyik végállomása!
Számtalanszor lepróbáltuk, könnyed délutáni program. Nem mellesleg melyik gyerek ne szeretne vonatozni, főleg úgy, hogy Gyuri bácsi, a „mozdonyvezető” a világ legszimpatikusabb embere? A gumikerekű vasparipa másik végállomása a termálfürdőnél van, miközben bejárja az egész várost. Ez nem a reklám helye, de a Nico bácsi konyhája előtt végállomásozó kisvonatról leszállva beiktathattunk már egy késői ebédet is, máskor pedig a játszótér mellett lévő élelmiszerüzletben szereztük be az üdítőket. Aztán irány a mászóka vagy a homokozó.
Minden játékelem egyedi. Az egyes tartóelemek anyaga hántolt, lakkozott fa, pont, ahogy azt a természet megalkotta.
Az utcafronthoz közelebb eső felében alacsony, léckerítés zárja biztonságba az örökmozgó ifjúságot, a hátsó, park felőli oldala viszont nyitott és a rekotán borítású járdára vezet ki. A játszótér keletkezéséről pontos adatot – évszámot – nem tudok mondani, úgy rémlik, valamikor a nagyfiam idejében épült, tehát nagyjából a kétezres évek elején. Valószínűsítem, hogy az egyes játékelemeket azóta karbantartás címén lecserélték, de időről időre minimum lelakkozták…
TÖBB FOTÓ A SzNF TÉRI PARK JÁTSZÓTERÉRŐL
