FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A Városháza téri lakótelep az 1970-es években épült, amelynek tervdokumentációjába belekerült egy leendő játszótér is. Méghozzá pontosan oda rajzolva, ahol azt napjainkban találjuk. Bármily meglepő, a korabeli helyszínrajzból egyebek mellett az is kiderül, hogy a Városháza tér annak idején nem az Óváros, hanem a Keleti lakótelep részeként készült! Eltelt fél évszázad, ennek eseményeit próbálom ezúttal összefoglalni a DunaSzerda-JátszóTerek c. sorozatunk tükrében.
Szemben, az Óváros téri lakótelepen születtem, így volt némi rálátásom a Városháza térre, s annak játszóterére. Konkrétan a szobám ablakából figyelhettem az egyre sokasodó Városháza téri gyermekek hadát. Úgy hívtuk őket, a „radnyicsnésok” – a szlovák Radničné námestie elnevezés után. Legtöbbjükkel egy suliba jártam, a „Komenskýba” – vagyis a mai Kodály Zoltán Alapiskolába, viszont a sulin kívül csak kevésszer találkozunk. Persze nem azért, mert inamba szállt volna a bátorság, hanem mert közénk állt a Fő utca, ami akkor még Vlagyimir Iljics Lenin nevét viselte.
Gyerekkoromban íratlan szabályok léteztek. A forgalmas úttesten nem volt ildomos egyedül átkelnünk, s ezt be is tartottam, holott formás játszóterük ugyancsak csábított.
Meghódítanom csupán akkor sikerült, amikor szüleimmel a Kisudvarnoki úti temetőben tettünk látogatást, s erre bizony gyakorta volt példa. Ilyenkor mindig a Malinovszkij (ma Kondé püspök) utcán át sétáltunk, vagyis utunk a Városháza téri játszótér mellett vezetett el. Visszafelé aztán akadt egy órácska a játékra is.
A nyolcemeletes blokkokkal szegélyezett játszóteret alacsony falazott kerítés vette körül, tetején csöppnyi korláttal.
Játékelemei gyakorlatilag a szocialista lakótelepek játszótereit másoltak, hinták, libikókák, mászókák, meg a betonkoszorúval körbevett homokozó… Ahogy napjainkban létezik uniós norma, úgy valószínűleg abban az időben is létezett hasonló követelmény, amelyet a szocialista társadalom jóléte, valamint „pártunk” és nemzeti bizottságunk diktált. Magyarán, mégha kissé puritánabb körülmények között is, de kültéri játékokban sosem szenvedtünk hiányt.
Így teltek el azok a bizonyos felhőtlen 1980-as évek, majd jött a rendszerváltás. A régi, „szocis” játszóterek azonban egyelőre maradtak. Karbantartásukra csupán hellyel-közzel volt keret, ami gyakran kimerült az vaskonstrukciók átfestésében.
Az 1990-es években javarészt ideiglenes megoldásokkal próbálta „foltozni” az önkormányzat a hiányos játékelemeket, lyukas hintákat, majd az 2004-es uniós tagságunkkal a játszóterek fenntartásának követelményei is szigorodtak. Lényeges változás 2010 nyarán állt be, de nem éppen pozitív irányban. Ekkor ugyanis a Kondé püspök utcában, az egyik nyolcemeletes tömbház erkélyeinek közvetlen közelében építkezés kezdődött, de a játszótér egy jelentős része szintén építkezési terület lett.
Olyan hírek is felröppentek, hogy a Városháza téri játszótér ebben a formában teljesen megszűnik, illetve a későbbiekben áthelyezésre kerül majd.
A városi hivatal állítása szerint az építési eljárás a törvény betűjével összhangban zajlott, hivatalosan benyújtott ellenvetés pedig nem volt. A lakók a szóban forgó telekről annyit tudtak meg, hogy az egy vállalkozó tulajdonába került. A tervezett beruházás kezdetben meghiúsult, a játszóteret pedig időközben felújították. Megdöbbenéssel szembesültek ezek után az eléjük tárt Iátványtervekkel, amelyek szerint a játszótér helyén rövidesen parkoló épülne!
Mint kiderült, a beruházó többfunkciós épületet húzna fel beépített tetőtérrel, a zöldterület egy részét pedig parkolóvá alakítja át.
A város vezetése ugyanakkor feltételként szabta a beruházónak a játszótér áthelyezését és felújítását: „A játszótér nem szűnik meg, a háztömb másik oldalán újat, az európai uniós előírásoknak megfelelőt építenek majd” – írta 2010 szeptemberében az Új Szó. A zöldterület egy részének elvesztését ettől függetlenül sajnálták, így nem maradt más választásuk a lakóknak, mint petícióval fordulni a város vezetéséhez. Nem jártak sikerrel, mert: amit egyszer eladtak, az el van adva! – mondaná a nagy klasszikus. S amiért valamit zsebre raktak, azt… na, mindegy.
A játszótér áthelyezésére végül sosem került sor. Részben felújítva, de jelentősen megcsonkítva működött tovább ugyanott, s immár „elbújt” a kíváncsi szemek elől.
Ismét eltelt több mint egy évtized. Egy alkalommal, hogy máshogy, mint az ikergyermekeinkkel való séta közben figyeltem fel az ott dolgozó gépezetek munkájára. 2023 őszén kezdték elbontani a Városháza téren található régi játszóteret. Mindeközben nem csak én vettem észre a fokozatosan kihelyezésre kerülő vadonatúj játékegységeket és padokat, s főleg a rugós hintát, meg a lovacskás libikókát. Mit volt mit tenni, szavamat adtam az „aprónépnek”, hogy amint elkészült, letesztelhetik.
S mivel enyhe volt az őszutó – vagyis inkább már a tél – erre még abban az évben sor kerülhetett.
Az elavult játékelemeket modern, az uniós normának megfelelőre cserélte a közbeszerzés nyertese, majd a játszótér hamarosan új, szabványosított kerítést kapott. A közel 30 ezer eurós városi beruházásnak köszönhetően (nem csak) a Városháza téri gyerekek örülhettek a megújult és megszépült játszótérnek, amelynek talaján a következő tavasszal üde gyep serkent. Most mit mondjak? A kavicsot sem szeretem, inkább a puha műanyag borítást díjazom. Ámbár nem nekem kell, hogy tetszen, a sarat pedig nyilván kimossa a mosógép…
TÖBB FOTÓ A VÁROSHÁZA TÉRI PARK JÁTSZÓTERÉRŐL
