A cikk megjelent a Klikk Out 2025/03. számában.
Van-e súlya annak, hogy a társadalom egy, vélhetően szélsőségesen gondolkodó tagja késsel támad egy kisebbség képviselőjére annak faji, nemzetiségi, etnikai, vallási vagy épp szexuális irányultság szerinti hovatartozása miatt? Volt-e súlya a Daniel Tupý-gyilkosságnak, a Hedvig-ügynek vagy épp Matúš Horváth és Juraj Vankulič megölésének? Ezekre, azt hiszem, nem is kell válaszolni.
Egyik eset idején sem egy olyan hatalom vezette az országot, amely ezeket a szó szoros értelmében elrendelte, viszont mindegyik eset idején, sőt, előttük és azóta is olyan hangulat uralkodik a társadalomban, amely ezeket előidézi, kitermeli.
A február és március fordulóján történt pozsonyi késes támadásnak szerencsére nem lett tragikus, de még csak látványosan véres következménye sem. Egy magyar fiút minden jel szerint azért támadott meg valaki, mert a barátaival magyarul beszélt az utcán, ahol bárki meghallhatja. Akadnak olyanok, akik erről is azt gondolják, hogy az ilyesmit űzzünk csak a négy fal között, vagy meg a Duna túloldalán. És olyanok is, akik szerint pedig nincs itt semmi látnivaló, se közölnivaló, a rendőrség tegye a dolgát, és punktum.
Szélsőséges indíttatású támadásokat nemcsak nyílt uszítás, de hamisan békével bűvölő, gyűlöletet permetező magatartás is kitermel. A sorok között ugyanis azt üzeni, hogy aki nem törődik bele csendben a sorsába, amit neki írtak nélküle, az nem akar békét.
A sablon ugyanaz nagyban, ugyanaz kicsiben. itt van március 15. Ez volt a sablon közel 180 éve Magyarországon, de három éve Ukrajnában is nagyban, és ez lett a séma kicsiben is, amikor gyűlöletről és a gyengébb (a kisebbség) semmibe vételéről, megalázásáról van szó.
19 éve Hedvig egy egyetemista lány, áldozat volt, akire az agresszor rásütötte, hogy hazudik. Sokan kiálltak mellette a szlovák közegből is, az ellenségkereső, frusztrált politikai erő viszont benne vélte meglátni azt, aki veszélyezteti a hatalmát, és mivel minden valószínűség szerint az általuk képviselt politika termelte ki a támadót, nem lobogtatták volna az elfogását akkor sem, ha egyáltalán elkapják, mivel az a szavazótáborukat reszeli.
Így lesznek a kormányellenes tüntetőkből puccsisták, és így lennének a magyarellenes bűntény mellett kiállókból ugyancsak valami hasonlók, ha nem csak 150-en volnának.
A gyűlöletkeltő erő, legyen szó politikai pártokról vagy egyénekről, mindig megrajzolja az ellenségképet, a társadalomba fecskendezett gyűlölet pedig valahol, valakire kifakad. Ha rájuk hallgatunk, mindig lesz kit utálnunk. Nehezebb nem így tenni.
Ahogy Gyenge Veroni slammer a magyar fiatal mellett kiálló pozsonyi flashmobon mondta, gondolatból indulat, indulatból cselekedet lesz. Kovácsoljunk ehelyett gondolatból gondolát, amiben együtt, egy irányba evezhetünk, józanul!