Poór Tibor a szlovák, Kovács Máté a magyar válogatott mérkőzéseit véleményezi.
POÓR TIBOR: Természetesen megnéztem a magyar válogatott mérkőzését is, ezért is az írásom elején egy kontrasztról beszélnék a két meccs között. Egy briliáns játékos búcsúzott a válogatottól (Kuco), a hazai csapat nem egy kiváló játékossal lépett a pályára, a vendégek élén a világ egyik legjobb kapusa (Oblak), de a hangulat a lelátón alapból rideg és hideg volt, és ezen a meccs sem változtatott. A szlovének igyekezetét egy elfogadható döntetlenért leginkább a szlovák válogatott erősített meg, akik ritka passzívan és dinamikamentesen kezdtek – percekig Škriniar és Vavro passzolgatott, szinte sétáló tempóban. Ki merem jelenteni, hogy Vavro sérülésének oka részben itt is található – a szlovének kétszer megpróbáltak egy-két remekül kivitelezett tempóváltást, és szerintem váltani a meccs elején a sétálásból egy dinamikus mozgásba – nem csodálkozom, hogy Vavro izomsérülést szenvedett már a tizennegyedik percben. Ezzel szerintem, nagyon megkönnyítette a vendégek dolgát a szlovák válogatott, gyakorlatilag a hazaiak képtelenek voltak hosszabb időszakra tempót váltani és hatékonyabb nyomás alatt tartani a szlovéneket. Viszont, valamilyen módon megértem Calzona taktikáját, a szlovákok nem néztek ki kompakt csapatként, és szerintem egy nyitottabb meccsen a szlovének még jobban érvényesültek volna. Nem azt mondom, hogy az idegenbeli meccs biztos három pontot jelent, de igazat adok Calzona edzőnek abban, hogy a szlovákok számára az idegenbeli meccs kínál nagyobb lehetőséget oldalukra billenteni a csata eredményét. Sok játékos eleve hiányzott, igazi jobbhátvéd Pekarík után nincs, két jobb belső védő lesérült, tehát a szlovákok védelmi jobb oldala per pillanat nagyon sebezhető. Másik dolog, Calzona nem nagyon tudja kihasználni Haraslín potenciálját, ebből a szempontból fontosabb szerepet kaphatna, tehát Haraslínra kellene egypár játékosnak pedálozni. Nem volt kompakt a szlovák csapat, jobban fog ülni nekik az idegenbeli meccs.
KOVÁCS MÁTÉ: Az eredményt látva sokan azt gondolhatják, hogy sima hazai győzelem született. A vereség mindig fáj, az pedig egy lapáttal rátesz, ha a semmiből érkezik 2 gól rövid időn belül. A meccs elején egyértelműen jobban kezdett a hazai csapat és a magyar válogatott bal oldala nem értette meg egymást és könnyű gólt szerzett. Törökország sokszor próbált meg a védelmünk mögé kerülni hosszú labdákkal, főként a Fiola mögötti területet vették célba, akit rendesen megizzasztottak, de nagy ziccert nem tudtak kialakítani. A gól után a vendégcsapat felébredt, nyomást tudott helyezni a törökökre és egy magasan megszerzett labdából egyenlített Schäfer. Az egykori DAC-játékos egyébként is nagyon hasznos volt mezőnyben, labdával és anélkül is az egyik legjobb játékos volt, nagy kár az eltiltásért. Ugyanannyi földi párharcot nyert meg, mint Kata és Nikitscher együtt. Sajnos Schäfer lejövetelével teljesen megbénult a középpálya. Marco Rossi nagy feladat előtt áll, hogy vasárnap ütőképes csapatot tudjon felállítani. Sallai kiesésével én Csoboth Kevint vártam a kezdőben, de Nagy Zsolt játéka kifejezetten hasznos volt. Összeségében nagyon nagy kár ezért a mérkőzésért, hiszen a semmiből érkezett 2 gól 5 percen belül. Kulcsfontosságú lesz Dárdai Bence és Sallai Roland elérhetősége, mert minőségben még mindig karcsú a keret, kevés választása van az olasz mesternek. Egy biztos, a magyar válogatott nagyon nehéz feladat előtt áll, de nem lehetetlen helyzet. Vasárnap én is ott leszek a mérkőzésen, remélhetőleg sikerül kiszurkolni a pozitív eredményt. Hajrá, magyarok!
Ui.: A szlovák játékvezetők, Kružliak vezetésével jó teljesítményt nyújtottak. Mindkét csapat javára jó ítéletek születtek.
